VILLÁMgyors váltás (Manuel ff.)

Szabadság

Az első nap, hogy az ágyamban ébredek február közepe óta. Miután egy hét után a korházból az elvonóra vittek másik három hónapra, nagy szó, hogy itt vagyok. Ahogyan én fogalmaztam meg, elbasztam az életem két hét alatt, meghalhattam volna, de most itt vagyok. Igaz 14 nap alatt jobban szétcsaptam magam, mint egy alkoholista, de itt vagyok.

37 liter és 9 típusú alkohol, 11 fajtájú és 700 grammnyi drog, 19 doboz cigi, 22 darab seb, vágás és szúrás által, 15 deciliter vérveszteség, 4 zacskó ropi, és 25 óra álmatlan alvás két hét alatt. Az orvosok már beállították a halálomat, aztán megtörtént a csoda. Túléltem, és az egész tavaszomat a gellérthegyi elvonón töltöttem, hogy ez így is maradjon. Nehéz volt, de megküzdöttem érte.

Délután háromnegyed négy van, most keltem. Régi idő óta ez volt a legkipihentetőbb alvásom, majdnem egy napot aludtam, de olyan frissnek érzem magamat, mint még soha. Így miután felkeltem, lezuhanyoztam és fölöltöztem, majd a konyhába indultam reggeliért, ami igazából a vacsorám is volt egyben.

- Jó reggelt! - köszönt vidáman a bátyám. Ahogyan elnéztem ő nem aludt olyan sokat, mint én.

- Neked is - mosolyogtam rá, majd kinyitottam a hűtőt.

- Jól aludtál? Minden rendben volt? Hogy vagy?

- Remekül aludtam, minden rendben van, és jól vagyok. És megnyugtatlak minden oké. Most már minden - feleltem és becsuktam a hűtőt, amiből kivettem egy kis pizzát.

- Akkor jó - mondta, egy ölelés és egy homlok puszi kíséretében.

- Ma elmegyek sétálni egyet Miloval, oké?

- Persze menj nyugodtan, de vigyázz magadra.

- Tudod, hogy vigyázok, csak egyszer nem...

- És akkor baj lett belőle, szóval vigyázz - szólt közbe, mielőtt még befejezhettem volna, amit akartam.

- Jó - adtam meg magamat, megöleltem majd a mikroba tettem a reggelimet.

Miután a gép befejezte a melegítést az asztalra tettem a kajám. Enni kezdtem és közben Brúnó is megjelent.

- Szép délutánt kisasszony - köszöntött és leült mellém.

- Neked is.

- Mit eszel? - tudakolta, de már egy szeletet el is vett.

- Mint érzed pizzát, ez a reggelim.

- Reggeli? Nem inkább vacsora? - érdeklődött nevetve.

- Akár. De a maradék a tiéd lehet, nekem mennem kell - toltam oda a tányérom, majd a szobámba sétáltam.

Beérve a szobámba levettem a pulcsim és kerestem egy másikat, majd nadrágot is cseréltem. És mikor meghallottam a csengő hangját fejembe húzva a kapucnit már el is indultam az ajtóhoz.

- Sziaaa - üdvözöltem legjobb barátomat, és a nyakába borultam.

- Hiányoztál - mondta és beszívta az illatom.

- Te is nekem - vágtam rá azonnal és még jobban megszorongattam.

- Tudod jó újra látni téged, kezdet megőrjíteni Peti.

- Van elképzelésem. És mi történt az elmúlt 3 hónapban? - kérdeztem nevetve.

- Marics második lett, az Úristen óriási sikert aratott, voltunk Ázsiában, bátyádéknak kijött az, aha-aha, Manuel...

- Igen?

- Mondhatom? - nézett rám, kicsit félve.

- Persze.