Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Egy-

Veszélyes dolog tud lenni, ha olyasvalaki tetszik meg, akit még soha nem láttál azelőtt. Sőt nem is tetszik, egyszerűen szerelmes lettél, megállíthatatlanul. Annyira szerettem volna találkozni ezzel az emberrel, tudni akartam milyen ő valójában, hiszen volt egy elképzelésem az írásai alapján, de lehet az csak egy karakter, akit másoknak mutat. Hiába tudtam, hogy nem fogok vele beszélni, soha, mégis jó volt eljátszadozni ezekkel a gondolatokkal. Szokásosan a könyvtárban gubbasztottam, a tesi órát kerülve, s az aznapi részt olvastam a könyvből. Nekem nem is a karakterei tetszettek meg, egyszerűen ahogy fogalmazott a szerelemről már önmagában csodálatos. Teljesen belemerültem a dolgomba, csak az zavart meg, hogy a mellettem lévő sorból a könyv kiesett és a szokásos unott sóhajt hallottam meg. Érdeklődve nyomtam ki a telefont, hogy meghallgassam társaságom panaszát, ha már van kedve panaszkodni. Általában csak ültünk itt, s titokban ettünk, bújkálva az utált tesi óra elől. Nekem még az is okom volt, hogy így zavartalanul tudtam olvasni, egy kicsit jobban megismerni az ismeretlen írót, aki annyira felkeltette érdekelődésemet.

-Jeon Jungkook, aki sose tesizik. - tolt el néhány könyvet, hogy a polcok között át tudjon rám nézni.

Felvont szemöldökkel néztem vissza rá, hiszen nem csak én kerültem ezt az órát, hanem ő is.

-Sose voltam a tesi embere, Yoongi. - sóhajtottam.

-Pont te, aki szét van gyúrva.

-Ez nem igaz. - húztam jobban össze magam, hátha így ki tudom zárni a fejemből őt.

-Kérsz valami kaját? Van banános csokim. - dugta át a polcok között.

Csöndben fogadtam el az édességet, majd újra a telefonomra szerettem volna koncentrálni, ha nem vágodik ki a könyvtár ajtaja, s nem rohan át valaki az egész termen. Bármennyire is próbáltam kivenni, hogy ki az, aki csatlakozott hozzánk, olyan gyorsan vágódott le, hogy lehetetlen volt. Sajnos a másik osztályt nem ismerem annyira, hogy hang alapján meg tudjam állapítani, hogy ki az, így csak csendben hallgattam a kiakadását úgy az egész világ létezése miatt.

-Ki az a kis cuki fiú? - pillanatott fel a könyvek között.

-Taehyung, el fogod ijeszteni.

Szemforgatva lestem ki a sorok között, hogy kifejezhessem nem tetszésemet Yoonginak. Valahol azért szerencsésnek éreztem magamat, hogy csak a közös tesi órák alkalmával találkozok velük.

-Mit olvasol? - kérdezte Taehyung csillogó szemmekkel. - Te folyton olvasol.

-Szerelmes a kicsike. Tudod, az a csaj, aki a neten ír minden szart.

-Yoongi! - dobtam meg egy könyvvel. - Ez nem igaz, nem vagyok szerelmes. És honnan veszed, hogy lány?

Ez félig igaz volt, magába az emberbe még nem szerettem annyira bele, mint az írásaiba. Néha úgy érzem, hogy azért jöttem erre a világra, hogy megtaláljam azt a személyt, aki ekkora menekülést nyújt ebből a világból.

-Ja, persze. Azért olvasol állandóan. Komolyan, már majdnem a nyálad folyik, ha róla beszélsz. Láttad már? Lehet nem is lány, hanem egy hatvan éves férfi, aki elvált, mert pedofil.

-Soha. - ráztam a fejemet. - De attól még szerethetem.

-Írj már rá. - vetette fel az ötletet a másik jómadár. - Yoongi, te meg ne bántsd őt. Ő legalább képes az érzelmekre. - nevetett fel. - Lesz egy barátnője.

Elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy én valaha rá írjak. Tudtam, hogy így kevés eséllyel ismeretem meg, de akkor örökre egy rajongó maradok számára,minthogy írjak neki. Azt sem tudtam, hogy miképp kéne indítani ezt a beszélgetést vele. Mielőtt még tiltakozhattam volna, Yoongit egyszerűen kikapta a kezemből a telefonomat, mivel a polc másik felén voltam, így utána nyúlni már nem tudtam és nem is láttam, hogy mit csinált.

-Tessék, írtam neki. - adta vissza a készüléket.

-Ez izgalmas. - csillantak fel Taehyung szemei. - Milyen romantikus lenne, ha így jöttök össze. - nevetett fel.

-Ti ketten össze is illetek, álomban éltek. - kelt fel Yoongi a helyéről.

-Ne is hallgass rá. - rázta a fejét. - Szólj már, ha írt. Szeretem a jó történeteket. - intett még egyet utoljára.

Lefagyva néztem mind a kettejük után. Több okból nem írtam rá, erre az első adandó alkalommal Yoongi ezt keresztbe teszi. Most azt fogja hinni, hogy egy elmebeteg vagyok, meg sem mertem nézni, hogy mégis milyen szöveggel írt rá. Átkoztam a készítőket, amiért lehetővé tették az oldalon, hogy emberekre tudjak írni. Még az oldalból is kijelentkeztem, túlságosan is féltem attól, hogy megnézi és válaszol... Vagy nem is fog válaszolni.

Sziasztok! Igazából ezt kicsit később szerettem volna kitenni, de nem bírtam várni vele 😂❤️