◇Just in Secret

◇ 17 rész

- Három, kettő, egy. Boldog születésnapot Ma Jae Hwa!!! - kiabálták egyszerre. 

Fellvágtam a tortát majd anya mindenkinek tett. Hmm...isteni esküszöm.

- Na, milyen érzés 18-nak lenni? - karolta át a vállam Min Jun. 

- Öregebbnek érzem magam mint a tegnap. - néztem rá egy játékos vigyorral az azrcomon.

- Ne légy már ünneprontó kedves! - húzzott közelebb magához derekamtól.

- Ne most Min Jun. Nincs türelmem a hülyeségeidhez. - nyomtam el magamtól.

- Megint elnyomsz magadtól Hwanie. - kezdett el toporzékolni akércsak egy kis gyerek.

 A buli után mindenki hazament, csupán a két idióta barátom maradt itt tovább enni az életem. Fent ültünk a szobámban nézegetve az év végi albumot, amit egy hete kaptam meg a ballagáson. Utálom, hogy ilyen hamar telik az idő. Semmi tervem nincs a jövőmmel kapcsolatban. Jó, megyek a zene akadémiára, de azután? A fél életemet a szüleim megterveszték. Hozzámegyek a legjobb barátomhoz, akibe soha nem leszek képes szerelembe esni. Bármit tegyen vagy mondjon a szememben örökké barát marad.

- Jae Hwa! - kizökkentem saját világomból, mikor Min Hae kiabálta a nevem. - Csajszi elvagy magaddal, jól vagy? - simán rábólíntottam. A barátságunk jobb mint valaha, aminek persze örülök.

- Lányok én megyek. Jó éjt édes. - puszilta meg a fejem bubját.

- Neked is Jun. - mosolyogtam rá. Utálom magam amiért ő ilyen rendes velem én meg arra sem vagyok képes, hogy szeressem, úgy ahogy megérdelmi.

- Na, kivele, mi a gond? - vettem egy mély levegőt.

- Mi is lenne a bajom Hae...- feküdtem hátamra.

- Te mond meg nekem Hwa. - halottam hagján, hogy tényleg akarja tudni mi a gond.

- Nem akarom megbántani Jun, de azt sem szeretném, hogy feleségül vegyen. Ehhez én még túl fiatal vagyok. Élni akarom az életem. Randizgatni, hogy megtaláljam az igazit. Hálás vagyok Junnak, hogy szeret és vigyáz rám, azonban én nem tudom visszonozni mindazt, amit ő ad nekem, főleg úgy, hogy még nem tettem magam túl Sang Heen. -végig a mennyezetet bámultam. Barátnőm hangos sóhajtását halottam a puszta szobába.

- Próbáltál azóta beszélgetést nyitni a nővel?

- Hae, azóta egyszer sem láttam. Megmondta, hogy vége és, hogy semmit nem gondolt komolynak. Szivesen felhívnám, hogy haljam a hangját. Megölelném, ahogy mindig, mikor találkoztunk. El sem tudod képzelni milyen nehéz nélküle...

- De gondolj bele Jae Hwa, toxik kapcsolatból mégnehezebb lett volna kimásznod. Jobb, hogy hamarabb vége lett a dolgoknak köztetek. - simogatta meg a karom. - Fáj, mert tudom igaza van. Ez ellen semit sem tudok tenni. - Mennem kell Hwa. Ne edd magad azon a nőn. Jó éjt! 

 Miután Hae elment szabad utat adtam a könnyeimnek. Annyira utálom, hogy még mindig ilyen hatással van rám még így is, hogy tudom nem szeretett. Mi volt a fejemben, mikor én azt hittem, hogy ott fogja hagyni a férjét csakis azért, hogy velem legyen. Ennél hülyébb dolgot nem is várhattam volna el. Pont velem akarná leélni az élete hátralévő részét. Hülye lenne komolyan ezt megteni. Belüre fordultam igyekezve álomra hajtani fejem.

__________________

 - Kicsim! Siess!! - kiabálta apu a kocsiból. A szivem soha nem zakatolt, úgy ahogy jelen pillanat. Szinte egy hónap után találkozom újra Sang Heeval. A nehéz még azt lesz, családi vacsorára megyünk Jun családjával valami fancy éterembe. Biztos felhozzák majd a randikat is. Minden hétvégén elmegyünk valahova, vagy simán együtt vagyünk, de nem úgy mint régen. Hiányoznak azok a régi idők... Úgy érzem elvesztettem a legjobb barátom emiatt a házasság faszság miatt.

Egész kocsikázás alatt, csak anyu beszélt. Százszor elmondta mennyire boldog, hogy végre beláttam Jun nekem való, meg mennyire szép lesz az egész és ilyenek. Alig vártam fogja be a száját. Ahogy kiszáltunk a kocsiból begörcsölt a gyomrom.

