◇Just in Secret

◇ 5 rész

Ahogy javasolta Jun, aludtam nyugodtan. A nap meleg napsugara rásütött az arcomra, amitől muszály volt összehunyorítsam a szemem. Kinyújtózkodtam a puha ágyban, beszippantva a húzatok kellems illatát.

- Felébredtél álomszuszék? - szólaltmeg reggel rekedt hangján. A mellettem lévő üres hely besüpedt súlyától. - Hwanie~ - csiklandozta fülem a kifújt levegő.

- Ha nem akarod, hogy elküldjelek melegebb éghajlatokra, ilyen szép napos reggelen, told el a képed az arcomból. - figyelmesztettem. Jun láza végleg elhagyta. Délig pazaroltam nála a levegőt aztán haza mentem.

A hétvége egy szempillantás alatt eltelt. Kedd reggel egy darab kenyérrel szaladtam a buszhoz. Az emberektől kaptam egy pár fura tekintetet, viszont ez van. Felszáltam a buszra s mivel egy kibaszott üres hely sincs, sőt megmozdulni nem lehetett. Alig vártam, hogy leszálljak. Nagy nehezen kituszakoltam magam a buszból. Az órára késés nélkül értem be már.

- Jó reggelt! - megöleltem két barátom. - Jobban vagy? - igazgattam meg szemébe lógó tincseit.

- Miért, nem érezted jól magad Jun? - kérdezte aggódóan Min Hae. Az engem bámuló fiú elkezdte a jól megszokott drámáját.

- Sajnos igen. Utólért az a nyanvatt nátha, de Hwanie vigyázott rám. - fonta derekam köré karjat hasamra döntve fejét..

- Oh...értem. - válaszolt kedvetlenül. A tanár érkezésével a diákok beleértve persze minket is, elcsendesültünk.

Ebédszünetig Min Hae egy szót nem ejtett ki. Ahogy sétáltunk a folyosón egy fiut vettem észre, aki barátnőmtől pár méterre volt. Óvatosan vállam mögé néztem. A barátai Min Haera mutattak arca pedig bepirosodott. Megböktem Min Haet a könyökömmel.

- Huh? - figyelt rám.

- Az egyik srác valószinüleg crushol. - húzzogattam fel le a szemöldököm. Két szeme hatalmasra nőt. Szememmel jeleztem, hogy a hátunk mögött. Hülye gyerek módra a legfeltűnőbb módon fordult meg. Istenem... csaptam finoman a homlokomra.

Megálltunk. A srácok előre lögdösték barátjukat. Szégyenlősen barátnőm elé totyogott, megköszörülte torkát miélőtt bele nem kezdett mondanivalójába.

- Ahmm... elkérhetem a számod? - figyeltem Min Hae rekcióját. Ő is zavarba jött, látszik rajta. Gyerünk csajszi, mire vársz? Kivette zsebéből a telefont, a fiú kezébe nyomta, majd elvette a srác telefonját. - Köszönöm, hívni foglak.

- Awww~ tök édi és, ha nem tévedek tizenkettedikes. - sétáltunk tovább a kantin felé.

                      <1 hónappal később>

- Jae Hwa, én nem tudom mit csinálok veled. - tolta hátra haját. Nyelnem kellett, hogy a gombóc a torkomban eltünjön. Egy héten már kétszer van zongoraórám, szerdán illetve szombaton. - Miért nem fókuszálsz a zongorára? Randizgatol, azért nem tudsz mostanában figyelni? - ahogy kérdezte érezhető, hogy ideges.

Egy hónap alatt megnehezedett a dolgom. Jobban megismertem. Hamar felhúzza magát, szereti mikor az ő kezében van az irányítás, gyülöli ha kontrolálják. Párszor próbáltam megtenni az első lépést meglepődésemre nem nyomott el magától. Akkor lepődtem meg a legjobban mikor ő maga kezdeményezett.

- Idegesít, hogy nem figyelsz rám. - két keze a kis szék szélén pihentek, rohad közel kerülve hozzám. - Miért kerülöd a szemkontaktus? Netán...- a szemem kétszeressére nőt. Felső combomra simította meleg tenyerét. Még a levegő is belém szorult. - Zavarba ejtelek?

Aaaaaa!!! Mi a szar?

- Azt hiszed nem vettem észre, hogy sunyiba közelebb szoktál csúszni hozzám mikor egymás mellet ülünk, vagy, hogy mindig találsz valami okot, hogy hozzám érj? Nagyon is észrevettem Jae Hwa. - tette állkapcsom alá mutató ujját. - Egyáltalán nem zavar, hogy férjem van, sőt az öcsém legjobb barátja vagy?

