Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Tizenhárom-

Taehyung levágódott mellém, a szó legszorosabb értelmében. Még a kezemben szorongatott telefont is sikerült kilöknie a kezemből, pedig az ő történetét olvastam és nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy nagyban kapott ihletet a randinkról. Ennek valahol örültem, hiszen sokan szeretik, ha nem is magát az írót, a munkáját igen, én mégis valamivel kiváltságosabb vagyok, hiszen a részekben egyre jobban fedezem fel saját magamat vagy a kettőnk alakuló kapcsolatát. Mosolyogva kényelmesedik el mellettem, szokásosan az ölembe hajtja fejét és, ha most itt lenne Yoongi az ő ölében fogalna helyet lábai. Felvont szemöldökkel túrtam a hajába, furcsa volt ez a titokzatos csillogás a szemeiben, valami olyasmit tudott, amit meg szeretett volna osztani velem, csak éppen nem tudta mikor vagy milyen módon.

-Nem bírom ki, hogy ne mondjam el. - kezdett el kisebb hisztit vágni. - De félek, hogy Yoonginak beindul a hatodik érzéke és eljön értem.

Felnevettem azon, hogy mennyire kétségbe van esve ettől a döntésképtelenségtől. Kifejezetten érdekelt, hogy hol lehet a másik barátom, ugyanis ő mindig előbb szokott ide érni, mint én vagy Taehyung.

-Csak mondd, majd elfutunk előle. - mosolyogtam. - Vagy megdobáljuk könyvvel, van elég.

-Jó, akkor...

-Tudtam! - hangzik Yoongi hangja a kömyvespolc előtt, ezzel félbeszakítva Taehyungot. - Eddig tudsz titkot tartani? - csapódik le ő is mellénk. - Soha nem mondok el neked semmit sem, soha de soha és még azután sem.

Szórakoztató látvány volt, hogy Yoongi ennyire zavarba volt. Lehetett látni a halvány pirosságot az arcán, meg ahogy Taehyungra nézett, szinte szikrákat szórt a szeme.

-Mi a baj? - kérdeztem, hátha választ kapok rá.

-Yoongi szerelemes. - vágja rá Taehyungot, majd a másik felemre szökik, messzebb barátjától. - Ma megy randira. - suttogta nekem.

-Mi? - képedtem el. - Kivel? - löktem oldalba. - Ez olyan aranyos. Yoongi szerelmes, végre. Azt hittem Taehyunggal öregedsz meg.

-Ugye? A kicsikém felnőtt. - szipogta Taehyung. - Olyan büszke vagyok rád, kicsikém.

-Ha újra így hívsz, tényleg megverlek. - húzta össze szemeit. - Nem mondok el semmit sem nektek. - mivel mind a ketten úgy néztünk rá, muszáj volt belekezdenie. - Hoseok, az osztálytársad. - nézett rám.

Döbbenve néztem rá, nem tudtam, hogy az osztálytársam vonzódik a fiúkhoz, mindig mindenkire kedvesen mosolyogott. Kicsit ellentéte is Yoonginak, de ahogy a mondás tartotta, az ellentétek vonzzák egymást. Reméltem, hogy nem fullad kudarcba a randizgatásuk.

-Hobi olyan jól néz ki. - sóhajtotta Taehyung. - Mindig feldobja a kedvemet, olyan aranyos, néha úgy megölelgetném, folyton mosolyog.

Nem mondtam magamat annyira féltékeny típusnak, de ezt kifejezetten zavart. Mármint igazat adtam Taehyungnak mindenben, amit barátomról mondott, csak legalább ne előttem csinálja ezt. Nem tudtam eldönteni, hogy Yoongi vagy én néztük féltékenyebben, de szerencsére Taehyung nekem adott egy gyors csókot.

-Féltékeny lennél? - húzta féloldalas mosolyra ajkait. - Féltékeny KooKoo. - nyomta össze arcomat, mire felnevetett. - Mint egy morcos nyuszi.

A derekára simítva húztam az ölembe, hogy viszonozhassam csókját. Kicsit zavart, hogy ennyire előnyére tudja azt fordítani, hogy ilyen mértékben tetszik neked, bár néha élvezem. Imponált, hogy még csak próbálkoznia sem kellett ahhoz, hogy szívem kétszer olyan gyorsan verje, egyszerűen csak saját magát kellett adnia. És én voltam olyan hülye, hogy először meg sem akartam ismerni. Rajongtam érte, nagyon is. A hajamba túrva csúszott jobban ölembe, ahogy ajkait húzta végig enyémeimen, végül pedig az orromra nyomott egy puszit.

-Fúj, komolyan két hete nem láttátol egymást és már felfalod jóformán. - fintorogott Yoongi. - Alig jártok és már gyereket akartok?

Mind a ketten elég furcsán néztünk barátunkat, ugyanis szó sem volt egyszer sem arról m, hogy egy párt alkotnánk Taehyunggal, csupán csak randizni szoktunk menni. Tudommal ez még nem fedi a járás fogalmát, úgyis eléggé feszültté váltam, amikor valahogy szóba jött ez a téma.

-Nem is járunk. - jelentette ki Taehyung, mire én bólintottam.

Most Yoongi nézett ránk úgy, mintha szellemek lennénk. Ezt az egész helyzetet egyre jobban nem értettem, bár nem is igen mertem fitogtatni.

-Nem?

-Nem. - válaszoltam. - Miért? - pislogtam nagyokat.

-Csak furcsálltam, hogy nem vagytok együtt. Folyton egymáson vagytok, emiatt gondoltam, bár Tae nem áradozott a kapcsolatotokról órákat, így gondolhattam volna.

Taehyung a kezeit nyakamba rakta, úgy játszadozott a tincseimmel, amit lehunyt szemekkel élveztem. Képes lettem volna elaludni.

-Igazából annyira még nem is beszéltünk erről. - vette kissé halkabbra Taehyung. - Csak vagyunk egymás mellett, randizgatunk. Mondjuk én tudok várni, akit szeretsz, arra vársz, addig, amíg készen nem áll rá a másik. És mivel én szeretem, várok.

A szemeim nem sokáig voltak csukva, sőt egyből ki is pattantak, ahogy meghallottam mit mond Taehyung. Eddig úgy voltam vele, hogy csak kedveljük a másikat, eléggé sokként ért az, hogy ő máshogy vélekedik rólam.