◇Just in Secret

◇ 11 rész

  Na bazd meg! Pont most tudnak hamarabb itthon lenni.

- És Sang Hee, hogy megy Jae- nek a zongora? - szorított finoman anya a térdemre. A nő rámnézett majd anyámra pillantott.

- Bom, a lányod egy nagyon tehetséges fiatal hölgy. Megvan benne az a szenvedély a zongorázáshoz, de ahogy láttam a festészet világában is lefoglalta helyét. - anyu kuncogva bólongatott.

Most ép zongoraórám kéne legyen, azonban drága szüleim ma hasukra ütötték és hamarabb haza jöttek.

- Még jó, hogy tudunk beszélgetni egy kicsit. - tette egymásra lábait szabad látást adva a combjaira. - Szeretném, ha ezentúl nálam folynának le a magánórák. - szemem nagyra tagult.

- Ahmm, miért is? - biccentette oldalra anyám anyám fejét.

- Egy megérzésem, van, hogy nálam jobban koncentrálna. - mosolygott ártatlanul. Tudom én mire megy ki a játék.

- Nem is tudom... A férjét biztos zavarná. - húzta el a száját.

- Emiatt nem kell aggódj Bom drága. Az én férjem késő estig dolgozik. Mire ő hazajön addigra mi készen leszünk.

- Jin? - apám felnéztt az újságaról, húzva a vállát. - Na! Ez nem válasz. - durcizott anyám.

- Drágám, nekem addig rendben van míg Hwanak is.

- Akkor suli után érted megyek és hamarabb elkezdjük az órát. Rendben? - ejtett egy lágy mosolyt.

- Igen.

___________________

 Hee távozásától a szobámban ücsörögök. Ma kivételesen laza napunk volt. A helyettesítő angol tanár adott csak házi feladatot. Kedves és imádott matek tanárnőnk sem adott egy szem feladatot sem, pedig ő mindig szokott. Jövő hónapban már jönnek a vizsgák, érettségi, aztán egyetem... hahh.... Nem tudom hová akarok menni tovább.

Min Haevel terveztük, hogy a buszani egyetem társadalmi szakjára megyünk együtt, azóta változtak a dolgok. Jun beáll a katonaságba. Aggódtam mikor közölte a tavaly, viszont kiskorától ez az álma, nem fogom elvenni tőle.

Bekapcsoltam a leptopomat, kedvem van zenét halgatni. Elővettem a rajzfüzetem meg a ceruzáim. Hmm... portrét van kedvem rajzolni. Vázolni kezdtem az arcot. Mikor az ajkakhoz értem, megálltam. Az ajkai... Megráztam a fejem mielőtt elöntene a pír. Száz törlés után végre jól kijöttek az ajkai is. Olyan fél kettő fele a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Levettem a fejhalgatóm. Ki a nyavaja hív ilyenkor? Ki nem tud aludni?

 Sang Hee...

- Haló? - szóltam bele a telefonba.

- Remélem nem zavarlak, láttam, hogy az égő a szobádban fel van kapcsolva. - ezt meg honnan tudja? Az ablakhoz mentem, elhúztam a függönyt. Ott állt, ahol pár nappal ezelőtt mosolyogva.  -Letudnál jönni? - rábólíntottam.

Halkan kisurrantam a házból. Úgy érzem magam mint egy tini sorozatban, ahol a lány kiszökik a titkos szerelméhez az éjszaka közepén. Még szimpla melegítőben is jól néz ki...

- Hwa! - megszeppentem hirtelen cselekedetétől. Karját derekam köré fonta adva egy gyors puszit a számra. - Miért nem alszol ilyenkor? Ne mond, hogy az éjszaka közepén tanulsz, mert akkor nem tudom mit csinálok veled. 

- Rajzoltam...- pillantottam fel. Két szeme csillogkot mint az égen a csillag. - De te miért nem alszol? - biccentetetm oldalra a fejem.

- Azért mert valaki nem hagyta az elmém nyugodni. Folyton sunyiskodott az agyamban, hogy egy pillanatra se tudjam lehunyni a szemem. - kuncogta el a végét. Egy kellemes szellő kezdett el fújni haját hátra dovta válláról.

- Jó illantod van eonni. - a fejemeben számra csaptam amiért ezt kimondtam. Édes kacajától jobban megdobbant a szivem.

