◇Just in Secret

◇ 13 rész

                             •Jae Hwa pov.

- Szeretnék mondani valamit... - haraptam be alsó ajkam. - Junról van szó... - mihelyst kimondtam a fiú nevét, rosskedvüen felsóhajtott.

- Jó, halgatlak. - gesztionált kezével, hogy kezdjem.

- Junnal volt két három éve egy intim éjszakánk. Kiszerettem volna próbálni és benne megbíztam. Tudtam, hogy semmi olyat nem fog csinálni amit én nem akarok. - játszadoztam a körmömmel, közben végig a plafont bámultam. 

- Szóval ő volt az elsőd. Min Jun szerelmes beléd, tudtad? - kérdezte. A fejem feléje fordítottam. - A reakciódból leszürve, nem tudtad.

- Nem, vagyis, de tudtam, csupán te honnan tudod? - Jun elmondta neki is? Vett egy mély levegőt.

- Min Jun a testvérem. Ismerem, mégha nem is voltam vele sokat. Egy lánnyal sem viselkedik olyan gyerekesen ahogy veled. - mondta mintha nem értené a testvére viselkedését. - Nagyon komoly és érett személyísége van. Fura volt úgy látni, gyerekesen, bohóckodni. Valahányszor felhívott telefonon mindig komoly hangnemben beszélgettünk. - mondjuk ez soha nem vettem észre. A fiú mindig bolondos volt. Azért idegesen ilyesztő volt...

- Jun miért nem mesélt rólad? Soha nem említette, hogy van egy testvére. - fordultam az oldalamra.

- Hahh... kicsi volt mikor elmentem otthonról. Hét éves lehetett. Azért nem említett, mert őszíntén semmi értelme nem lett volna. Soha nem voltam mellette. Mikor haza is jöttem a házasság miatt, egy hónapig voltam az országban, azt is Ansan-ban voltam mert akkor ott lakott Sung Ho.

- Biztos nem volt könnyű. 

- De, az volt. - közölte mosolyogva.

- Mi? - ez meglepett. - Hogy érted?

- Úgy, hogy a szüleink velem ridegen bántak mióta az eszemet tudom, bezzeg ő mikor megszületett. - mondta gúnyosan a végét. - Mai napig velem hidegen és nem törődően bánnak, míg Min Jun a bűszkeségük, a mindenük. Irigy vagyok rá, ezért nem volt nehéz nem szerepelni az életében. 

- Mit fogok kezdeni mikor tudomást kap rólunk, én nem akarom, hogy a gyerekkori barátom megutáljon. Konkréten Jun volt velem életem minden egyes szar pontján. Az éjszaka közepén is képes volt eljönni hozzám, ha fújt, ha esett. - őszintén kitálaltam a gondolataimat.

- Megfogja érteni. Ideges lesz, de túl éli. Most aludj, ha reggel iskolába is akarsz menni.

________________________

Az ágyban tapogatósztam keresve őt. Csak a hideg helyet érezve, kinyitottam a szemem. Kint még sötét van. Felálltam, hogy kimenjek a konyhába egy kis vizért. A konyha bútornak dölve kortyolgattam a vizet. A szemem sarkából észrevettem valakit. Oda pillantottam.

- Min Jun? - az egész testem oda gyökerezett. - Mi keresel te itt? Hogyan jutottál be? - tettem fel egymás után a kérdéseket bepánikolva.

- Pont vele...pont a növéremnél találtad meg? - hangja annyira letört és halk volt, hogy alig értettem mit motyoréklot.

- Min Jun nem értem. - léptem közelebb hozzá. - Hadd megyarázzam meg! - fogtam meg a kezét, de a ő eldobta.

- Mit akarsz szépíteni ezen? Ezért mondtál nemet akkor este, úgye? Már vele voltál...Soha többé nem akarlak látni! 

- Ne mond ezt kérlek! - teste távolodni kezdett a sötétben. - Ne menyj el! - szaladtam utánna, de elnyelte a sötétség.

- Szégyeld magad! - megfordultam a hátam mögötti személyhez. - Csalódtunk benned Jae Hwa. - mondták a szüleim egymás mellett állva. - Mindig szégyent hoztál a családra, mit fognak mondani az emberek? - hevesen és kétségbeesetten megráztam a fejem.

- Miért mondasz ilyesmit anyu? - ahogy léptem egyett előre, ők ávolodtak tőlem.

 Szaladtam, hogy kiutat találjak ebből a fuldokló helyből. Megálltam, térdemre támaszkodva.

- Jae Hwa! - reményt érezve, fölemeltem a fejem a hang irányába. - Jae Hwa! - ismét futni kezdtem. 

- Sang Hee! - kiabáltam a nőnek. A szemem nagyra nyilt, mikor megláttam Min Haet a hátánál egy késsel a kezében. - Sang Hee, vigyázz onnan! - hiába rohantam hozzá, mintha egy futószalagon lennék. - Neee! - térdre borultam. Sang Hee hamu ként tünt el miután a lány kihúzta a hátából a fegyvert. - Mért csináltad!!? - hajtottam le a fejem a hideg földre.

- Hogy szenvedj. Nem egyértelmű? - megfogta állkapcsom. - Viszlát Ma Jae Hwa.

A picsába! Felültem lihegve. Mekkora egy baromságot tudok álmodni... A mellettem alvó nőre néztem, aki csöndben alussza álmát. Megnéztem, hogy hány óra. Lassan felkénne állnom az ágyból, ha ma suliba is akarok menni. Halkan, nehogy fölébresszem kimásztam melőle. Az álmomtól még mindig libabőrös vagyok. Csak én tudok ekkora baromságokat álmodni.

___________________

- Vigyáz magadra! - adott egy puszit a homlokomra.

- Te is! - integettem neki.  Hee elhozott a suliba

- Miért hozott Sang Hee? - a szivem kihagyott egy ütemet, mikor megfordultam. - Hwa, jól vagy? - kérdezte aggódóan..

- É-é-én...igen, persze! - vágtam rá, kínosan elkuncogva magam. 

- Hogy, hogy Sang Hee hozott a suliba? - dobta át karját a vállamon.

- Csak útközben találkoztunk és elhozott. Semmi nagy cucc. - boxoltam vállába játékosan. Azt nem kell tudja, hogy vele is töltöttem az éjszakát. Amit nem tud, nem fáj...Rossz felfogás, de ez van.

Az osztályban ültünk Junnal. Csengetés után a tanár bejött és természetesen elkezdte az óráját. A magyarázó tanárt egy kopogás szakította félbe. Min Hae jött be azon az ajtón. Elnézést kért és leült mellém, nekem meg a remálmom jutott az eszembe, amitől kirázott a hideg. Végig bámultam a szemem sarkából, ahogy leül mellém, ráakassza a táskáját a széktáblájára majd kiveszi a könyvét. Egész órán őt figyeltem. Hogy történhetett ilyesmi? Annyi év barátság után komolyan képes idegen ként viselkedni velem... Ezek szerint faszt se jelentett neki az egész. Az a rakás bolondos emlék, a rossz időkben kapott és adott támogatás, vígasz... Konkrétan mindvégig, csak azt látta bennem, hogy tökéletes az életem és elbolondítom a kölyökkori legjobb barátom, akiv véletlen módon a titkos crush-ja.

Szünetbe betette a fülesét, nehogy tudjak egy szót is szólni hozzá. Jun se beszélt vele, ebből kiindulva talán vele is összeveszett. Remélem nem így van. Én nem akartam, hogy így alakuljanak a dolgok, de ha neki Jun tetszik miért van avval a férfival? Semmi jóban nem lehet részesülése. A haját kiszívatta, pedig olyan szép és egészséges haja volt. A bőre is sápadt, ápolatlan. Szabad szemmel látható, hogy leadott egy jó pár kilót. Tönkre teszi magát. Belesajog a szivem. Nem akarom ebben az állapotban látni a legjobb barátnőm, mégha ő nem is tartott annak...

__________________

- Min Hae, várj egy pillanatra! - a szekrény mögé bújtam reflexből Min Jun kiabálása hallatán. - Szeretnék beszélni veled egy kicsit valami fontos dologról.

- Nincs megbeszélni valónk Min Jun. - hallottam becsapni a szekrénye ajtaját.

- Min Hae mi van veled!? - kiváncsian halgatóztam. Igyekeztem nem zajt csinálni. - Kurvára nem olyan vagy mint amilyenek megismertelek. - halkult el a végén a hangja.

- Ez azért van mert nem is engem ismertél meg. Csak azért mert én, úgy viselkedtem körülötted ahogy, az még nem jelenti azt, hogy az a valódi én vagyok! Mennyj vissza Jae Hwahoz! Biztos vár már rád. Ugyebár te úgy táncolsz, ahogy ő fütyül. - egek...ha itt elsírom magam, azt tuti meghallják.

- Ez nem igaz! - vitte fel a hangját. Kérlek nem mondj butaságokat, vagy, hogy kedvelsz Jun. Legyen annyi eszed...könyörgöm!

- Akkor mi az igazság Min Jun?!! Mondt el, hogy én is tudjam!!! - Istenem!!!