- Te jóságos ég!! Bom drágám valahányszor látom a lányod egy fokkal gyönyörübb. - mondta mrs. Jung.

- Ez fordítva is így van Sae Bom. - hahh...csak mennyjünk haza innen.

- Hwa jól vagy? - bökött meg enyhén Jun a könyökével. - Feszültnek látszol. -  mert az is vagyok. Sang Hee nincs itt, viszont mrs Jung szerint megfog érkezni a férjével együtt. Nem akarok vele találkozni, legalább is nem ilyen helyzetben.

- Persze, kicsit fáradt vagyok. Semmi komoly. - villantottam egy apró mosolyt.

 Mindenki rendelt, majd kis idő múlva nekiláttunk vacsorázni.  A lábam remegett az asztal alatt. Mrs. Jung míg anyuval beszélgetett, apa és mr. Jung is elvolt a férfiak világában, tehát én néztem a falat közben Jun szavai háttérzaj ként szerepeltek.

A szívem kihagyott egy ütemet, mikor megláttam besétálni Sang Heet az étterembe. A férje hátánál hajolgatva nagy önbizalommal lépett be. Milyen arrogáns energiát kapok tőle. Sang Heenak pontosan megfelelő.

- Elnézését a késésért Sae Bom néni. - ölelte meg anyósát. Ki gondolta volna, hogy jóba vannak.

- Rég nem láttuk egymást. - a hideg végig borzongatott, ahogy a fülemhez hajolt miközben kihúzta a mellettem lévő üres széket.  - Hogy vagy a drága öcsikém? - mosolygott gúnyosan.

- Soha jobban. - válaszolt röviden érzéstelenűl Jun. Mesélte Jun, hogy Sang Hee azóta egyáltalában nem beszélt vele, de nem tudja miért. Hát én pontosan tudom miért...
- Úgye Hwanie? - csókolt kézfejemre. Megpillantottam a nő szemét majd a vissza néztem Junra és rábólíntottam.

- Annak örülök, hogy ennyire szeretitek egymást. - ez most annyira szarkasztikus volt...

- Jae Hwa, mesélj egy kicsit a randizgatásról. - bólintva mr. Jungnak megköszörültem a torkom, mielőtt bármit is mnondtam volna. Itt az ideje a saját sebeim begyógyulásásnak

- Jun eg ynagyon rendes srác. Szerencsés vagyok, hogy van nekem. - néztem rá mosolyogva. Kár, hogy ő pont engem akar...
- A randik egyszerűek és nagyszerűek. Hálás vagyok a figyelmességéért. - mondtam végig mosolyogva. - Jó férj lesz belőle az biztos. - rág a bűntudat, hogy mellettem nem fogja megtalálni a boldogságát.

- Én vagyok szerencsés, hogy mellettem választottál. Köszönöm. - fogta meg a kezem.

Erősen összeszorítottam fogaimat, nehogy elsírjam magam mindenki előtt. Egy féreg vagyok. Bárcsak, soha ne szürtem volna össze a levet pont a nővérérvel. Bárcsak soha ne találkoztun volna.

- Awww~ olyan büszke vagyok rátok. A gyerekeink felnőttek Sae Bom drága. - törölte meg hamis könnyeitől anyám a szemét.

- Büszke vagyok rád fiam. - veregett meg Jun vállát édesapja. Ők sem hű de mina szűlők. Bábúknak nézik a saját gyerekeiket. 

 Ahelyett, hogy Jun majd velem szendvedje le az életét, amiven ő is tisztában van, lehetne ténylegesen szerető barátnője, akivel majd megházassodnak és csodás családot alapítanak.

- Micsoda szánalmas történet megismétlődés. - horkantott fel a mellettem ülő nő.

- Miket beszélsz Sang Hee? - kérdezte kétségbeesett mosollyal az arcán mrs. Jung

- Oh! Ne tedd mintha nem tudnád miről van szó, miközben nagyon is tisztában vagy miről beszélek anya. - olyan gúnnyal ejtette ki az "anya" szót. Szörnyen megbántották, megértem miért viselkedik így, azonban remélem nem fogja megemlíteni ami köztünk volt. - Mrs. és mr. Ja, hadd mondak én önöknek valamit. Ebből a házaságból semmi jó nem fog születni. - ezzel fogta magát és elment.

- Elnézést kérek a lányom viselkedése miatt. - hajolt meg nr. Jung. - Sung Ho, fiam mennyj utánna!

- Majd én utánna megyek! - álltam fel megse várva bárki kommentálását.

 Láttam rajta. Láttam, hogy zavarja, milyen pozitivan meséltem a randikól, de miért zavarja, ha semminek számított a köztünk volt? Értelmetlénseg nyert a közlése, hazudott nekem.

Halihó ~ rég nem találkoztunk, egy végtelenség után itt az új rész. Jelezd majd a jelenléted😁