Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Tizenkilnec-

Utolsó óránk volt teszi,így egész nap azt várhattam, hogy találkozzak a többiekkel. Hiányoltam a szokásos beszélgetéseket, pontosabban csak Taehyung szófosását a napjával kapcsolatban vagy úgy bármiről. Nyilván tudtam, hogy nem úgy fog menni ez az egész, mint régebben, főleg azért, ami volt köztünk, de minden erőmmel azon voltam, hogy ez változzon, nem szerettem azt látni, hogy feszeng mellettem. Beléptem a könyvtárba, közvetlenül az ajtó melletti kis asztal mögött a könyvtáros nő fejét csóválva vette tudomásul, hogy ma is lógunk néhányan az óráról. Szerencsére volt annyira kedves, hogy nem árult be minket, bár lehet ehhez az is hozzá tett, hogy egy sima testnevelés óráról beszélünk. Izgatottan mentem a hátsó könyvespolcokhoz, hogy befordulva az egyik mögé vessem le magam a földre. Hiába volt itt bőven szék, sőt még asztal is, így jobban el tudtuk kerülni annak lehetőségét, hogy egyszer lebukunk, mint a helyiség kellős közepén. Értetlenül néztem Yoongira, mivel csak ő volt itt, pedig késtem annyit, hogy mostanra a másiknak is itt kellett volna lennie, óvatosan böködtem meg, mire csak egy bosszús pillantást kaptam tőle.

-Tae? - böktem az üresen maradt helyre, ahol általában ő szokott ülni.

Yoongi egy idegesítő mosollyal nézett rám, majd megvonta a vállát és újra a telefonjának szentelte minden értékes figyelmét.

-Nem jött ma suliba. - sóhajtotta, amikor újra megböködtem a vállát. - Egész nap nem volt, teljesen egyedül hagyott.

-Miért? Hol van?

Nem éreztem úgy, hogy ezek pont rám tartoznának, hiszen ha valamilyen formában érintett lettem volna, megírta volna, hogy ma ne keressem, igaz, mostanában elég keveset beszéltünk érthető okokból. Mégis, hogy nem rám tartoztak a dolgok, nagyon is kíváncsivá tett, hogy merre kószálhatott.

-Fontosabbnak tartotta a randiját, mint azt, hogy velem legyen ezen a szörnyű napon. - nyöszörögte, szinte megbántva. - Hoseok se jött ma, mindenki teljesen egyedül hagyott, veled pedig nem tudok mit kezdeni.

Már a mondat első felén elakadtam. Már-már teljesen megsemmisítve néztem magam elé, persze, örültem volna annak, ha túl lép rajtam, de az, hogy ez ilyen gyorsan következett be valamiért egészen új fajta érzéseket váltott ki belőlem. Kifejezetten utáltam annak gondolatát, hogy Taehyung valakivel randizni megy, mintha semmi gond nem lenne. Yoongi felvont szemöldökkel nézett rám, el is nevette magát arcom láttán. Nem tudtam azt titkolni mennyire zavar a dolog, legalábbis az arcom nagyon elárulta.

-Randin van? - ráztam meg fejemet. - Az...biztos jó.

-Esetleg zavar?

-Úgy kérdezed, mintha zavarhatna a dolog engem. - horkantottam fel. - Nem zavar. - hazudtam.

-Azért vágsz ennyire megsemmisült fejet. - nevetett ki. - Jeon, mi a bajod neked pontosan? Egyszer szeretnél Taehyungtól valamit, randizni mész vele, majdnem ott vagytok, hogy járjatok, erre beijedsz és megbántod. Majd amikor randira megy Tae, mert próbál túllépni rajtad, téged az zavar. Miért? Úgy csinálsz, mint, aki fél attól, hogy járjon valakivel. Még én sem félek, pedig a mai napig nem tudom, hogy a lányok vagy a fiúk tetszenek és, hogy miért.

-Yoongi, engem nem zavar az, hogy Tae randizik. - vontam vállat egy újabb hazugság kíséretében. - Azt csinál, amit akar. Amúgy meg, nem félek attól, hogy járnom kéne vele. Tae teljesen különleges srác, nem velem kell elbasznia a dolgokat.

-Egyelek meg, Jeon. Sötét vagy, mint az éjszaka, aki azt sem tudja, hogy mit szeretne. Bárcsak látnád magad.

-Én most haza megyek. - keltem fel a helyemről. - Nem akarlak megbántani, de Tae nélkül nem ugyanaz.

Az egyik hátsó ablakot használtam a szökéshez, mivel itt volt a legkevesebb annak az esélye, hogy valaki észre is vegyen engem. Szinte késztetést érzetem arra, hogy felkeressem Taehyungot és megnézzem kivel van, bár az egészen fura lett volna. Igazam volt, nem zavarhat engem az, hogy a másik nem velem foglalkozik, még akkor is, ha kifejezetten élveztem azokat az alkalmakat. Én zártam le mindent, nem táncolhatok vissza, hogy meggondoltam magam, mivel ez nincs így, csupán csak rossz, hogy nincs velem.