VILLÁMgyors váltás (Manuel ff.)

Egy házibulinak indúlt

Sietve kocogtam az épület 5. emeletére. Lifttel is mehettem volna, de nem működött. Mikor felértem, a 24 lakás keresésére indultam. Amit megtaláltam beléptem rajta (hisz kopogni fölösleges).

- Helloka - üdvözöltem a fiúkat, mikor megérkeztem.

- Szia, Dzseni - jött oda megölelgetni Milo.

Milánt körülbelül két éve ismerem, és az óta vagyunk legjobb barátok. Minden héten találkozunk, minden nap beszélünk, és mindig együtt szívjuk Peti vérét.

- És én? - kérdezte Peti tárt karokkal.

- Nyugi te sem maradsz ki - mondtam és őt is megszorongattam.

Hát igen, Peti. Vele is nagyon jóban vagyok, de ő inkább tölti be a barát szerepét, mint a második tesó szerepét. Ehhez mondjuk az is hozzájárul, hogy van köztünk némi romantikus szál. De tényleg csak minimálisan, hiszen egyik legjobb haverom.

- Bátyádékat hol hagytad? - kérdezte Milo miközben beljebb sétáltunk.

- Brúnóval otthon hagyták a piát, és mivel félúton jöttek rá engem kiraktak ők meg visszamentek - feleltem még leültem egy fotelbe.

- Miért nem szóltál, hogy mennyek érted?

- Mert tíz perc gyalog, és tök fölösleges lett volna ezért vezetni.

- Hát igen, Laciék elég feledékenyek...

Igen, a bátyám egy cuki fiú, de kicsit hülye. De így szeretem. Nagyon jó tesó, védelmező és segítő kész. Néha félt a faszfej haverjaitól, de eddig még mindig megoldottam a helyzeteket.

Brúnó pedig szintén a barátom, nem annyira szoros a kötelékem vele, mint Miloval és Petivel, de ez így van rendjén. Nem is lenne jó, ha a bátyám legjobb haverja, az én legjobb barátom is lenne egyben.

Segítettem a fiúknak a konyhában, pontosabban helyettük dolgoztam. Milán a gépén kotorászott dalok után, Peti pedig instázott, készült a live-hoz.

Fél óra múlva megérkeztek Brúnóék is, majd idővel a többi vendég is ideért.

Vibráltak a fények, szólt a zene, az üvegek egyre üresebbek lettek, az emberek pedig táncoltak. A hangulat tökéletesen megfelelt egy házibulihoz.

Én éppen egy újabb adag WhiskyCola-t töltöttem magamnak, és indultam el Milohoz. Pontosabban csak akartam, mert mikor megfordultam Manuellel találtam magamat szemben.

Manuelt is régóta ismerem, de vele nem annyira fényes a kapcsolatom. Nem utáljuk egymást, csak folyamatosan szekáljuk a másikat. A beütése az, a tipikus fárasztó, menő gyerek a suliból, de talán még annál is rosszabb.

Már éppen ki akartam kerülni egy gyors sziával, amikor a közöttünk lévő 10 centi, nullára módosult és az ajkai az enyéimre tapadtak. Lesokkoltam. Éreztem, hogy a nyelve átkúszik a számba, és az enyém is hasonlóan cselekszik. Karjait a csípőmre helyezte, én pedig a nyakánál karoltam át. Igazság szerint, nem önszántamból tettem, sokkal inkább a bennem dolgozó alkohol műve volt. Mégis úgy éreztem, hogy élvezem, amit csinálok. Csókunk tovább tartott volna, ha valami nem zavarja meg. Pontosabban valaki. Peti minket vett a telefonjával és ezt mondta: - Gyerekek, itt van az év álompárja. Csak nehogy Laci rájöjjön - röhögte.

Azonnal szétváltunk. Láttam, hogy elég sokan minket néznek, köztük Milán is. Letettem a poharat és kimentem az erkélyre. Nem telet el egy perc sem, és máris mellettem ült Milo is.

- Ez mi volt? - kérdezte.

- Ha én azt tudnám - feleltem lefelé bámulva, kerülve az amúgy is a messzibe néző tekintetét.

- Ennyire bebasztál?

- Nem biztos, hogy 100%-ig a pia műve...

- Belezúgtál? - tette fel az újabb kérdést.

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem biztos, hogy még mindig ellenségesnek találom.

- Ki kezdte?

- Ő, és én nem is akartam viszonyozni, de...

- De?

- Nem tudom, talán egyszerűen csak cselekedtem, azt, amit akkor láttam jónak. De most 3000 ember látta azt a csókot, és nem 20.

- Bánod?

- Inkább csak meggondolatlanak találom. Túl sok olyan következménye lesz, ami felesleges.

- Mit például, hogy a bátyád perceken belül lapsora veri?

- Hogy, mi? - kaptam fel a fejem.

- Nézd - mutatott kezével feléjük.

- Kérlek, állj ki mellettem - mondtam neki majd felpattantam.

Beviharzottam a teraszról, Milán pedig gyors léptekkel követett. Hamar odaértem a fiúkhoz. Újra felmértem a helyzetet, majd Manuel derekára helyeztem a kezem. Laci még mindig ordibált.

- Nem hiszem el, hogy muszáj volt rámozdulnod a húgomra! Tényleg nem találtál más csajt?! - ordítozott.

- Laci, nyugi! Manuellel együtt vagyunk - mondtam, miközben rámosolyogtam.

- Hogy mi van?!

- Megbeszéltük, hogy csak titokban találkozunk, nem akartuk, hogy tudjátok. Csak Milo tudta, azért jártam hozzá olyan sokat...

- Ez igaz? - nézett kérdőn Milánra, hiszen jelen pillanatban nem nagyon érdekelte Manuel véleménye.

- Igen, lassan egy hónapja találkozgatnak nálam - felelte Milo.

Szóval így történt, hogy összejöttem Manuellel. Ami azt illeti, egy érdekes kapcsolat elé nézünk. Mivel ezek után úgy döntöttünk, hogy muszáj egy párt alkotnunk.

Csak tudnám, hogy miért kaptam azt a csókot...