Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Négy-

Találkozni?

Ez ciki.
Véletlenül küldtem el :(
De igen, szeretnék veled találkozni.

Nem is ismerlek.
Az egyik barátom attól fél pedofil férfi vagy.

És ha igen?
Nem ez az eseted?
Nyugi, nem vagyok pedofil.

Hihetek egy idegennek?

Akkor találkozzunk és bebizonyítom.

Oké

Sóhajtva vágtam le magam mellé a telefonomat, el sem hittem, hogy éppen megbeszéltem egy idegennel egy találkozást. Mégis valahol izgatottság fogott el, hiszen találkozhattam azzal a személlyel, akinek az írásaiba beleszerettem és ezáltal az emberbe is. Féltem, hogy esetleg csalódni fogok, hogy nem olyan amilyennek elképzeltem, nyilván volt valami eltérés a karakterei és közte, mégis valahol azt reméltem egy olyan valakivel fogok találkozni, aki pontosan ugyanolyan. Nem érdekelt, hogy éppen fiúval vagy egy lánnyal fogok szembe nézni, csak keltsen legalább hasonló érzést bennem, mint amikor tőle olvasok. Megugrott a szívem, amikor hallom az értesítést, miszerint írt valaki, egyből felkaptam a telefonomat, hogy bárgyú vigyorral lépjek be.

Hétvégén a nagykeréknél?

Szöulban van egy csomó nagykerék.

Keress meg, ha ennyire kíváncsi vagy.
Egy 60 éves, elvált férfit keress, aki gyanúsan nézegeti a gyerekeket. Az leszek én.

Nevetve keltem fel az ágyból, hogy a mai napot is nagy nehezen túléljem. Lehetőleg egyedül, bár mostanában szinte rendszeres lett a kis találkozásunk a könyvtárban. Taehyungnak hála most még többet beszéltem Yoongival, mint eddig, még azt is megtudtam, hogy vannak érzései, csak jó mélyen. Arra is rájött, hogy Taehyung valóban nem tud leülni egy perce sem, ez mi sem bizonyította jobban, hogy sietve vette felém az irányt a nap végén, a könyvtár mélyén.

-Úristen, híreim vannak. - vágta le magát.

Kinyújtottam a lábamat, hogy a fejét oda tudja hajtani, bár, ha nem tettem volna, talált volna rá más módot, hogy mind a kettőnkön elterüljön.

-Megint nem fogja majd be. - sóhajtotta Yoongi mellettem. - Mi az a nagy hír?

-Egyrészt, be fogom majd fogni, oké? Csak el akartam mondani, hogy találkozni fogunk? Majd valamikor.

-Hülye vagy? - vonta fel a szemöldökét Yoongi. - Veled fogok menni, nem hagyom, hogy valaki kinyírjon téged. Legalább Kook okos, ő nem találkozik vele.

Halkan tettem fel a kezemet kissé magasra, mintha csak bajba kevertem volna magam. Bár könnyen megeshet, hogy nem kifejezetten lesz kellemes a találkozás.

-Ami azt illeti, de igen. Csak nem tudom, hogy hol. - vakargattam a tarkómat.

-Szuper. Kettőtöket hogyan kísérjelek el? Főleg, ha az egyik nem tudja mikor, a másik meg, hogy hol találkozik azzal a valakivel.

-Ne izgulj már. Oda nem öregek mennek fel olvasni. - piszkálgatta a lábával Yoongit. - Csak az ilyen fiatalok.

-Te is?

-KooKoo, én ott nem olvasok. - ült fel. - El kell jönnötök velem venni valami ruhát, amúgy.

