VILLÁMgyors váltás (Manuel ff.)

Második randi

Már az utolsó vendégemnek csináltam a haját, mikor dudaszót hallottam. Amit még jó pár követett. Csak az órámra kellett pillantsak, hogy tudjam ki az. Gyorsan elnézést kértem a vendégemtől, majd magamra véve a kabátomat kiléptem az utcára. A fodrászszalon előtt Manu állt a kocsijában, és mosolyogva intett felém. Odaléptem hozzá.

- 10 perc, oké? Elcsúsztam...

- Siess - mondta fejét csóválva.

Így is tettem. Pár perc múlva befejeztem a nő haját és elpakoltam magam után. Bezártam az ajtót, majd beültem a barátom mellé.

- Szia - köszöntem most már nyugodtabban.

- Szia - üdvözölt, majd egy puszit nyomott a számra.

- Hova megyünk? - kérdeztem, miközben becsatoltam az övem.

- Budára - felelte szűkszavúan.

- Azon belül?

- Ne kérdezősködj annyit, csak lazulj el.

- Legyen - egyeztem bele.

- Milyen napod volt?

- Szokásos. Bár jött hozzánk nyolcra egy menyasszony. Nem volt könnyű eset... ezért csúsztam meg.

- Nem baj, Baby. Majd a mi esküvőnkön te is izgulni fogsz.

- Honnan tudod? - érdeklődtem, hiszen nem az lepett meg a dologban, hogy a közös jövőnkről beszél, hanem az, hogy ilyen biztos a részletekben.

- Ismerlek.

- Mennyire?

- Pont annyira, hogy tudjam mi áll közel a szívedhez.

- Okos, magadból indultál ki?

- Honnan máshonnan? - tudakolta nevetve.

- És neked milyen napod volt?

- Igazából semmi extra. Későn keltem, gondolkodtam, hogy hova vigyelek és eljöttem érted.

- Szóval nem rég dőlt el a helyszín?

- Az előző 10 percben.

- Akkor sokat gondolkodtál rajta.

- Igen, mert neked a legjobbat akarom adni.

- Már akkor megkaptam, amikor megcsókoltál.

- És akkor még nem láttad a többit - válaszolta, majd leállította a kocsit. - Megjöttünk.

Egy domboz érkeztünk. A kopasz fákon és bokrokon kívül csak egy ház volt ott, egy romos ház. Ettől függetlenül gyönyörű lelátás volt a városra, még akkor is, ha nem égett még az összes kültéri kivilágítás.

- Mi ez a hely? - kérdeztem miután körülnéztem. Közben rákulcsoltam a kezem a Manuelére, hiszen nem teljesen éreztem biztonságban magamat nélküle.

- Ez egy budai domb, ahogyan látod, egy kisebb erdővel a tetején, mellette egy házzal.

- Honnan ismered?

- Régről. Miután kiestem az X-ből, ide jöttem inni.

- Bánatból vagy örömből?

- Is-is. Inkább csak úgy.

- És az óta jártál itt?

- Nem, ezért gondoltam, hogy elhozlak ide - felelte, majd berúgta az ajtót. - Csak utánad.

Egy kisebb parasztház volt. Egyszintes, tetején egy padlással, kisebb szobákkal. Annak ellenére, hogy nem sok látogatója akadhatott az elmúlt években, látszott, hogy valamikor felújították, így már nem az évtizedekkel ezelőtti stílust képviselte.

De a mi utunk nem valamelyik szobába vezetett, hanem egyenesen a tetőre. Manuel segített felmászni, majd mindketten felfeküdtünk a cserepekre.

- Tetszik? - kérdezte, miközben a hajamat birizgálta, hiszen az ő mellkasán volt a fejem.

- Igen - suttogtam, mivel a fejünk közel volt egymáshoz.

Aztán pedig percekig néma csend. Csak ott ültünk a tetőn és bámultunk a messzeségbe. Mert nem az volt a randink lényege, hogy új dolgokat tudjunk meg a másikról, hanem az, hogy töltsük együtt az időt.

- Szűz vagyok - mondtam hírtelen, magam sem tudom miért.

- Tudom - bólintott.

- Mármint nem csak a csillagjegyem, hanem amúgy is.

- Tisztában vagyok vele. De ez, hogy jutott eszedbe?

- Csak gondolkodtam a dolgokon, és...

- Értem.

Majd beült az újabb csönd. Nemsoká megszólalt Manu.

- És mit szólnál hozzá, ha ezt megváltoztatnánk?

Erre nem kapott választ csak megcsókoltam. Egymás ajkainak esve indultunk el lefelé több-kevesebb sikerrel. Amint odaértünk a kocsihoz, mindketten bedőltünk a hátsó ülésekre. És akkor megtörtént az, amire mindketten vágytunk. Megkaptuk a másikat teljes egészében.

Már aludni készültünk, amikor Manu megszólalt.

- Ez mi? - kérdezte, kicsit még mindig lihegve. Egy nyakláncot emelt fel, amire egy gyűrű volt felfűzve.

- Ez az eljegyzési gyűrűm, amit tőled kaptam.

- Megtartottad?

- Ez csak természetes.

- De ez csak egy olcsó...

- Nem attól függnek a hozzám kötődő dolgok, hogy milyen drágák, hanem, hogy milyen emlékek kötődnek hozzá.

- És ehhez milyen emlék fű?

- A legjobb - válaszoltam egyszerűen, majd újból egymás ajkainak estünk.