- Holnap  hétre itt leszek nálad. Elviszlek valahova. Gondoltam remek lesz első randinak. -Randi... - Későre jár. Mennyj aludni, reggel nem fogsz tudni kikelni az ágyból. -simogatta meg a fejem bubját. - Szép álmokat szépség! -puszilta meg az arcomat.

- Szép álmokat eonni. - megöleltem mielőtt vissza mentem volna a házba.

Reggel nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból. Hulla fáradt vagyok mintha nem is aludtam volna. Elvégeztem a mindennapit majd totyogtam a konyhába. Ettem egy müzliszeletet, felvettem a cipőm s kimentem a házból. Ma gyalogolni van kedvem és, ha mán jó idő van, kihasználom.

Betettem a fülest a fülembe elindítva a jelenlegi kedvence számom. A Stray Kids új comback dala a Maniac. IMÁDOM!

Az osztályban elég kevesen vannak...Jun sem érkezett meg, pedig nyolc óra öt perc. A tanárt nem bánom, ha nem jön be. Pihenjen nyugodtan, úgyis már csütörtök. Vegye ki a szabadnapnak a mait.

Magányosan telt a napom. Jun beteget jelentett. A hülye gyerek legurult a nagybátyja tömbházába a harmadíkról a tegnap. Nem tud a bal lábára állni körül belül egy hétig. És még ő katonaságba akár menni, mikor olyan ügyetlen basszus.

- Oh, megjöttél? - meglepődve bámultam anyut. Mindjárt készen van az ebéd. Bibimbap és kimchi bokkeumbap lesz. - törölte meg kezét a konyhakedőbe, ami általában érintetlen.

- Nem mentél be dolgozni? - tettem a fogas melletti kisszekrényre a táskám. Az ebédlő asztalnál sürgő-forgó apu még jobban ledöbbentett. - Apu, hát te? - mi van itt?

- Nem örülsz, hogy itthon vagyunk Jae? - kérdezte nyugodt hangnemben apu.

- Dehogynem! - vágtam rá egyből. - Csupán szokatlan. - valottam be őszintén. Megyek átöltözni. - mutattam föl a szobám irányába.

Esküszöm ilyedten ülök az asztalnál és hallgatom, ahogy a szüleim nevetgélve fecserésznek.

- Jae, drágám minden renben? Nagyon csendes vagy... - anyu megszólítására zökkentem ki saját kis vilagomból.

- Huh, ahh, igen...igen minden pöpec, csak...hétkor elmegyek az egyik haverommal. - közöltem a semmiből.

- Oh, ki az a haver? - konyokolt fel az asztalra apu. - Ismerem?

- Ahmm...hát nem, de ne aggódj semmi komoly, barátok vagyunk és lehet kicsit későn érek haza. - pont a mai napot tudták kifogás, hogy korábban jöjjenek haza...a bübánatba.

- Nem bánom Jae Hwa, csak vigyáz magadra, ne kerülj bajba. - sóhajtott fel.

Ebéd után segítettem elpakolni a tányérokat, majd felmentem a szobámba. Lezuhanyosztam gyorsan. Vettem valami új szérumot az bőr csillogására és hidratálására, most tesztelni fogom megérte e a pénzét. A skin care-t befejezve nyitottam ki a szekrényem.

Egy vidám emlék jutott az eszembe mégis szomorúvá tesz. Jun és Hae voltak a segítőim mikor randira készültem, per pillanat egyikük sincs velem. Junnal legszivesebben tartanám a távolságot, pedig semmi rosszat nem csinált a hülye. Ő szeretni akart engem, én még bolondot csináltam belőle... Hae-re nagyon haragszom, jobb is, hogy nem látom. Marcangol a tudat, hogy valamilyen szinten miattam lett olyan amilyen.

________________

Hét előtt öt percel írt Hee, hogy vár az utca kanyarnál. Lementem, de senki nem volt ott. Vissza mentem az emeletere s benyítottam anyuék szobájába. Alusznak...mint a bunda.

Kurva szerencsém volt, hogy egy elegánsabb szetbe öltöztem. Színházba hozott. Ujjait összekulcsolta az enyémekkel közben rám mosolygott. Azt hiszem az imént kihagyott egy ütemet a szívem.

- Jae Hwa, ez a mi esténk. Remélem élvezni fogod. - adott egy puszit a számra. Ahhh, azok a pillangók!