-Huszonkettő-

325 39 4
                                    


Azok után, hogy elutasítottam Taehyung, kissé ironikusnak hatott az, hogy itt állok vele és csókolom. Nyakamba karolva húzott magához közelebb, mintha még csak elengedni sem akart volna, bár ezzel teljességgel egyetértettem vele. Fejét a nyakamba fúrva lépett hozzám közelebb a pólómar markolászva, bizonyára érezte a szívem heves dobogását, ami a csók miatt keletkezett, de az is lehet, hogy Taehyung közelsége váltotta ki belőlem ezt. Fogalmam sem volt arról, hogy mit kellett volna tennem, mivel még magamat sem értettem meg, így csak hagytam, hogy szorongasson. Kezemet a hátára téve húztam jobban magamhoz, jónak tudtam be, hogy nem ellenkezett ezzel. Elemelve fejét hajolt újra felém, nekem pedig nem volt ahhoz erőm, hogy egyáltalán elutasítsam őt. Taehyung olyan volt, hogy annál jobban vonzott, minél jobban próbáltam megtagadni, hogy egyáltalán felkelti kíváncsiságomat.

-Te teljesen kihasználsz, ugye? - döntötte homlokomnak az övét. - Én meg hagyom neked.

-Nem. - simítottam végig arcán. - Egyáltalán nem használlak ki, ha azt mondod, hogy hagyjalak békén, megteszem.

-Nem szeretném. - húzódott távolabb tőlem. - Tudod te is, hogy nagyon nem ezt szeretném. De nem értelek téged. - lépett el. - Miért csinálod?

Szerettem volna választ kapni én is, mivel semmi mentségem nem volt erre. Ebből az egészből csak annyit tudtam volna megmondani neki, hogy akartam őt, ezt meg biztos be nem vallom neki.

-Nem tudom. - vontam vállat. - Csak megtörtént. Nem tudom, hogy miért, jó? Ne kérdezz ilyeneket.

-Már bocs, Jungkook, de egy nem tudommal nem érem be. - sóhajtotta. - Felőlem bármit mondhatsz, csak nem értem azt, hogy miután elutasítottál, most miért csókoltál meg. Miért?

-Nem tudom. - válaszoltam ugyanazt. - Mert ezt akartam. Meg akartalak csókolni, így már jobb?

-De mégis miért? - kérdezte úgy, mintha tudnám rá a választ. -Nem értem, de lehet jobb, hogy nem mondod meg.

Láttam rajta, hogy sokkal jobban érezte magát a válaszom miatt, bár én kevésbé. Nem válaszolt semmit sem, csak mosolyogva bólogatott párat és lefelé vette az irányt. Nem tudtam, hogy mit döntött el magában, talán csak nehezítettem a dolgát, abban, hogy túl lépjen. Bár a mostani csókjai miatt, egyre kevésbé szeretném azt, hogy valaha is tovább lépjen. Sóhajtva mentem én is utána, láttam a többieken, hogy nagyon unták már magukat, ennyi erőből fel is jöhettek volna és talán akkor nem csókoltam volna meg, ezzel rontva a helyzeten.

-Ugye tujátok, hogy csak meg kellett volna nézni azokat a képeket, nem pedig megpróbálni újra festeni. - kelt fel Yoongi a helyéről. - Mit csináltatok ott fent, olyan sok festmény csak nincsen.

-Mi már fizettünk. - vágott a szavába Hobi. - Már mennék óriáskerekezni, szóval szedjétek össze magatokat.

Egyedül csak Hobi és Yoongi között nincs az a fura feszült légkör, ők az egyetlenek, akik élvezni fogják ezt a kis kitérőt a napunkban. Taehyung eléggé távolságtartó volt, bár meg tudtam érteni, biztos hülyének nézett, amiért folyamatosan kettős jeleket adok neki. Előrébb sétált, mint én emiatt megkétszereztem a lépteimet, hátha utolérem és talán nem is bánja azt. Nem igen szólt hozzám, csak úgy, mint a nap túlnyomó többségében, de most ez mégis sokkal rosszabb volt. Az járt a fejemben, hogy talán mondanom kellett volna neki valamit, ami miatt mind a ketten jobban éreznénk magunkat.

-Haragszol? - fordultunk be mind a ketten a parkba.

-Nem. - rázta a fejét. - Csak szeretném tudni, hogy mit érzel irántam. Eléggé összezavarsz engem.

Úgy tűnt, hogy ugyanarra a kérdésre keressük a választ, eddig sikertelenül. Hagytam, hogy leelőzve siessen az egyik óriáskerékhez, amíg Yoongi engem ért utol.

-Kérdezhetek valamit? - csapott a vállamra. - Zavar téged az, hogy Tae másokkal is lóg? Tudod, olyan értelemben. Randi, pasik, szerelem meg minden. Őszintén, nem baszogatlak és neki sem mondom el.

Nem igen akartam neki elhinni azt, hogy ezután nem fog minden erejével engem piszkálni, de mivel tudtam azt, hogy addig nem hagy békén, amíg el nem mondom neki, nem volt más választásom.

-Igen. - sóhajtottam. - Valamiért zavar, nem akarom, hogy másokkal legyen, amúgy is össze zavar azzal, hogy állítólag egy sráccal megy randizni, de ott fent engem csókolt meg.

-Tudtam, hogy egymáson vagytok. - szűkítette össze szemeit. - Szóval, zavar az, hogy másokkal van. - jelentette ki, mire helyeseltem. - Nem akarod, hogy pasija legyen, mégsem szeretnél vele lenni. Érdekes hülye vagy te. Elmondhatok egy titkot?

-Mondd, mi az a nagy titok.

-Tegnap nem randin volt, hanem az anyjával valahol. Nincs semmi mások srác, szóval a semmire vagy féltékeny igazából. - nevetett fel. - Kellett egy kis löket neked, most meg oda be ülsz mellé.

Egyik sokkból rángattak át a másikba és még csak meg sem tudtam állítani, nem tudtam. Idegesített a tudat, hogy egy olyan személy zavart engem, aki nem is létezett. Nagy reménnyel együtt ültem be Taehyung mellé és vártam meg, hogy elinduljunk csak ketten, hátha az út közben valahogy meg tudjuk beszélni, bár nekem még mindig az járt a fejemben, hogy Yoongi hülyére vett és neki köszönhetően zavarodtak ennyire össze az érzéseim. Legalább megtudta, hogy nem akarom Taehyungot mással látni.

Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora