◇Just in Secret

◇ 16 rész

 Hevesen pislogva bámultam Junt. Megszólalni nem tudok. Levagyok meredve. Nem láttam még ilyennek...

- Kérlek Hwa...csak egy esélyt adj... - hirtelen magához ölelt.

Ott álltam mint egy bamba. Az egész testem lefagyott. Miután elengedett rám mosolygott és elhagyta a szobám. Te jó ég! Mi volt ez? Soha a kurva életbe nem gondoltam volna, hogy Jun ennyire szerelmes tudna lenni egy lányba. Ráadásul az a lány én vagyok. Nem hibásztatom Min Junt amiért elfog venni feleségül... Ezek után haragudni sem tudok rá. Egyszerüen nem megy. Egy esélyt kért tőlem, viszont azt se adtam meg neki akkor este. Most megint... Átérzem őt. Csak egy esélyre volt szükségem, hogy bebizonyítsam mennyire is szertem Sang Heet. Azonban a napokban bennem van az az érzes, hogy azt az esélyt kezdem elveszteni. Nem keres, egy üzenetet nem kaptam tőle, mióta idejött elmondani, hogy mit akarnak csinálni a szüleim az övével együtt. Két nappal ezelőtt egy éterembe láttam egy harmicas éveiben lévő férfivel, aki gondolom a férje. Nagyon aranyosak voltak együtt. Látszik a férfin, hogy szereti a feleségét, még ha ő nem visszonozza feléje úgyanaszt az érzést.

_________________

- Drágám ne légy már ilyen makacs! - győzködte apa. - Beszéljük át mégegyszer nyugodt körülmények között. Hm? - anyám száját nagy sóhaj hagyta el, de végül beleegyezett.

Szerettem volna higadt állapotban megbeszélni ezt a házzaségot. Három napon át ezen gondolkodtam.

- Jó, legyen hát. Nem bánom. Kezd! - megköszörültem a torkom mielőtt bele kezdtem volna mondfani valómba.

- Egy feltétellel megyek hozzá Min Junhoz. - a gyomrom szája összeszükült abban a percben, ahogy kimondtam. A szüleim meglepedt arcal és kiváncsi szemekkel figyeltek rám. - Hadd randízzak vele a nyár végéig. 

- Hát... szerintem ez elfogadható kérés, nem drágám? - anyám gyanús szemekkel nézett végig rajtam, de végül elfogadta.

A zongora szobában gyakoroltam, mikor megcsörrent a telefonom.

- Igen, Min Hae?... Honnan tudod?...De biztos vagy benne, hogy ő az?... Köszönöm. - felvettem a cipőmet és egyenest a buszmegállóba szaladtam.

- Elnézést, melyik szobában találom Yeom Sang Heet? - a szivem annyira dobog a mellkasomban.

- Maga..kicsoda? - viccel velem?

- Yeom Sang Hee barátja vagyok. - igyekesztem higgadtan beszélni vele.

- Második folyosó balra az emeleten 125-ös szoba. - megköszöntem rohanva fel. Vettem egy mély levegőt mielőtt benyítottam a szobába. Ott feküdt, bámulva a mennyezetet. Észre se vette a jelenlétem olyannyira elvolt magának...legalább is azt hittem.

- Mit keresel itt? - kérdezte rám se nézve. - Jun mondta, hogy itt vagyok, vagy a szüleid?

- Egyik sem talált. - szipogtam. - Ezért nem hívtál? Aggódtam érted Sang Hee. Azt hittem  nem fogol beszélni velem többet, az órákra sem jelentél meg. - töröltem meg a szemem. - Hogy történt?

- Nem ezért nem kontaktáltalak Jae Hwa. - végre találkozott szemünk. - Figyelj, sokat gondolkodtam rajta és döntésre jutottam. - vett egy mély levegőt aztán folytatta. - Vessünk véget a kapcsolatunknak. Nem fog működni amúgyse. Nekem ott a férjem, te nemsokára hozzá mész az öcsémhez, pontosabban a nyár után. - meglepődve halgattam, amit mondott. - Min Jun boldogabb volt mint valaha, mikor elmesélte, hogy azt kérted a szüleidtől, hogy hadd randíz vele a nyár végéig. Köszönöm, hogy akkora örömet okoztál a testvéremnek Jae Hwa. - mosolygott rám.

- Sang Hee... én evel az időt akarom húzni. - csorgott ki a szememből egy könnycsepp. Te magad mondtad, hogy szeretnél velem lenni--

- Mikor mondtam én ilyet? Jae Hwa nem néztem rád romantikus értelemben.

- T-tessék? - éreztem a szívem megnehezedni.

