Hobbi író - Taekook (BEFEJEZETT)

-Hét-

Szó szerint kivágtam az ajtómat, amikor haza értem. Ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy miért vagyok dühös, valószínűleg nem tudtam volna mit válaszolni neki, főleg azért, mert olyan.... Olyan lehetetlennek tűnt az egész. Bizonyára jókat nevettek mind a ketten rajtam, amiért bevettem a kis meséjüket arról, hogy fogalma sincs kivel beszélget éppen. Pedig az orrom előtt volt, szó szerint mindig mellettem volt, sőt egy csomószor úgy beszéltünk, s voltam olyan hülye, hogy észre sem vettem. Nagyon zavart, hogy hagytam magam ennyire hülyére venni. A telefonom folyamatosan jelzett üzeneteket, tudtam, hogy Taehyung írt éppen, de nem érdekelt. Ki tudtam volna ugrani az ablakokom, amikor rájöttem, hogy elmondtam neki, hogy tulajdonképpen beleszerettem. Vagyis abba a karakterbe, akit az írásai alapján megkedveltem, egyáltalán nem olyan volt, mint ami a könyveibe, lehetséges egyáltalán egy kitalált karaktert szeretni vagy teljesen elment az eszem? Valaki sokkal érzelmesebb személyre számítottam, s nem arra, hogy az egyik barátom majd átver.

Egész éjjel csak forgolódtam és az járt a fejemben, hogy hülyébb vagyok, mint eddig voltam. Annyira nem ismertem Taehyungot, hogy ki tudjam jelenteni, ő más, mint, aki megtetszett nekem, de nem őt akartam... Tulajdonképpen nem tudtam kit szerettem volna ott látni, de nem őt.. Képtelen voltam elképzelni, hogy Taehyung szinte ugyanaz a személy lenni, mint az író. Másnap reggel kifejezetten morcosan keltem fel, hiszen nem sokat aludtam, főleg azért, mert még mindig sok időt töltöttem el az irományai olvasásával, s ahogy lenyugodtam, elég könnyű volt Taehyungot oda képzelni, mégsem töltött el ugyanaz az érzés.

-Hol van Jeon? - hallottam meg Yoongi hangját az ajtó előtt.

Nem szerettem volna ma megjelenni a könyvtárban, de mivel ez az egyetlen hely, ahol a diákokat sosem keresik, ha lógnak, muszáj volt betennem ide a lábamat. Nagyon halkan nyitottam ki a falapot, de sajnos még így is észrevettek. Egyből Taehyungra néztem, s újra dühös lettem. Egyszerűen bosszantó volt a tudat, hogy egész végig az orrom előtt lévő srácért rajongtam.

-Már kezdtelek hiányolni. - nézett rám Yoongi.

Nem válaszoltam neki, csak halkan tovább mentem a könyvtár egy teljesen másik részébe. Szerettem volna a szokásos tevékenységemet folytatni, ugyanis mindig hasonló időben tette ki a részeket és ez most sem maradt el, ugyanakkor szívesen a földhöz is vágtam volna a telefonomat, hogy ennyire érdekel a folytatása.

-Jungkook. - hallottam meg magam mellől Taehyung hangját suttogva. - Most miért haragszol rám?

-Mi az, hogy miért? - vontam fel a szemöldökömet. - Hülyének néztél, vágjak hozzá jó pofát?

-De nem tudtam, hogy veled beszélek. Legalábbis eleinte nem tudtam. Kérlek, ne utálj már egy ilyen miatt.

-Nem utállak Taehyung, de jelenleg elég hülyén érzem magam melletted. Elmondtam, hogy kedvellek, te meg csak nevettél rajtam. Egy kicsit sem vagy olyan, amit leírsz.

-Nem is engem kedvelsz, hanem azt, akit megalkottam. Ez egy kitalált személy, persze, hogy nem olyan vagyok, legalábbis nem teljesen. De ha hagynád, hogy megmutassam, hogy tudok olyan is lenni, akit kedvelsz...

-Nem akarom. - hangsúlyoztam. - Tényleg tetszik az, ahogy leírod a dolgokat, ahogy szerelemről írsz, azt a valakit is kedveltem, akivel beszéltem de azt nehezen tudom elhinni, hogy te ilyen lennél. Már mondtam, hogy tényleg hülyén érzem magam melletted, mert úristen én neked rajongtam rólad. Ez egy elég hülye helyzet, szóval bocs, hogy nem ugrom a nyakadba boldogan. Nem akarom, hogy továbbra is hülyének nézz. - keltem fel a helyemről, hogy egyedül lehessek.

Annyira könyörögtem legbelül azért, hogy valaki olyan pofonban részesítsen, hogy észhez térjek. Nem volt elég, hogy ismeretlenül is neki áradoztam saját magáról még az előbb is elmondtam azt, hogy megkedveltem. Mondjuk azt már rég, de ő el sem tudta azt képzelni, hogy mennyire boldog lettem akkor, amikor elkezdtük beszélni. Tudtam, hogy én voltam az idióta, amiért egy teljesen lehetetlen helyzetet akartam megteremteni, sőt még az a személy meg akar ismerni, akit ismeretlenül is sikerült megkedvelnem. Akkor mégis miért volt ekkora kiábrándulás az, hogy Taehyung fogadott?

-Én azért a könyveken kívül azt is megkedveltem, aki írta azokat. - fordultam még utoljára felé. - Nyilván tudtam, hogy két külön személy, mégis a kettőt egyszerre sikerült megkedvelnem, ezért olyan nagy kiábrándulás, hogy pofára estem.

Bárcsak egy titkos rajongás maradt volna ez az egész, nem kellett volna hagynom Yoonginak, hogy rá írjon.