Only You - We Belong To Each Other

24.

Mielőtt befordultam volna a mi utcánkba, elgondolkodtam, hogy nem csak nekem van szükségem pihenésre. Gondoltam, meglephetném kicsit drága menyasszonyomat, nem az én szüleimhez, hanem Annie anyukájának a háza felé vettem az irányt. A még mindig mellettem alvó Hercegnő annyira mélyen és aranyosan aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni, ezért inkább egyből, menyasszonypózban bevittem a házba. Szerencsére otthon volt a család, szóval nem kellett An' kulcsai után horgásznom valamelyik csomagban.

- Szia Aby! - Köszöntem anyósomnak, menyasszonyomat még mindig karjaimban tartva.

- Édes istenem! Történt valami? - Rohant hozzánk aggódó tekintettel.

- Nem, dehogy. Kimerült az úton, mert Manchesterig ő vezetett, mert aggódott értem, ezért Dublinban azt mondtam, hogy akkor hazáig enyém a kormány.

- Ahj, édesem! Gyere, vigyük fel a szobájába, hadd pihenjen.

Nem sokáig maradtam Annie szüleinél, mert gyorsan át akartam öltözni, valami nosztalgikus ruhába, amit nem vittem el magammal Londonba.

Egy fehér hosszúujjú pólót, bő farmert és fehér, magasított szárú cipőt vettem fel, amire anyu kicsit furcsán nézett, mert utoljára körülbelül akkor látott így öltözni, mikor 17-18 éves voltam.

○○○

H-hol vagyok? - Néztem körül zavarodottan a szobában, ami a félhomályban ismeretlen volt számomra. Megdörzsöltem a szemeimet, majd jobban szemügyre vettem a helyiséget. Pár perc hunyorgás után rájöttem, hogy anyuéknál vagyok. A lehúzott redőnyök miatt fogalmam sem volt, hogy milyen napszak van, ezért az éjjeli szekrényen lévő órára pillantottam, fél nyolcat mutattak mutatók, aminek megörültem, mert ebben az időben Olóék nem alszanak soha, ezért lesz kivel társalognom.

- Hol van Niall? - Kérdeztem egy ásítás közepette, a kanapén ülő húgomtól vőlegényem hollétét.

- Kapott egy telefonhívást, ami után gyorsan elviharzott, azt mondta pár perc és jön. Amúgy elég furcsa öltözete volt, utoljára azt hiszem még az X-Faktor turnéjuk idejében láttam ilyen szerelésben. - Mondta popcornt ropogtatva.

- Értem, nem említette semmilyen formában, hogy hova megy ilyen sürgősen? - Kérdezősködtem.

- Emm, nem. Különben is, ha mondta volna arról már tudnál. - Mondta boci szemekkel nézve rám.

- Jogos. Azt viszont biztos tudod, hogy anyu hol van. - Mutogattam, mint valami tanár.

- Mögötted. - Mutatott a konyha felé.

- Okés, köszi Olo! - Mondtam mosolyogva.

- Oh, nézzenek oda ki ébredt fel. - Jött felém édesanyám ölelésre nyitott karokkal.

- Szia anya! - Mosolyogtam boldog anyámra.

- Hogy érzed magad édesem? - Nézett rám törődőn.

- Kipihenten, miért?

- Niall mondta, hogy mennyit vezettél, biztos kimerítő volt az út, csak ezért.

- Oh, semmiség, minden rendben anyu. - Nyugtattam. Apropó Niall. - Fordultam 180 fokot, mutatóujjamat a plafon felé tartva. - Neked sem mondta, hogy hova megy? - Érdeklődtem.