Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Három-

-KooKoo, várj meg!

Értetlenül torpantam meg a folyosó kellős közepén, ugyanis senkinek sem volt szokása utánam kiabálni, főleg nem azért, hogy várjam meg őt. Amikor megláttam Taehyungot felém közeledni, hirtelen ment el minden életkedvem, számomra ez a srác csupa energia volt, amit én nem tudtam hogyan kezelni, s nem is akartam ezt megtanulni. Örültem annak, hogy csak a könyvtárban faggat arról, hogy hogyan alakulnak a lánnyal a dolgok, bár sose mondtam el neki semmi különösebbet. Előre érezte, hogy ha rajta múlna az emberekkel zsúfolt pici folyosón is képes lenne erről beszélni, ezzel teljen mértékben zavarba hozva engem, amit nem kicsit gyűlöltem.

-Jössz ebédelni velünk? Yoongi sem bánja. - tette hozzá gyorsan, bár efelől voltak kétségeim. - Most is unatkozom, szóval mesélhetsz nekem a barátnődről vagy a barátodról. Amelyik szimpatikusabb. Vagy a reménytelen szerelmedről. A személyről, akiért oda vagy, a titkos hódolódról. - fokozta egyre jobban.

Sietősen tettem a lábaimat egymás után, hogy minél előbb a ebédlőben ülhessek, azon belül is a legeldugottabb asztalnál, ahol már Yoongi morcoskodott is.

-KooKoo, ne legyél már ilyen. Én is mesélek, ha akarod.

-De nem akarom. - vágtam rá. - És te se akard, hogy én beszéljek ilyenről. Tudod, van olyan, hogy magánélet, amit te nagyon megsértesz.

-Taehyungot az nem érdekli, bele mászik minden kis apró részletbe ami veled történik.

Az említett személy büszkén húzta ki magát erre, mire csalódottan néztem magam elé. Lassan hozzászoktam ahhoz, hogy mindig mindent tudni akar velem kapcsolatban, bár azt nem értettem, hogy miért. Ehhez a fiúhoz én túl elzárkózott személyiség voltam.

-Jó, akkor én kezdem. - csapott az asztalra. - A srác, legalábbis szerintem srác. Remélem, hogy fiú, nem akarok csalódni. Szóval a srác, picit visszahúzódó, olyan cuki fiú módján. Eseteim a félénk típusúak, annyira szeretnék vele találkozni, de nem akarok túl tolakodó lenni, mert el fogom ijeszteni szerintem. Te jössz.

-Muszáj? - néztem segítségkérően Yoongira, bár nem várhattam tőle sok mindent, mert az ebéd sokkal jobban lefoglalta. - Jó. - sóhajtottam. - Ha le kéne írnom azt mondanám, hogy egy hiperaktív csivava. Komolyan úgy viselkedik, bár sokat nem beszéltem vele, csak két napja, de még üzeneteken keresztül is pörög. És kicsit túl könnyen beszél mindenről, én meg nem, de próbálok, mert nem akarom, hogy azt higgye ilyen unalmas fickó vagyok.

-Ez a lány jóba lenne Taevel. - horkantott fel Yoongi. - Őt sem lehet lecsapni. Mi tetszik neked rajta? Sose láttad, lehet tényleg egy idős faszi, aki meg akar erőszakolni.

-Nem hiszem, hogy egy pedofil ilyen jól tudná megfogalmazni az érzéseit. Tudod, amikor a könyveit olvasom, olyan mintha egy kicsit megismerném őt. Mintha....Mintha az ő, saját érzéseit írná le, ami sok esetben szomorú, mert elég depresszív részeket is tud írni. Ezért tetszik nekem, nagyon szépen ír a szerelemről. Ilyet akarok.

-Te totál bele vagy zúgva. - lökött vállon Taehyung. - Ez olyan aranyos.

Szemforgatva vettem elő a telefonomat, hátha írt vagy egy újabb értesítést kapta tőle. Szinte fülig ért a szám, amikor megláttam, hogy szinte ugyanabban a percben írt vissza. Tisztában voltam vele, hogy ez nem veszélytelen és lehet Yoonginak igaza volt, bár nem néztem ki belőle, hogy a képernyő túloldalán valami srác ül, sőt már el is képzeltem hogyan nézhet ki.

-Most komolya, hogy mind a ketten az asztal alatt nyomjátok azt a szart? - csattant fel Yoongi. - Nem tetszik nekem, hogy ismeretlenekkel beszélgettek. Dumáljatok inkább a másikkal, nem akarok a tévébe kerülni, mint a meggyilkoltak barátja.

-Szerintetek, ha írom neki, hogy találkozzunk, bele menne? - hagyta figyelmen kívül barátja aggódását.

-Nem tudom, írd meg és nézd mit válaszol. - javasoltam neki. - Én először tuti meglepődék, ha ilyet írna nekem, de örülnék is neki.

-Nem merem, ezt jól meg kell fogalmazni, nem lehet elsietni.

-Úgy csináltok, mintha házasság lenne.

Nem szeretnél találkozni? Meglepődve néztem a kijelzőt, amikor elolvastam ezt a pár szót, s egyből Taehyungra pillantottam.

-Elküldted neki, hogy akarsz vele találkozni? - tettem el a telefonomat.

-Dehogy! Meggondoltam magam. - rázta a fejét az ebédjével foglalkozva.

Ugyan nem tudtam, hogy honnan jött nekem az a zseniális ötlet, hogy esetleg ő írta nekem ezt, de egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem ő az. Valahogy furán érezném magam, ha egy lány helyett Taehyung várna valahol.