Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Hat-

Kellemes csöndben sétálgattunk a parkban teljesen céltalanul. Mivel egyikünk mai találkozója sem adott még jelet magáról, gondoltuk még csak fel sem keltek, mert bárhogy is néztük, reggel volt még. Akárhogy is szerettem volna nem túlgondolni azt, hogy nem írtak vissza, azért nehezemre ment. Reméltem, hogy nem ültetett fel, s azért még látni fogom, elvégre ő vetette fel az ötletet, hogy találkozni szeretne velem, még akkor is, ha véletlen sikerült neki elküldenie.

-Valamelyik óriáskeréknél kell, hogy legyen. - szólaltam meg, amikor a parkban elhaladtunk az egyik mellett. - Csak jem tudom melyik az, meg azt sem, hogy mikor. Makacs módon azt mondta, hogy keressem meg, aggódom, hogy tényleg egy hatvan éves pedofil.

Taehyung arcán hirtelen terült el egy hatalmas mosoly, amit egy pillanatig meglepődés, talán egy kis zavartság előzött meg. Felvont szemöldökkel néztem rá, ugyanis nem tudtam mire vélni ezt a nagy mosolyt, mert semmi vicces dolgot nem mondtam. Valóban tartottam attól, hogy egy kicsit sem az elképzeléseim szerint fognak alakulni a dolgok, pedig erre igen nagy esély volt.

-Biztos vagyok benne, hogy se nem hatvan éves, se nem pedofil. -pillanatott rám sejtelmesen.

-Honnan tudnád? - löktem vállon nevetve.

-Mert egyidősek vagyunk és te nem úgy nézel ki, mintha hatvan lennél. - nézett végig rajtam ma már sokadszorra. - A gyerekekre meg nem bukom.

-A lányról beszélek, nem rólad. - forgattam meg szemeimet. - Te nem tartasz tőle?

Taehyung elképedve nézett rám, mintha a világ legnagyobb hülyeségét ejtettem volna ki a számon az elmúlt pillanatokban. Néha nem tudtam kiigazodni rajta, egyszer be nem állt a szája, máskor meg annyit mondd, ami pont elegendő ahhoz, hogy összezavarjon, de túl kevés ahhoz, hogy képes legyek megérteni őt. Az égre emelve tekintetét állt meg az egyik óriáskerék előtt, majd elgondolkodva nézett vissza rám.

-Egyáltalán nem tartok tőle, szinte biztos vagyok abban, hogy azzal fogok találkozni, akit reméltem. - mosolygott egyre szélesebben. - Bár ő lehet, hogy nem rám számít, szóval attól tartok, hogy csalódás leszek neki.

-Miért hiszed azt, hogy csalódás lennél. Ha nem is rád számít, ahogy elkezdtek beszélni, rá fog jönni, hogy jó fej vagy. Csak egy jó tanács, ne pörögj. - nevettem fel.

Kérdés nélkül törtetett előre, hogy az éppen megálló óriáskerékre fel tudjon szállni. Mivel még nem érkezett üzenet a titkos személytől, nem tiltakoztam, így követtem őt, miután gyorsan írtam neki, hogy egyáltalán áll - e még a mai nap. Mosolyogva foglaltam vele szembe helyet, majd egyből az üvegre tapasztottam tekintetemet. Egyből megugrott a szívem, amint éreztem, hogy üzenetem jött, sőt meg is nyugodtam, hogy még akar velem találkozni.

-Ha te találkoznál velem, csalódott lennél? - kérdezte hirtelen, a semmiből. - Elvégre egy lányt vársz, nekem meg nincsenek melleim.

-Meglepődnék. - válaszoltam szűkszavúan.

-Ez azt jelenti, hogy csalódnál.

-Mit számít az, hogy én mit gondolok? - sóhajtottam, majd mellé ültem, hogy nyomatékosítsam mondandómat. - Nem velem fogsz találkozni, hanem egy másik sráccal, akivel majd idővel össze fogtok jönni.

-Jaj már, te hülye. - csapott vállon. - Ezekből kiindulva nem is tetszem neki. Nem mintha nekem annyira tetszene, de egy kicsit talán mégis.

-Te tudod ki az? Te egy konkrét személyről beszélsz, ugye?