- Mit vársz el tőlem, hmm? Az egyszerű nézéssedtől elönti a vér a fejem. - mondtam lenézve szoknyámra. Hülyén érzem magam. Kurva hülyének. Most biztos azt gondolja rólam, hogy egy hiányos picsa vagyok.

- Édes, ha kell, csak kérned kell. - égő orcával emelt föl a fejem. Kacér mosolyra húzta szája szélét, benyulva szoknyám alá. Hosszú ujjait combom köre fonta masszírozva. - Ezt kéred? - nyomta feljebb tenyér a felhevült bőrömön.

Éreztem lent a lüktető érzést, a gyomrom összeszorulását és, hogy bármelyik perceben elnyögöm magam. A felső combom részénél megállt. Hátra hajtottam a fejem, nehogy kiadjak valami hangot, mert akkor elásom magam a szégyentől.

- Tudod... mióta megismertelek, azon jár az eszem, hogyan tudsz nyögni. Hangos vagy e, vagy inkább halk, de ezt megtudhatjuk itt és most. Csupán kérned kell - szapora lélegzetemtől és lüktető nőiességemtől, nem bántam mit csinál velem, csak húzzon már meg. - Na~

- Kérem... - két ujjával dörzsölni kezdte. Már itt elvesztem. Meg milyen jó hogy anyáék nincsenek itthon. A torkomnak szabad utat hagyva, hagyták el a felszökő nyögéseim.
- Erősebben! - nem bírom ezt így tovább. A nedves fehérneműn keresztül dörzsölget. Ez nekem kevés.

- Mára ennyi is elég lesz. - hajolt el tőlem. - Ez maradjon a mi kis titkunk. - emelte mutató ujját ajkaihoz. - Most lég jó kislány és maradj csöndben mig a szüleid haza nem jönnek

Mihelyst elhagyta a házat, felpattantam a kis székről be a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót, úgy lihegve mint egy kutya. Valamit csinálnom kell. Így megfogok őrülni bazdmeg. Miatta oda jutottam, hogy saját magam elégítsem ki, amit soha a büdös életembe nem csináltam. Visszataszítónak gondoltam, de sokat nem volt mit kezdjek. Abban az állapotban nem maradhattam. Lábaimmal terpeszben, feküdtem a kádban. A meleg víz ellazíott kicsit. Minden ami ma történt...valami őrületes. Először is, Jun furán viselkedett ma velem, furábban mint ahogy szokott. Min Hae meg egész kurva kibaszott nap csúnyán nézett rám. Fogalmam sincs mi a baja. Egy ideje nem vagyunk nagyon fényes barátságban. Nem tudom mivel bántottam meg őszintén. Juntól is kérdeztem, hogy vele másképp viselkedik e. Azt mondta, vele egyáltalán nem viselkedik furán. Akkor, csak én csesztem el valamit, de mit, ez itt a kérdés.

Az ágyban ücsörögtem, mikor kaptam egy üzenetet anyáéktól.

" Drágám lejöttünk a nagyinál, mert megbetegedett ettől a dilis időjárástól. Sajnos vasárnap este tudunk hazamenni. Hétfőn érkezik a nagybátyjád. Addig vigyáz magadra, ne csinálj butaságokat! "

Remek... A múlthét hétvégéjén sem voltak itthon. A héten háromszor láttam őket egy pár percre. Magasról tesznek rá mi van velem. Ha jól emlékszem, akkor három hete nem vacsoráztunk együtt. Folyamatosan van valami dolguk. Frusztráltan kiengedtem egy sóhajt és lehunytam a szemem. Megíjedtem az ablakomhoz ütköző akármitől. Mi fasz volt ez? Idegesen kimásztam a meleg, puha ágyamból. Min Jun nagy mosollyal a képén emelte föl két kezét, integetve. Istenem... Csikosra marom magam.

- Te mi a jó frászt csinálsz itt ilyenkor? Tudod, hogy hány óra van? - könyököltem az ablak párkányára

- Felmedjek. - mi van? Összehúztam a szemöldököm. - Távolodj el az ablaktól! - egy kettő már a szobámban is van. - Itt maradok egy kicsit. - ez hülye...

- Jun, simán beengedhettelek volna az ajtón. Anyáék nincsenek itthon.

- Hát monstmár mindegy. - dobta le magát az ágyamra.- Ma este én leszek a társaságod.

Helló! ^^ Végre itt az új rész:) Köszi, hogy elolvastad. Puszi~