Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Tizenhat-

Már aznap, amikor elmondtam Taehyungnal, hogy nem érzek iránta semmit sem, szimpla rajongáson kívül, vártam Yoongit, hogy esetlegesen leteremtsen azért, amit bunkó módon bántam a barátjával. Akkor a délutánon még csak rész sem érkezett Taehyungtól, csak egy kis kiírás, miszerint egy ideig nem fog részeket hozni, néhány probléma miatt. Az lettem volna én. A probléma. Rájöttem, hogy talán nem így kellett volna közölnöm vele, hogy jobb, ha befejezzük azt, amit csak elkezdtünk. Tudtam volna úgy is hozzá állni, hogy közben ne sértsem vérig, emiatt megérdemlem, hogy haragudjon rám, de az nem az én hibám, hogy nem tudok szerelmes lenni belé. Nem hagyott nyugodni a dolog, hogy az egyik barátom a kettő közül nem szeretne látni, meg akartam vele beszélni, bocsánatot is kérni tőle és onnan folytatni, ahol abba hagytuk, a barátság tökéletes szintjén. Én továbbra is tudok lubickolni a könyve adta örömven, ő meg tudja élvezni, hogy dicsérem. A mai nap a szünetek alkalmával nem találkoztam vele, a folyosókat nem járta, valószínűleg ki sem lépett a teremből, pedig valahol nyugodtabb helyen szerettem volna beszélni vele. A közös tesi óra alkalmával sietve mentem be a könyvtárva, reménykedtem benne, hogy ott lesz a szokásos kis helyén, szokásosan elterülve Yoongin és elmerülve saját élete magyarázásában. A telefonomat nyomkodtam miközben vártam rá.

-Jungkook. - felkaptam a fejemet, mikor meghallottam a nevemet, de sajnos nem az volt, akit akartam látni. - Te még nálam is balfaszabb vagy, tudtad? - ült le mellém Yoongi.

-Furcsa, hogy nem akarsz megverni. - csúsztam tőle messzebb, hátha nem múlik, ami késik alapon. - Taehyung hol van? Nem láttam egész nap.

-Azért, mert kerül téged. - válaszolta gyorsan. - Megbántottad. Nem hiszem, hogy azért, mert nem kedveled úgy, hanem az indok miatt. Te neked milyen elborult elméd van, hogy azt akarod olyan legyen, mint a könyvekben? Ott nyilván nem olyan, te hülye.

Sóhajtva húztam magam alá a lábamat, kifejezetten én sem értettem saját magamat, de tudom, hogy én nem ilyet vártam tőle, próbáltam megismerni, csak az bizonyosodott meg bennem, hogy nem lennék képes vele lenni.

-Nyilván. Ezért mondtam neki, hogy jobb lenne, ha nem is folytatnánk, mielőtt még tényleg seggfej lennék vele. Kedvelem Taehyungot, tényleg jó, ahogy van, egy jó barát. Nem tehetek róla, hogy nem szeretem. - vontam vállat. - Ezért nem kéne, hogy haragudjon rám.

-Ja, mert te felkapgatod a vizet, mert azt hittem átvert, pedig ő sem tudta azt, hogy veled beszél. - ráncolta homlokát. - Persze, teljesen érthető. - forgatta meg szemeit. - Te nem hallottad, hogy mennyire örült annak, hogy meg akarod ismerni. Ezzel kifejezetten átverted. Mert ne hazudd azt, hogy meg akartad, te csak be akartad bizonyítani, hogy ő olyan, mint, amit te akartál. Ő nem egy üres lapokkal teli füzet, amit úgy alakítasz, ahogy te akarod. Részéről szerintem te nagyobb kiábrándulás vagy. - kelt fel a helyéről. - És most nem fogok kertelni, hozta fogok menni, mert neki se és nekem sincs kedvem azt hallgatni, ahogy próbálod megmagyarázni, hogy sajnálod. Ha sajnálod, nem lettél volna bunkó.

-Yoongi. - szólok utána. - Azért azt megmondod neki, hogy szeretnék vele beszélni? Zavar, hogy utál.

Hirtelen kapta le a mellette lévő polcrólbaz egyik könyvet, hogy felém dobja. Úgy éreztem direkt a legvastagabbat nézte ki magának.

-Mikor fogod fel, hogy nem utál? Ennyire te nem lehetsz sötét. - csap a homlokára.

Mivel nem válaszolt a kérdésemre, így jobbanak láttam, ha vele tartok. Maximum Taehyung is megdobál,vagy meghallgat, kifejezetten nagy vezetni valóm nincs és az valahogy megnyugvással töltött el, hogy Yoongi hagyta is azt, hogy vele menjen és beszéljek Taehyunggal. El kéne döntenem mit is szeretnék tőle pontosan.