Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Kilenc-

Korábban még mi szívattuk Yoongit, amiért érzelmi analfabétát játszik, de úgy érzetem, hogy hármunk közül ő az, aki tökéletesen megérti azokat, s mi Taehyunggal vagyunk a szerencsétlenség netovábbja. Sose mondtam volna, hogy kaszanova lennék, sőt kapcsolatokból is elég volt az az egy, ami talán pár hónapig tartott, kezdtem bánni, hogy Yoongival viccelődtünk, mi sem voltunk jobbak, legalábbis én nem. Nekem ne volt meg az a nagyszerű tulajdonságom, mint Taehyungnak, nem tudtam annyira gond nélkül beszélni bármiről, mint ő, sőt nekem elég sok idő kellett ahhoz, hogy egyáltalán feszengés nélkül beszélgessek valakivel. Túlzottan nyitott személy sem voltam, gyűlöltem a társaságot, főleg, ha annak a közepe én voltam. Szó szerint Taehyung ellentéte voltam, s ha ő nem lenne ennyire túlbuzgó a mai napig csak látásból tudnám, hogy létezik. Halkan ültem előtte a könyvtárban, mellette pedig Yoongi ült és méregetett, mintha nem tehette volna ezt eddig. Szerintem sokkal kritikusabb szemmel nézegetett most, hogy tudja milyen szándékok vezérelnek Taehyunggal kapcsolatban, nem is annyira attól tartottam, hogy valami miatt esetleg nem jönne össze vele a dolog, inkább attól féltem, hogy Yoongi a nyakamat is kitekeri, ha valami rosszat mondok a barátjának.

Mondjuk a félelmemet nem tehettem szóvá, mert én is egészen másképp néztem Taehyungra. És nem is direkt vagy valami mágikus csoda folytán, hanem egyszerűen csak egyre jobban tudatosult benne, hogy végre az a valaki ült előttem, akiért rajongtam. Kicsit úgy éreztem magam, mint amikor egy kislány kap egy hatalmas plüss macit, amire már hónapok óta vágyik. Ha úgy vesszük, Taehyung volt az én plüss macim, csak éppen meg kellett találnom azt. Vajon eddig is őt néztem, amikor elkalandoztam vagy csak most alakult ki ez a szokás nálam, mert ő pont ugyanolyan szemekkel nézett vissza, ami azt súgta; ez nem az első alkalom, hogy őt nézegetem..

-Fura vagy nekem, Jeon. - szólalt meg Yoongi, megtörve a csendet. - Eddig is bámultad őt, de most én is figyellek téged. - szűkített össze szemeit, ami miatt ez inkább fenyegetésnek tűnt. - Lenne pár kérdésem.

-Jézusom, Yoongi...Nemár. - suttogta Taehyung fájdalmasan.

-Akkor is megkérdezem. - ült hozzám közelebb. - Miért változott ennyire gyorsan a véleményed? Mi pontosan a terved? Mit szeretnél tőle? Egyáltalán mit akartál tőle, amikor még azt sem tudtad, hogy tőle akarsz valamit?

-Az utolsó kérdésnek semmi értelme. - vontam össze a szemöldökömet.

-Szóval kerülöd a választ.

-Yoongi! - csapta vállon Taehyung. - Elég már! Nem valami bűnöző, aki most szabadult.

-Ezt majd én eldöntöm, jó? Ha kell be is zárlak valahova. Válaszolsz?

Elgondolkodva néztem az említettre, valamiért a lehető legtökéletesebb választ szerettem vola adni és nem csak azért, mert féltem Yoongitól és attól, hogy esetleg az egyik könyvvel csapkod agyon.

-Nem tudom. - vontam vállat. - Eddig sem haragudtam rá, legalábbis miután ezerszer is elmondta, hogy nem vert át, de mentségemre legyen, tényleg ezt hittem. Meg akarom ismerni, ennyi. Nem terveztem egy parkban bokorba csábítani, majd kinyírni az éjszaka közepén, nyugi.

-Megismerheted őt, mint egy barát.

