Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Húsz-

Amint megkaptam az értesítést, hogy Taehyung újra írni kezdte a részeket, megkétszereztem a tempómat, hogy minél előbb otthon tudjam magamat és olvashassak. Boldogan vágtam rá magam az ágyra és a levakarhatatlan mosolyommal együtt olvastam a részt, ami kifejezetten boldogra sikerült. Biztos jó napja volt, a korábbiakból kiindulva a hangulatától függtek a részek hangulata. Nem tudtam, hogy ezt jónak vagy éppen rossznak kéne elkönyvelnem, hiszen jó volt a napja, a randija, ahol ma volt. Keserű mosollyal dobtam messzebb a telefonomat a szokásos rajongói hadjáratom után. Magamban hatalmas csatát vívtam, miszerint rá kellene írnom vagy éppen hagynom kéne, nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon tényleg randin volt - e, mégsem támadhattam le ezzel a kérdéssel, a végén még végleg hülyének néz. Nyöszörögve fordultam a hátamra még mindig harcolva magamban. Próbáltam kitalálni, hogy vajon nekem mi a bajom azzal a ténnyel, hogy Taehyung mással van.

-Csak barátok vagyunk. - mondtam ki hangosan, hátha így rá tudok jönni a dolgokra. - Próbál túllépni, te gyökér, ne rontsd már el. - nyöszörögtem magamat szidva.

Sóhajtva kaptam fel a telefonomat, komolyan meggondoltam magam, hogy mit kéne írnom neki, bármennyire próbáltam megállni azt, hogy ne írjak neki, de egyszerűen muszáj tudnom. Büszkén elmosolyodtam, amikor szinte egyből válaszolt rá és még az ellen sem tiltakozott, hogy felhívjam.

-Szia. - hallottam meg a hangját.

-Szia. - mosolyodtam el. - Furcsa, hogy nem voltál ma suliban. Baj van?

Szinte visszafojtott levegővel vártam a válaszát, hogy miért nem volt ma. Azért reméltem, hogy Yoongi csak szívatott, amikor azt mondta. Attól még, hogy én mondtam nemet ennek az egésznek, zavarhat, ha ilyen gyorsan talált valaki mást.

-Mintha aggódnál. - nevetett fel, mire csak hümmögtem. - De nincs baj, igazából nagyon jó volt a napom, olyan finom sütit ettem. A legjobb az egészben, hogy suliba sem voltam, ennél jobb napom már úgy sem lesz.

Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Szinte láttam magam előtt a mosolyát és el tudtam képzelni, ahogy ugyanúgy fetreng az ágyban, ahogy a könyvtárban szokott minden mesélése alkalmával.

-Jungkook, szeretnél valamit? Nekem az a fura, hogy felhívtál.

-Csak beszélni szeretettem volna veled. - végül is ez valahol igaz volt. - Kíváncsi voltam mi volt ma veled.

-Ilyet ne csinálj többet. - vette halkabbra. - Azt szeretnéd, hogy túl legyek rajtad, de így nem éppen ezt éred el. Úgy értem, hogy felhívsz, csak azért, hogy megkérdezd milyen volt a napom? Utána meg csodálkozol, hogy miért nem tudunk csak barátok maradni.

-Ez...jogos. - sóhajtottam. - Bocsi, csak érdekelt.

Ajkamat harapdálva fogalmaztam meg magamban egy kérdést, ami miatt biztos, hogy megkapom én mennyire hülye vagyok. A szobámba fel, s alá járkálva hallgattam a csendet, ami közénk telepedett, bár egyikünk sem nyomta ki a telefont.

-Tae, holnap ráérsz?

-Igen, miért? Már megint mit vettél a fejedbe?

-Menjünk el valahova, mondjuk oda, ahol etted a sütit valakivel. - tettem hozzá halkabban.

-Ez jó ötlet, de szerinted ebbe Yoongi is bele menne? - nevetett fel. - Lehet, hogyha jön Hobi, jönni fog ő is.

-Ha te kérdezed meg, biztos jönni fog. Főleg, ha megtudja, hogy én is ott leszek, valamiért kifejezetten utálja, ha veled vagyok.

Egy fél pillanat erejéig sem gondoltam arra, hogy többen is jönnek, mint mi ketten. Bár így is örülnöm kellett volna annak, hogy egyáltalán úgy el jön bárhova is, ahol ott vagyok. Arra gondoltam, hogy biztos jó lesz ketten elmenni valahova, erre ő egyből másokra is gondolt, ami jogos, teljesen megértem, hogy miért nem akart velem kettesben lenni. Abba kéne hagynom az ilyesfajta dolgokat, mielőtt teljesen megunja és még csak ennyit sem foguk beszélni.