Only You - We Belong To Each Other

26.

Natalie? Miért keres ő pont most? - Gondoltam.

- Úristen Annie de jó, hogy felvetted! Mond kérlek, hogy Londonban vagy!

- Neked is szia, igen itt vagyok. Miért kérdezed, nem Kanadában kéne lenned? - Húztam fel a szemöldökömet.

- De, ott kellene lennem, de most mondok sokkal jobbat! Találkozzunk a Kaffeineben fél óra múlva oké? Nagyon sok mesélni valóm van. - Hangjából izgatottság és öröm sugárzott, amit még telefonon keresztül is lehetett ézrékelni.

- Oké, mesélni valóm nekem is van bőven nyugi. - Nevettem fel.

- Akkor fél óra múlva. - Hirtelen rámcsapta a telefont. Sosem csinált ilyet. Natalie kiskorom óta a legjobb barátnőm, imádok vele lenni, csak másfél évvel ez előtt kiment Kanadába a párjával Adammel, ezért nem sokat beszéltünk, amióta meg együtt vagyok Niallel, még kevesebbet beszéltünk.
Pér perc gondolkodás után megindultam az emeletre a gardrob szobába kiválasztani valami ruhát magamnak. Május eleje volt, szóval viszonylag meleg, ezért egy fekete Vans cipőt, szűk fekete farmert, ami a térdénél ki van szakítva, illetve egy oversize stílusú hosszú ujjú fehér pólót vettem fel. Fogtam egy teljesen egyszerű fekete táskát, majd megindultam a telefonom, az irataim, illetve egy testőr kíséretében, aki másik kocsiban ült és mögöttem jött végig, a kávézó felé.

- Natalie! De jó újra látni! - Öleltem meg barátnőmet.

- Téged is An'! Tudhatom, hogy ki ez a fiatalember itt melletted? - Nézett tágra nyílt szemekkel.

- Testőr, de erről majd mesélek, előbb beszélj te! Hogyhogy vissza jöttetek? - Ültem le.

- Nem értem mindek neked testör, de oké majd mesélsz. Szóval, képzeld, Adam megkérte a kezemet és ami még rá játszik abban, hogy miért jöttünk vissza, az az, hoogy. - Megállt picit és kutatni kezdett a táskájában, majd egy borítékot tolt elém. - Nyisd ki. - Fészkelődött. - Amit benne találtam egy kicsit lesokkolt.

- Hogy tessék? - Néztem rá értetlenkedve. - Te babát vársz? - Fogtam meg arcomat két oldalról örömömben.

- IGEN! - Vágta rá egyből, a boldogan.

- Atya ég el nem hiszed mennyire örülök neketek. Végre neked is teljes az életed.

- Naa de most te mesélsz An'! Másfél évet hagytam ki az életedből, szóval mesélj.

- Húha, hát hosszú lesz, akkor kezdem ott, ahonnan az érdekes rész jön.
Augusztusban voltunk nyaralni anyuval és Oloval Milánóba, nem sokkal az után, hogy Londonba költöztem. Mivel kiderült, hogy akkor lesz a One Direction koncertje, mikor megyünk nyaralni, Olga vetetett 2 jegyet, hogy majd én is megyek vele születésnapja alkalmából. Aznap, mikor a koncert volt, reggel találkoztam a boltban egy sráccal. Nagyon aranyos volt, segített megkeresni a cuccokat, amiket venni kellett, eszméletlenül kedves volt, nagyon sokat beszélgettünk ami közben kiderült, hogy ő is Mullingarben született, akár csak mi. Utána, mikor vissza mentem a hotelba, beszéltem róla anyunak, miközben sütöttem Olga tortáját és igazából egész nap csak rá gondoltam, majd este amikor a koncerten voltunk, tudni kell, hogy első sorban álltunk és nem hiszed el, de akivel reggel beszéltem az a One Direction egyik tagja volt, Niall. A show közben próbáltunk beszélni, de nem igazán ment, de egyszer csak valahogy lejött a színpadról, megölelt és azt mondta, hogy maradjak pár percig miután vége lesz, amit teljesítettem. Tudom, hihetetlennek tartozik, hogy ez egy világsztárral történt, de aztán elhívott randizni, összejöttünk, a menedzsere minden áron szét akart szakítani ezért amikor Niall a turné miatt nem volt otthon elrabolt, majd Niall megmentett és karácsonykor megkérte a kezemet. Huh, ilyen gyorsan sem beszéltem még az életemről. - Fújtam ki a levegőt.

