VILLÁMgyors váltás (Manuel ff.)

Imádom ezt a fiút

A héten nem nagyon találkoztam Manuval, mert az RTL-nél volt. Készül az Alee-val közös daluk. De mivel a héten nem volt időnk túl sokat találkozni, megígérte, hogy elvisz a vasárnapi X-faktorba.

Most itt is lennénk. Reklám van így várunk, de az első sorból izgulok Milánnal. Dávid a színpadra lépett és felkonferálta Alee-ékat. Majd bejátszásra került egy kisfilm, és megjelentek a fiúk a színpadon.

- Remélem az tiszta, Bébi, szerettelek, de nem jövök vissza - kezdte énekelni Alex a szövegét.

Nagyon jó dal, fülbemászó és romantikus, legalábbis nekem. Lement Alee verzéje, de a refrén előtt volt pár sora Manunak is.

- Te vagy a Pest, Pest, Pest, Pest, Pest, én a Buda, összeköt, de mégis inkább elválaszt a Duna. Üdvözlet a világomban, lehet néha fura, de az fix, hogy ezt nem fogod unni.

Ez csak deja vu, te már nem nézel rám úgy, még reggel hozzám bújsz. Eldobom mégis a te szíved az egy bumeráng, hazatalál. Deja vu, deja vu, deja vu.

Reflex, önvédelmi reflex. Reflex, falakat emelek, minden elé, amit tettem. Ezt tedd, azt tedd, szeretlek, de kapd be! Neked adom inkább a te sáladat, de add el. Formálj, próbálj, használj még bébi! Szólj már, ordítsd, hozzám érj! Már megesküszöm, lelövöm, ha rád néz! Esküszöm, lelövöm, ha rád néz! - énekelte.

Én pedig bekönnyeztem, hiszen tudtam, hogy nekem szól értettem az utalásokat. Értettem mindent. És ekkor jöttem rá, hogy igazán szeretem.

A nézők valószínűleg már hazafelé tartottak, de mi még bent voltunk. Manuel a fellépése után beült mellénk a nézőtérre és onnan vártuk meg a műsor végét. De még mindenképpen gratulálni szeretett volna Alee-nak, és Alexszel is akart pár szót váltani. Milán időközben hazament, mert ma hajnalban még van egy koncertjük, így ketten maradtunk Manuval.

Az öltözők folyosóján álltunk kézen fogva, amikor megérkezett Alee. Vele tényleg csak pár szót beszélt, mivel sietnie kellett valahova. Viszont pár percre rá megjelent Alex is.

- Sziasztok - köszönt fáradtan - Te vagy Manuel barátnője, akiről folyton áradozik, ugye?

- Igen, Dzseni - nyújtottam kezet.

- Alex, bár gondolom, tudod - felelte nevetve, miközben kezet ráztunk, és elindultunk kifelé.

- Amúgy azért akartam veled beszélni, mert... - kezdett bele a zenei témába Manu.

Igazat megvallva nem nagyon figyeltem rájuk, hisz nem érintett a téma. A mellettünk elhaladó tájat fürkésztem, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy újra ketten maradtunk Manuval.

- Minden oké Baby? - nézett le rám aggódva Manu.

- Persze, csak elgondolkodtam...

- Min?

Nem válaszoltam csak hallgattam. Látva a reakcióm énekelni kezdett.

- Baby, baby, honnan tudnám, mi van a fejedben? Baby, baby, mond mi bánt? - dúdolta kicsit másképp a dalt.

- Igazság szerint ma egy éve hagytam ott a sulit, ami azt is jelenti, hogy ma lettem 18 éves. Akkor remek ötletnek tűnt, de egészen máig nem csináltam semmit. Mármint, elmentem dolgozni egy fodrász szalonba, de összességében ennyi. Vártam, hogy történjen valami. Amikor Laci megmutatta a kör további tagjait kicsit teljesebb lettem, vagyis, inkább nem voltam csak úgy az űrben. Viszont egy hete, amikor megcsókoltál felreppentek a pillangók, beindították az életet a tetemben és azt hiszem, mondhatom, hogy boldog vagyok. Szeretlek - mondtam, elmesélésem után és nyomtam egy puszit az arcára.

