Only You - We Belong To Each Other

11.

Egy hónappal később, mikor épp a nappaliban ültem és azon gondolkodtam, hogy már csak két hér és újra láthatom életem szerelmét, mivel lephetném meg, de a gondolataimat kopogás törte meg, a zaj a bejárati ajtótól jött, amit furcsálltam, mert a kapu zárva van, Jerry és Grace pedig már a szobájukban alszanak, mint utólag megtudtam ők házasok. Lassan és óvatosan kinéztem a kulcsjukon, egy fazon vállát láttam csak, nem akartam kinyitni, de a kíváncsiságom nyert és végül ajtót nyitottam. Akit ott láttam teljesen letaglózott, ott állt a falnak támaszkodva Simon.

- Jó estét Annie. - köszönt gúnyosan.

- Maga nem hívhat így, mert nem közeli barátom, mit szeretne ilyen késő este Mr. Cowell? - kérdeztem unottan.

- Oh, jobban tetszene az Anne Horan? - nevetett fel - Tárgyalni jöttem kisasszony.

- Oh, nem-nem! Azt már nem! Nem tud semmivel sem elűzni Niall mellől, tudom, hogy erről akar beszélni, de nem érdekel, engem nem kényszeríthet semmire a kis játékaival, maga seggfej! - emeltem fel a hangomat, az utolsó szavamnál rácsaptam volna az ajtót, de ekkot egy szúró fájdalmat éreztem a nyakamban, majd a földre rogytam, az utólsó szavak, amiket hallottam Simon szájából jöttek ki ha jó értettem valami olyasmi volt, hogy "Akkor így is megoldhatjuk naív ribanc", de pontosan nem tudom, mert valami erős anyagot fecskendeztek belém, amitől seperc alatt elájultam.

Nem tudom mennyi idővel lehetett később, amikor egy sötét szobában ébredtem, aminek sötétjét csak a függönyök közötti résen beáramló fény tört meg. Mikor észhez tértem, reflex szerűen az ajtóhoz futottam, de zárva volt, szóval inkább a másik szökési útvonalhoz vettem az irányt, az ablakhoz. Elhúztam a függönyt és a szemem elé tárult egy homokos tenger, vagy óceánpart, nemtudom melyik volt, mert fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Az már biztos volt, hogy nem Angliában voltam, mert ott nincsenek pálmafák, és ott talán akkor lesz 30°C ha piros hó esik. Kinyitottam az ablakot és akkor láttam, hogy körülbelül a harmadik emeleten vagyok. Megláttam két férfit öltönyben, fegyverrel közeledni ezért letérdeltem, hogy épphogy kilássak az ablakon, beszélgettek egymással, ezért megpróbáltam beazonosítani a nyelvet, akár az akcentust, ha angolul beszélnek. Közelebb értek és ekkor hallottam meg a hangjukat, ha jól vettem ki a szövegből, akkor olaszul beszéltek, szóval ha nem csal a megérzésem, akkor vagy Olaszországban, vagy pedig Szicíliában vagyok. De hol van a paraszt elrablóm? Mindegy is. Nem érdekel az az élettelen fasz, látni sem akarom, az a cél, hogy hazajussak valahogy. Haza kell jutnom. Nem forgott máson az agyam, csak azon, hogy még ma valahogy megszökök és visszajutok a szerelmem karjaiba.

Körülbelül fél órával később ráeszméltem, hogy a pulcsim belső "rejtett" zsebében volt a telefonom. Mivel nemrég volt a szülinapom ezért iPhone 6-os telefonom volt amit szerintem azért nem vették észre, mert az övékéhez képest ez vékony és beleolvadt a fekete pulcsimba, szóval ez azt jelenti, hogy volt mobil internet szolgáltatásom, gyorsan bekapcsoltam, hogy meg tudjam nézni, pontosan hol vagyok a Google Maps segítségével. Azt jelzik a koordinátáim, hogy Szicíliában vagyok a Catanában, két és fél kilóméterre van a Catanai Repülőtér, szóval ha tudok valahogy szólni bármelyik fiúnak, akkor gyorsan ki tudnak vinni innen.

Az internet szerint a fiúk Mexikóban vannak jelenleg, szóval a mexikói időzónával kell gondolkodnom, ott jelenleg reggel kilenc múlt, ami nekem csak jó, mert a fiúk ilyenkor szabadok. Amilyen gyorsan tudtam, kikerestem Liam számát, mert ő a legkevésbé elfoglalt mind közül, ha ő nem veszi fel a telefont a következő Niall lesz.

Elkezdtem tárcsázni az előbb említett illető számát, miközben a szobában járkálva a "vedd fel" és "gyerünk már" mondatokat ismételgettem, nagy nehezen, de felvette.

- Szia An', mit szeretnél? - kérdezte feldobódva.

- S-szia Liam, figyi, megpróbálom halkan, gyorsan és nyugodtan felvázolni, hogy mi történik. Először is kérlek menj a fiúkkal olyan helyre ahol egyedül vagytok, mert nem tudom, hogy hány ember van ott, aki tud mindenről, majd ha olyan helyen vagytok hangosíts ki, hogy a többiek is halljanak, rendben?

- Öhm, oké, rendben. De mi olyan sürgős? - értetlenkedett.

- Ne kérdezz csak siess kérlek.

- Itt vagyunk szerelmem, mi a baj? - hallottam Niall hangát pár perccel később a kagyló tulsó feléről.

- Szóval fiúk, segítenetek kell, S-simon tegnap, vagy fogalmam sincs már, hogy mikor, de eljött Niall házához és elrabolt, próbálok nyugodt lenni és okosan cselekedni, de nagyon félek, fiúk légyszi segítsetek. - könyörögtem már-már szinte sírva- Szicíliába hoztak, küldök koordinátát, hogy ha tudtok segíteni, akkor ide gyertek, ha pedig változás van, egyből próbállak értesíteni titeket, amíg a telóm ép és eléggé fel van töltve. - értesìtettem őket.

- Baszki, baszki baszki...A KURVA ÉLETBE! - örjöngött Niall - Hogy lehet akkora faszkalap, hogy először megpróbálja megutáltatni a személyiségemet Annie-vel. MOST MEG ILLEGÁLIS ÉS BÜNTETENDŐ DOLGOKHOZ FORDUL CSAK AZÉRT, HOGY MEGSZABADULJON A CSAJOMTÓL?! - folytatja az előbbi kirohanását.

- Hé, életem, nyugi, semmi gond nem lesz, ígérem, ha bármit is csinálna velem ez a tehén, akkor közösen elássuk, oké? - próbáltam nyugtatni. - de most mennem kell kicsim, feljönnek ellenőrizni, mert meglátták lent, hogy kihajoltam az ablakon, szeretlek, és titeket is fiúk. - búcsúztam el a szőkétől és a barátaitól, majd megszakítottam a kapcsolatot a két készülék között, amikor is kattant a zár, és egy ma már ismerős hangú férfi törte meg a csendet.

- Áh, felébredt, Mrs. Hudson? - kérdezte gúnyosan Simon. - Ideje komolyan beszélnem magával kisasszony. - vigyorgott olyan képpel a nyamvadt fején, aminek a közepébe legszívesebben behúztam volna egyet.