Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Tizennégy-

Mind a ketten csak meredtünk a másikra. Én azért, ami mondott, ugyanis nem kicsit sokkolt engem azzal. Ő meg azért nézett rám furcsán, amiért én is furán néztem rá. Örülnöm kéne, hogy kimondta szerelmes vagy normális az, hogy semmit sem érzek emiatt? Egyszerűen semmit nem mozgat ez meg bennem, inkább csak megijedtem, ugyan nem tudom, hogy miért. A hallgatásunk egyre kellemetlenebb, legalábbis számomra volt, nem tudtam, mit kéne erre felelnem, mert azt hazudni, hogy én is szeretem őt, nem menne, az meg nem hiszem, hogy elég felelet lenne, hogy kedvelem vagy valami ilyesmi. Összevont szemöldökkel nézett rám, szemeiben értetlenséggel, még Yoongira is ránézett, amit én nem mertem, mert szerintem a tekintetével gyilkolt akkor. Taehyung elmosolyodott, úgy tűrt a hajamba és húzott magához közelebb, hogy egy puszit nyomjon az orromra. Értetlenül néztem rá, ugyanis engem ezzel teljesen összezavart, azt hittem valami rosszat tettem a hallgatásommal, de úgy nézett ki teljesen máshogy értelmeztem.

-Vedd úgy, hogy semmit sem mondtam. - rázta a fejét. - Nem mondtam semmit sem, oké?

-Nem, nem, én... csak, bocs csak...

-Jungkook. - ütögette meg a vállamat Taehyung. - Tényleg vedd úgy, hogy nem mondtam semmit sem, kicsúszott a számon, ennyi. Ne csinálj belőle ügyet. Ez csak... semmiség.

Nos azzal nem értettem egyet, hogy semmiség, sőt ez igenis valami komoly dolog volt, én felfújtam ezt az egészet és nem volt kedvemre az, hogy konkrétan nem mozgatott meg bennem ez az egész semmit sem. Talán csak több időre van szükségem ehhez. Taehyung az orrom helyett az ajkam alatt elhelyezkedő anyajegyre nyomott egy csókot, végül pedig a számat is célul vette.

-Olyan különleges formája van a szádnak. - húzta rajta hüvelykujját ajkaimon.

Mosolyogva hajoltam ajkaira, miközben jobban az ölembe húztam, bár ennél jobban szerintem nem tudtam volna közelebb lenni hozzá. Imádtam, ahogy megcsókolt, olyankor mindig a hajamat piszkálta a nyakamnál, tetszett, ahogy utána rám mosolygott, szerettem megölelni vagy csak vele lenni. Kezemet jobban dereka köré fontam, még annál is közelebb akartam hozzá kerülni, bér szerintem az már ne volt lehetséges.

-Magatokra hagyjalak titeket?

A hirtelen hangra mind a ketten elengedtük a másikat, szerintem mind a ketten elfelejtettük azt, hogy itt van Yoongi, ami elég ciki, tekintve arra, hogy ő mindig velünk van, amikor a könyvtárban vagyunk, mi pedig még mindig ott voltunk.

-Igen, kérlek. - pislogott ártatlanul Taehyung. - Nem neked való ez.

-Menjetek szobára. - lökött rajtunk egyet.

-Hiszen ott vagyunk. - sóhajtotta az ölemben ülő.

Nevetve néztem végig Yoongi elképedt arckifejezését, amivel egyre jobban távolodott tőlünk. Mondjuk nem hittem volna, hogy valóban magunkra hagy, na meg azt sem, hogy Taehyung komolyan gondolta, de ahogy újra az ajkaimra talált meggyőzött arról, hogy kivételesen most komoly. Felmordultam, amikor az ajkaimba mélyesztette fogait, nem tudom hogy volt vele, de engem kifejezetten feszélyezett az, hogy egy könyvtárban vagyunk, ráadásul tanítás alatt. Bárki gond nélkül be tudna ide szambázni, s nem igen örülnék neki, ha enyelgésen kapna valaki. Mégis, volt ebben az egészben valami izgalmas, éppen ezért sem mondtam neki megálljt. Kezemet a pólója alá csúsztatva gerincén, figyelmen kívül hagyva, hogy csupán csak néhány könyvespolc takar minket meg néhány könyv. Nyakához hajolva leheltem egy csókot füle mögé, majd gyengéden megharaptam végül, éreztem, hogy megremeg az ölemben, mire elmosolyodtam, bár az addig tartott amíg el nem kezdte csípőjét mozgatni.

-Taehyung, ez egy könyvtár.

-Gyere. - kelt fel az ölemből.

Nem mondanám azt, hogy megnyugtatott a tudat, hogy csak pár sorral hátrébb vonszolta a teljesen kábulatban lévő énemet. Mintha itt valami varázsfal lenne, ami miatt senki nem venné észre, hogy két srác akciózik éppen.

-Attól még egy könyvtárban maradtunk. - vontam fel a szemöldökömet.

-Egyrészt óra van, senki nem fog ide tévedni, a könyvtáros néni, pedig a takarítókkal tart pletyka partit. Nem most fogják abba hagyni. Ide hátra meg nem jön senki, ez egy könyvtár, taszítja a diákokat.

-Egy csomó ellenvetésem van eziránt.

-Nem fogom erőltetni. - vont vállat. - De ugye nem amiatt, amit mondtam?

-Dehogyis. - simítottam derekára.

-Mondtam, hogy felejtsd el. - hajtotta le feját.

Álla alá nyúlva emeltem fel, hogy megcsókoljam és ezzel a tettem konkrétan mindent elindítottam, amit nem feltétlen akartam, de akkor dobtam magam mögé minden elvemet, amikor felsőm alá csúsztatta kezeit. Miért éreztem ezt kihasználásnak?

Kellemes Húsvétot Mindenkinek <3 🐰