Már rég felértünk a legmagasabb pontra, egy ideje nem is mozdultunk erről a helyről, Taehyung is csak az üvegen keresztül nézte a parkot meg a házak egyvelegét. A szája sarkában lévő apró mosoly szokatlan volt, nem az a felszabadultság tükrözött róla, inkább az aggodalmat lehetett kiolvasni belőle.

-Nem tudom ki az, sejtem inkább. - vont vállat félszegen. - És most, hogy egyre jobban sejtem, sokkal jobb érzés és értelmet nyert az is, hogy miért ennyire kedves. Tényleg egy aranyos srác.

-Bárcsak én is sejteném, hogy ki az. - néztem a tájat, ahogy szép lassan haladtunk lefelé. - Nekem csak halvány elképzelésem van, ami bonyolult, mert mindig máshogy képzelem el egy kicsit.

-Képzeld el úgy, hogy szőke, ami kezd kikopni a hajából, szóval inkább barnás. A szeme is ugyanolyan barna, az orra hegyén egy anyajeggyel. Fura alakú mosollyal, amit utál, de mások szerint jól áll neki, legalábbis a legjobb barátja ezzel biztatja.

-Most magadat írtad le. - forgattam meg szemeimet mosolyogva. - Egyébként a mosolyog aranyos és tényleg jól áll. Yoonginak igaza van. Én inkább azon aggódom, hogy el sem fog jönni, hiába írta azt, hogy a közelben van. - pattantam ki az apró fülkéből, amikor már biztonságosan a talajon tudhattuk magunkat. - Szerinted küldjek neki képet? - vettem elő a telefonomat azzal a szándékkal, hogy fotózzak.

Szembe fordultam a kerékkel, hogy lássa pontosan melyiknél vagyok. Még azzal is megelégedtem volna, ha ő küldi el melyiknél álldogál és én meg oda megyek.

-Jungkook. - vett egy nagyobb levegőt, hogy belekezdjen a mondandóba. - Ha velem találkoznál dühös lennél?

-Mi? - néztem rá értetlenül. - Nem értelek.

Figyelmen kívül hagyva Taehyungot nyitottam meg az üzenetet, amin egy kép virított rajta pont ugyanazzal az óriáskerékkel, ahol én álltam. Egyből megfordultam, hátha csak nem látjuk egymást, mivel nem tudjuk hogyan is néz ki a másik.

-Nézd. - mutatta felém a telefonját.

-De hát....

Értetlenül néztem a kijelzőt, ahol pontosan ugyanaz a beszélgetés látszódott, mint nálam. Az előbbi kérdésemre hirtelen fogalmazódott meg a válasz, dühös voltam, nagyon. Valahogy úgy éreztem, hogy ez az egész csak amiatt volt, hogy csak szórakozzon rajtam, Yoognival együtt. Valamiért hirtelen értelmet nyert, hogy miért lelkesedett mindig, amikor szóba került a beszélgetésem egy idegennel, vagyis vele.

-Egész....Egész végig tudtad, ugye? Jó érzés volt szórakozni rajtam?

-Tessék? Nem, nem is tudtam, hogy te vagy az. Vagyis de, tudtam csak....

-Hagyjuk. - szakítottam félbe. - Biztos jó szórakozás volt engem szívatni, egész végig arról beszéltem neked, hogy nem tudom ki volt az, te meg csak csöndben mosolyogtál rajtam. Örülök neki, hogy ennyire jó szórakozást nyújtottam. - kerültem ki azzal a szándékkal, hogy haza menjek.

-Jungkook, én nem szórakoztam rajtad.

-A faszt nem! - akadtam ki. - Ott, az óriáskerékben, írtam neked, hogy hol vagy, erre te még válaszoltál is. Nehéz lett volna elmondani, hogy te vagy az? Akkor nem zavart volna, de az, hogy ma hülyének néztél igen. Jézusom, mennyi ideje játszadoztál?

-Én nem...

-Nem érdekel, sajnálom, hogy elrontottam a szórakozásodat.

Valahogy úgy éreztem, hogy ez az egész csak amiatt volt, hogy csak szórakozzon rajtam, Yoognival együtt. Valamiért hirtelen értelmet nyert, hogy miért lelkesedett mindig, amikor szóba került a beszélgetésem egy idegennel, vagyis vele.Otthon akartam lenni, hogy az értelmetlen dühömet valami módon lecsillapítsam. Nem is akartam látni sem Yoongit, sem pedig Taehyungot, egy ideig úgyis el fognak azzal szórakozni, hogy kinevetnek.