Értetlenül néztem rá, ugyanis nem értettem, hogy mégis hogyan jött ide ez neki, de már meg sem lepődtem annyira. Ő csak egyszerűen Taehyung volt, igaz, az meglepett, hogy a vásárlást azonnal gondolta. Könnyedén húzott fel minket a padlóról, majd az ajtó felé kezdett el taszigálni minket, kicsit sem zavartatta magát, hogy lett volna még óránk, tekintve arra, hogy csak a nap közepe volt. Mondjuk én is hibás voltam, mert eszem ágában sem volt megállítani. Tetszett az, hogy ilyen gyorsan sikerült barátokra lelnem, bár nem éppen a legjobb dolgokba vontak bele.

-Ha nem megy rám a nadrág, segítesz belerázni. - nézett hátra, egyenesen rám.

-Miért pont én?

-Mert Yoongi alacsonyabb nálam. Plusz ki vagy gyúrva, szóval tőled várom a csodát, ha a seggem nem akarja megadni magát.

Akaratlanul is oda néztem, amit nyilván Yoongi is észre vett, mert akkorát csapott a tarkómra, hogy csoda, nem fejeltem le Taehyung fenekét a mozgólépcsőn.

-Ne bámuld már. - suttogta.

-Csak oda néztem. Nem is bámultam.

-De igen. - fordult felém Taehyung. - Szerinted nem veszem észre?

-Nem könnyű másra nézni, ha egy lépcsőn mész fel előttem. - magyaráztam meg, elég bénán.

Taehyung visszafogott mosollyal vette célba az egyik sort, hátha itt talál majd valamit. Még én is körül néztem, reménykedve abban, hogy majd rájövök, mégis egy ilyen találkozóra mit szoktak felvenni az emberek. Egyáltalán ezt a találkozót minket szokták nevezni? Randinak mégsem mondható, hiszen csak most fogom először látni.

-Miért nincs olyan ruha, amibe jól nézek ki? - sóhajtotta Taehyung.

-Mindenben jól nézel ki. - válogattam a pulcsik között az orrom alatt motyogva.

-Mi? - hangjában főleg meglepettség csengett. - Te tudsz ilyeneket is mondani? Nem csak csöndben bámulni? Inkább segíts keresni valamit, amiben valóban jól nézek ki. Sokat várok a hétvégétől. A piros szerinted jól állna?

-Aha. - válaszolom gondolkodás nélkül.

-Jó, ne csak azért válaszolj, hogy jól érezzem magam.

-Nem azért mondom, szerintem jól nézel ki. - vágtam rá felháborodva. - Tessék. - nyomtam a kezébe a piros inget. - Vedd fel!

Egyszerűen belöktem a próbafülkébe, kényszerítve arra, hogy vegye már fel és ne csapja ki a hisztit. Yoongi felvont szemöldökkel nézett rám, még a karjait is keresztbe tette.

-Ugye tudod, hogy az volt a kérdés, hogy a piros jól állna - e neki és nem az, hogy jól néz ki?

-A kettő ugyanaz. Jól áll neki a piros, mert jól néz ki. Jól néz ki, mert jól áll rajta a piros. Ugyanaz.

-Szerintem van különbség.

-Felvetted már? - kérdeztem inkább Taehyungtól, hogy elkerüljem Yoongi fura viselkedését.

Hirtelen húzta el a függönyt, ami megakadályozta, hogy belássunk oda. Lehet a kelleténél több ideig tanulmányoztam, hogy mennyire áll jól neki, mert mind a ketten egyszerre csaptak vállon.

-Te ma nem itt jársz. - jelentette ki Taehyung. - Neked is kéne valami cucc. - kezdte el levenni az inget.

-Nem kell nekem semmi sem. - húztam be a függönyt, mert a végén azért is meg lettem volna gyanúsítva, hogy nézem őt.

-Figyu, hétvégén találkoztok? - kérdezte, mire hümmögtem pár sort. - Jó, akkor előtte átmegyek és kezelésbe veszlek. Aggasztó ez az arckifejezés nálad.

Félve pillanatottam Yoongira, aki minden erejével próbálta visszatartani a nevetését. Attól féltem én is, hogy Taehyungnál mit jelent a kezelésbe venni kifejezés.