Ez - mint ahogyan a borítón is látható - egy Niall James Horan FanFiction, avagy Anne Hudson naplója. Az egész iromány a saját képzeletem szüleménye a valósággal egybeszőve. *Minden jog fenntartva!*🙊
Egy szép Augusztusi napon, Niall a One Direction...
Mindketten hallottuk a hangot, ami párszor megismétlődött, szóval nem tudtunk aludni, mellesleg egy kicsit meg is ijedtünk. Elgondolkoztunk, hogy fent maradjunk, lemenjünk, ha pedig lemegyünk akkor egyedül vagy együtt és ha egyedül akkor én vagy Niall. Nem sok gondolkodás kellett hozzá, együtt mentünk le, mert ha esetleg betörő, akkor nem akartuk egyedül hagyni egymást.
- Oké, akkor gyere, menjünk le. - mondta Niall.
- Menjünk. - mondtam hezitálás nélkül.
Lassan és óvatosan indultunk le, mert nem akartunk zajt csapni. Amikor leértünk, meglepődve láttuk, hogy nem betörő, vagy ehhez hasonlók. Egy aranyos kis cicus mosakodott a konyhasziget közepén.
- Ahw, de aranyos! - mondtam halkan. - Miért nem mondtad, hogy vettél macskát? - néztem rá vőlegényemre kérdőn.
- Hogy mi? De én nem, szívem én nem vettem macskát. - motyogta értetlenkedve.
- De hat akkor, hogyan? - néztem körül, amikor ráeszméltem, hogy tényleg nem ő hozta, hiszen nem volt itthon.
- Áh, megvan. - mondta Niall kicsit hangosabban.
- Oh, baszki tényleg. - mondtam kuncogva, mikor észrevettük, hogy mielőtt elmentünk a sétáló utcára vásárolni, elfelejtettük becsukni a konyhapult feletti kisebb ablakot, amit valószínű azért nem láttunk, mert ha nem megyünk a közvetlen közelébe, akkor eltakarja a hűtőszekrény.
- Mit kezdjünk ezzel a cukorfalattal? - kérdezte Niall a cicussal a kezében, ami igazából alig volt nagyobb tenyerénél.
- Szerintem egy-két napig maradhatna, de nem tudom. Nincs szívem kitenni az utcára. Ha nem keresi egyik szomszéd sem, adjuk oda Anyuéknak, az új házukban úgy sincsen semmilyen cukiság. - dobtam fel az ötletet.
- Jó ötlet! Apropó szülők, hétvégén el kéne menni a szüleimhez, mert már fél éve együtt vagyunk, a menyasszonyom is vagy, de még nem is ismernek, szóval itt az ideje már ennek is. - mondta zavarában.
- Tényleg, ez eddig nekem még eszembe sem jutott. Pontosan mikor megyünk? Vagy ők látogatnak meg minket? - kérdezösködtem.
- Szerintem, ha anyából indulok ki, akkor szombaton elmegyünk hozzájuk egy kellemes családi vacsorára tipikus Ír kajákkal és vasárnap délutánig minimum nem szabadulunk. - mondta kivirulva. - Egy csodálatos írországi kirándulás a Horan családdal. Tökéletes program. - nevette el magát Niall.
- Szerintem izgi lesz, ne de csukd be azt az ablakot, én addig keresek valami ehetőt a cicusnak, hogy ne járjon úgy, mint a dinók és menjünk aludni, mert reggel sosem kelünk fel. - motyogtam.
- Okés. - mondta, letette a szőrpamacsot a konyhaszigetre, és az ablakhoz lépett. - Azta, szívem! - kiáltott oda nekem Niall. - Ezt nézd meg! - mutatott ki az ablakon.
- Tyűha! - csak ennyit tudtam mondani, mert amit kint láttam attól elakadt a szavam, lábaim pedig földbe gyökereztek.
A hásó kerünket lehetett látni, gyönyörű, tiszta égbolttal. A kis kerti tavunk vizéről vissza tükröződött a Hold és a csillagok fényei, a lágy szellő pedig az ablak melletti fűzfa ágait lengette. Mesébe illő látvány volt.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