- Én is. És ugyan elmúlt éjfél, így nem a napján, de menjünk, ünnepeljük meg.

- Mire gondolsz?

- Gyere - mondta majd felkapott az ölébe és a kocsijához vitt.

Az út tíz perc sem volt, hamar odaértünk egy blokk elé. Számomra ismeretlen volt a környék, így ujjaimat a barátoméra kulcsoltam. Manu beütötte a kódot, és már lépkedtünk is fel a lépcsőfokokon. Megálltunk a 2. emeleten egy lakás előtt, amit hamarosan Manuel ki is nyitott.

- Üdvözöllek itthon - köszöntött, és közben felkapcsolta a villanyt.

Körülnéztem és egy otthonos lakást láttam. Látszott, hogy rég volt rendesen kitakarítva, de ettől függetlenül otthonos volt. Manu körbevezetett, így megismertem a hálót, a nappalit, egy kis konyhát, a fürdőt és az erkélyt.

- Tetszik? - kérdezte.

- Aha, olyan Manus. De ha nem gáz lefürödnék.

- Menj nyugodtan, én a hálóban leszek, meg majd én is gyors letusolok.

- Oké. De még valami - léptem a szoba ajtajához.

- Mi az Baby?

- Ha itt alszok, és gondolom, azért jöttünk ide, legalábbis azért is... - kezdtem magyarázkodni.

De ő csak felállt a szekrényéhez lépett és adott egy pólót, meg egy bokszert.

- Gondolom, ezt szereted volna - nyújtotta át.

- Köszi - feleltem, kipirulva.

- Na, menj - jutatta eszembe eredeti tervemet, egy homlok puszi kíséretében.

Miután lefürödtem és felöltöztem kiálltam az erkélyre. Az esti várost szemléltem. A közúti világításon kívül csak, itt-ott pislákolt egy-egy lámpa, de amúgy sötétség volt. Valahol a távolban egy mentőautó zaja csendült fel, amitől kirázott a hideg. Bár ez lehet, hogy annak is volt köszönhető, hogy mezit láb a kövön, egy bokszerben és egy pólóban ácsorogtam odakinn az erkélyen, télen mínusz sok fokban. Ennek ellenére tovább gyönyörködtem a tájban.

- Baby megfázol, és én leszek agyoncsapva, mert nem vigyáztam rád! - szólalt meg hírtelen Manu az ajtóból.

Rajta még nálam is kevesebb ruha volt. Össz-vissz egy alsónadrágot viselt. Valamint a kezében is volt egy vizes törölköző, amivel valószínűleg a haját törölhette meg. Ennek ellenére az vizesen és kócosan próbált megszáradni a téli hajnalban. Ezen kívül arra is rá kellett jönnöm, hogy most először látom póló nélkül. És mit se mondjak kicsit elbambultam azokon a kockákon.

- Baby, hallatszott odáig, vagy már teljesen lefagytál? - nézett rám, és közelebb lépet, hogy ellenőrizze, hogy vagyok.

- Elbambultam - feleltem gyorsan - De igazad van, menjünk be, mert föl kéne melegednem. Mosolyra húzta a száját, majd széttárta a karját.

- Gyere, te lány! - én odalibbentem, ő pedig a karjaiba zárt - Jézusom, te jéghideg vagy! Nyomás befelé! - utasított, becsukva az erkély ajtaját.

Bementünk a konyhába és amég én a konyhapulton ücsörögtem ő valami gyógyszer után nézett.

Ott bámultam a fehér festett haját, a cuki aggodalmát, ami kiült az arcára.

- Manu?

- Igen? - kérdezett vissza az egyik fiókból.

- Mondtam már, hogy beindulok a fehér hajra?

- Nem rémlik, - felelte, abbahagyva a kutatást, és megállt előttem - viszont mivel nem találtam gyógyszert kénytele leszel velem beérni.

- Nem baj, nekem tökéletes - kezdtem birizgálni nyirkos haját.

Leemelt a pultról és az ölébe vett, majd megcsókolt. A nyelveink egészen addig csatáztak amég nem értünk be a hálóba, ott az ágyra dobott, majd mellém feküdt, és betakart minket. Kiskifli-nagykifli pózban bújtunk egymáshoz a takaró alatt. Két karjával átkarolt és úgy aludtunk el.