-Te tudnál valakire úgy nézni, mint egy barát, ha már az egyik részét megkedvelted? Mert magamból kiindulva nem menne, hajt a kíváncsiság, hogy milyen, tudni akarom és nem csak úgy, mint egy barát. Hogy meddig akarok elmenni? Ameddig engedni. Erre az egészre az vett rá, hogy elmondta; ez kölcsönös. Elégedett vagy a válasszal? - dőltem előre.

-Vigyázz rá, Jungkook.

Ugyan Yoongi ezt mosolyogva mondta, az ő szájából még mindig fenyegetésnek hangzott. Mintha mögöttes jelentéssel bírt volna, egy sokkal ijesztőbbel. Kezdtem megérteni az embereket, hogy miért tartanak tőle egy kicsit, hiába tud olyan lenni, mint egy elbűvölő kismacska, karmolni is rendesen tud. Tipikusan a macskák kettősségét hordozta. Aranyos de veszélyes.

-Akkor most ti kavartok?

-Yoongi! - szólt rá Taehyung. - Igazán tudhatnád, hogy mikor kell befogni, be fogom tömni a szádat, ha ezt így folytatod.

-Oh, nem. Te nem tömsz semmit sehova, azt majd Jeon fogja neked.

Döbbenve néztem Yoongira, s közben átkoztam magamat, amiért ezt el is képzeltem. Eddig lehetetlennek tartottam azt, hogy leizzadjak egy ennyire hűvös helyiségben, de barátunk tett róla, hogy ez ne így legyen. Örültem annak, hogy nem csak én küzdök azzal, hogy ne játsszak paradicsomosat.

-Tudod mit? Én most megyek, mert gonosz vagy. - pattant fel Taehyung a helyéről. - Haza megyek és megvoodoozlak. - pillantott hátra bosszúsan barátjára.

Mintha parazsat tettek volna alám olyan gyorsan pattantam fel a helyemről és követtem őt. Boldog voltam, hogy legalább ketten lehettünk, mert Yoongi előtt meg nem kérdezek ilyesmit, az előbbiekből kiindulva meg főleg nem. Legyen tököd, kérdezd meg, biztattam saját magamat, több - kevesebb sikerrel. Már majdnem a házunk előtt voltunk, egészen addig egyikünk sem szólalt meg, talán próbáltunk felocsúdni a Yoongi által okozott döbbenetből.

-Lenne kedved elmenni valahova valamikor? - kérdeztem meg hirtelen, mivel abban a percben volt annyi bátorságom. - Mármint nem pont randira gondoltam, hanem csak elmenni valahova ketten és csinálni valamit.

-Pont ez egy randi lényege. - nevetett fel. - Szóval randira hívsz?

-Igen, randira hívlak.

-Persze, hogy lenne kedvem. - mosolyogta. - Ha már Yoong szerint dugdosol ezt - azt, minimum egy randi előtte.

Felvont szemöldökkel néztem Taehyungra, most nem is annyira az az aranyos zavartság volt az arcán, inkább csintalan fény játszadozott szemeibe.

-Ez előbb még vörösödve rohantál ki, amikor Yoongi ez mondta. - döntöttem oldalra a fejemet. - Mondjuk zavarba jönni sem láttalak olyan sűrűn. Csak nem elképzelted?

-Nem én! - vágta rá. - Te képzelted el, nem én, össze - vissza beszélsz. El is megyek. - fordult sarkon, hogy magamra hagyjon. - Mind a ketten gonoszak vagytok! - kiabálta még utánam, mielőtt eltűntem volna az ajtónk mögött.

Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban fogom élvezni Taehyunggal ezt az egészet, mint ahogy elképzeltem. Már, ha nem szúrom el a fura és makacs viselkedésemmel ezt az egészet.

Sziasztok!
Kérdezték már, hogy gondolkodtam - e egy Stray Kids-es kömyvön, és igen.Szóval, kérlek írjátok le, hogy melyik shipről olvasnátok szívesen, illetve top/bottom. <3Nagyjából a történet az meg van, csak a ship nincs még meg <3