- H-hogy mi? Te férjhezmész egy világsztárhoz? - Nézett rám leesett állal.

- Igen, tegnap pedig énekeltem vele a turné nyitó koncertjén, ma pedig kijött az első albumom hát nem hihetetlen mit össze nem tud hozni másfél év? - Mutogattam, össze vissza kezeimmel.

- Szóval akkor a testőr is ezért van. - Mérte végig szúrós tekintettel a szomorú urat, aki mellettünk állt.

- Nagyon sok információ volt? - Kezdtem kicsit kínosan érezni magamat.

- Egy kicsit, de elviselhető. - Kínosan nevetett, majd folytatta. - Atya ég An' neked kurva jól bejött az élet; álmaid állását birtokolod, férjhez fogsz menni, a húgod példaképe a pasid, szeretnek. Ugye az esküvődre meghívsz és nem felejtesz el? - Rakta össze kezeit válaszra várva.

- Sosem felejtelek el te bolond. - Áthajoltam a kis asztal feletg és megöleltem.

- De ugye ti is meghívtok? - Néztem rá boci szemekkel.

- Persze, hogy meghívunk! Sőt, hozd az uradat is, jó lenne megismerni. - Mosolygott.

- Ti mikorra tervezitek a ceremóniát? - Érdeklődtem.

- Szerintem augusztus vagy szeptember lenne a tökéletes időszak, mert az nem is meleg, de nem is hideg. Adam viszont, ő úgy véli, hogy nyáron kéne. Neked mi véleményed erről?

- Helyszín van már?

- Ahj, nincs, az egész egy katasztrófa. - Kezeibe temette a fejét.

- Tudod mit? - Csillant fel a szemem egy ötlet miatt.

- Hm?

- Adam ráér? - Kérdeztem.

- Igen, otthon van. Miért?

- Hívd ide. - Vágtam rá egyből.

- Őőh, oké.

Nem sokkal később megérkezett Adam. Beszélgettünk jó pár dologról, majd rátértem a lényegre, amiért ide hívattam.

- Szóval, esküvő helyszínként nem gondoltatok még San Franciscora? Van ott egy házunk, szóval pár vendéget, illetve titeket el tudnánk szállásolni. - Hol Nati, hol Adam szemébe néztem.

- Ott nem kicsi házak vannak?

- Az a jellegzetes, de nekünk, pontosabban drága vőlegényemnek nem ilyen tipikus háza van, hanem inkább ritkább és drágább fajta. Csoda, hogy ezt megengedte a Modest, na de mindegy is, néztek pár helyet a városban? Ha kell elmegyek veletek, már ha nem zavar 1-2 testőr. - Mondtam az itallapot nézegetve.

- Nekem jó, ha neked is. - Fordult Adam, Nataliehoz.

- Nekem tökéletes, mikor megyünk majd? - Érdeklődtek mindketten.

- Fogalmam sincs, nekem novemberben kezdődik a turném, gondolom az előtt szeretnétek valamikor még esküdni nem?

- Jó lenne, de akkor esküdünk, amikor mindenkinek tökéletes. Ez szerintem novemberig biztosan eldől. - Bólogattak.

- Figyeljetek, a fiúk turnéja ha jól tudom június közepe felé ér véget, majd még Niallel is egyeztetek ez ügyben. De amúgy, ha már házakról van szó, nem ugortok be hozzánk egy kicsit, megnézni, hogy milyen az új hely vagy bármi? - Vetettem fel az ötletet.

- Jó ötlet, szerintem mehetünk.

Natelie velem, Adam pedig a testőrömmel utazott. Körbevezettem őket, majd rendeltünk kaját és egészen estig filmeket néztünk.
Mivel Adamnek dolgoznia kellett, Natival csajos napot tartottunk, illetve pár dolgot kiválasztottuk a nagy napjára. Annyira jó volt újra a legjobb barátnőmmel lenni, nosztalgikus érzésnek számított a jelen helyzetben. Szerintem eddig sosem beszéltünk ennyit mint most ez alatt a hét alatt, ami sajnos gyorsan elment. Niall, amikor csak tudott, felhívott, nem tagadom nagyon örültem neki, de egyben elszomorított a tudat, hogy még körülbelül három hétig nem látom szeretett vőlegényemet.