- Részemről játék volt az egész. Nem érzek irántad semmit. - megszakította a köztünk lévő szemkontaktust.

Lenyleve a szomorúságot, nehogy elbőgjem magam előtte, bólongadtam válaszára.

- Értem... remélem hamar felépülsz. - indultam elmenni, de azelőtt még kérni szerettem volna valamit. - Eonni, még valami...kérlek mond a szüleimnek, hogy nem akarsz már zongoraórát tartani nekem. Nehéz lenne számomra, ha tovább maradnál.

Beszálltam a liftbe. Tudtam, hogy túl szép, hogy igaz legyen... Ebben én vagyok a hibás. Nem kellett volna belemennem. Sikeres karrierje van, egy férje, aki mindet megtenne érte, pénze. Mit is tudnák én adni neki, mikor már mindene megvan.

- Hahh...nem nekem való a szerelem. - kiszálltam a liftből. Nem akarok haza menni. Jobb lenne egy sétára menni.

Annyi baj legyen Jae Hwa. Ezért kell tanuljál a szerelemmel való foglalkozás helyett. Folyamatosan én iszom meg a levét a végén. Össze kell szednem magam. Nemsokára itt az érettségi, aztán jöhet a felvételi az egyetemre. Talán a házasság Min Junnal nem is lesz kibirhatatlan.

____________________

- Siess Jae Hwa!! - karolt át Min Hae húzva maga után. - Aish te lány!

- Sajnálom Hae! - futottunk az iskoláig. - Szerencsénk van csajszi. - vigyorogtam látva, hogy a tanár sehol sincs.

- De azért máskor ne késd el a buszt. - veregette meg a vállam.

- Jó, jó, viszont mesélj csak arról a csajról a másodéves B osztályból. Kíváncsi vagyok mi a friss pletyka. - dörzsöltem össze izgatottan két tenyerem.

- Miről dumáltok csajok? - bújt közénk Jun.

- Tudtad, hogy a másodéves B osztályból az egyik lány egy tanárral szürte össze a levet? - kérdezte a fiút bevonva a pletyóba.

- Yu Dali, igaz? - barátnőm rábólíntott. - Aish, hol járt annak a tanárnak az esze, mikor kikezdett egy 16 éves diákkal, egyre többet csalódok az emberségbe. - csóválta meg a fejét.

- Nem egyértelmű, poénból. - forgattam meg a szemem.

- Na, én nem tudom, nem is nagyon izgat a dolog, csupán kiváncsi voltam miről dumáltok. 

A tanár megjelenésével elcsendesűlt a társaság. Unalmas perceinkben Haevel dumáltunk.

- És mit fogsz kezdeni az előadással, hiszen holnap van. - kérdezett sugdolózva, nehogy meghaljon minket a tanár.

- Egyedül próbálok, nem nagy dolog. Yoongi oppa alvás hiány miatt jó párszor nem tartott órát. Nem ez lenne a legnagyobb akadály az életembe. - sugtam vissza.ű

- Hahh...jól van. Ne gondolj arra a nőszemélyre, ügyes vagy te.

Visszatértem az unalmas kis életembe...Suli, tanulás és gondok, amik nem hagynak éjszaska aludni. Egész este a zongora billentyűzetei voltak a társaságom. Aish...csak ő jár a fejemben

                         • Sang Hee pov.

Idegesen kerestem az idióta férjem számát a telefonba, miközben az útra is kellett figyelnem.

- A menderkűs menkű vinné el!! - dobtam a hátsó ülésbe a telefonom miután nem vette fel. - Kinyirom, mihelyst hazaérek. - annyira elvoltam foglalva a dűhemmel, nem vettem észre a felém közeledő autót. A hirtelen kanyartól a fába ütköztem. Aztán fekete lett körülöttem minden. Később a korházba keltem föl Min Haevel mellettem.

- Mit keresel te itt? - próbáltam fölkelni, de nagyon fájt mindenem.

- Pihenned kell eonni... Láttalak, mikor behoztak a korházba, a nagypapám is itt van

- Örülök, hogy kibékültetek Jae Hwaval. - mosolyogtam rá.

- Mégsem vagyok boldog. - Min Hae helyett Hwa ült az oldalamon. - Nem szeretsz már?

 Újra ez az álom... újra és újra ezt álmodom egy pár napja. Mindegy az, ha északa vagy nappal alszom. A korházban lévő konverszációnk Jae Hwaval nem hagyja el a fejem, azonban ennek igy kellett történie. Ő sem szeret engem én sem őtet. Szeretet hiányossága miatt minden kis afekciót többnek találja. Egy szemétláda vagy Yeom Sang Hee