◇Just in Secret

◇ 20 rész

                               5 évvel később

- Yaa!! Min Hae~! Siessünk! - megfogtam a kezét nehogy lemaradjon tőlem.

- Minek buszozunk ha van kocsid Hwa?~  - ép időben értünk oda a buszmegállóba.

A gallériába sietünk. Ma 11 kor nyitunk egy  kis bemutatót a művészekről,a kik megfognak jelenni a jövő heti kiállításunkon. Az első kiállításunk külföldi müvészek munkáival. 1 éve van, hogy kibéreltünk együtt egy kis helységet és most híres országtúli festők, szobrászok jönnek ide kiállítani a munkáikat. Kész szerencse.

- Izgulsz? - rámosolyogtam megrázva a fejem.

- Nem, sokat vártunk erre a napra. Tudom, hogy menni fog. - válaszoltam őszíntén.

- Tudd meg Hwa, büszke vagyok rád. Sokat szenvedtél ezért a gallériáért. Igérem sok pénzt fogok belőle keresni. - kisujj igéretet tettünk.

 Ahogy kinyitottam a galléria ajtaját a szivem hevesen dobogni kezdet az örömtől. Végre... Utóljára lecsekkoltam minden rendben van e aztán szépen lassan megvártam, hogy minden vendég és meghívott megérkezzen.

- Sok sikert  főnökasszony! - nagy mosollyal az arcán, Min Hae is helyet foglalt.

Megköszörülve a torkom, fülig mosolyogva meghajoltam az emberek előtt.

- Köszönöm mindenkinek drága idejét.  Külön köszönetet szeretnék mondani mr. és mrs. Kim-nek a támogatásért.

Megnyítottam a prezentációt és papolni kezdtem. Attól féltem, hogy az emberek unni fogják, viszont látszólag élvezték. Érdeklődtek a dolgok iránt. - Köszönjük! Köszönjük! - hajoltam meg a távozó vendégek előtt.

- Áááááá!! Ja Jae Hwa! Olyam ügyes voltál. - megölelve ugrálni kezdett velem együtt. - Ezért megérdemelsz egy kellemes pihenést. Majd én összetakarítok itten. Be segít Nayeon és Minho, te csak pihenj. 

- Nem ellenkezem mananger asszony. - könnyű lélekkel mentem haza. Min Hae nagyon sokat segít mindenben. 

- Apáddal arra gondoltunk, hogy kiköltözünk Japánba a rokonokhoz.

- Tessék?! - abban a szent percben kiugrottam a babzsákomból. - Miért ily' hirtelen? - ez kicsit gyanus én nekem.

- Az időnk nagy részét úgyis Japánban töltjük. Ebben az évben összesen két hónapot voltunk itthon drágám. Nagy lány vagy már. Megleszel te mi nélkülünk is. - nem mintha sokat lettünk volna együtt...

- Ahogy jónak lássátok anya, de bármi van vissza jösztök. - közöltem vele. 

Belegondolva eddig sem töltöttek velem sok időt. A munka maradt nekik a fontosabb és hiába próbálták ezt elrejteni előlem. Éreztem, hogy a munkájukért minden megtesznek, azonban értem annyira már nem, de hálás vagyok nekik, mert tudom, értem dolgoznak ennyit, legalább is meddig kiskorú voltam.

A fősuli alatt, mindenben támogattak amiben csak tudtak, kivéve érzelmi téren. Rájöttem azonban valamire. Nem tudnak nekem olyasmit nyújtani ami nekik sem adódott meg. Amit nem tapasztalhattak nincs honnan tudják. A nagyszüleim csupán velem kedvesek...Anyut a család fekete báránya és rossz anya ként tekintik, mivel én biszexuális vagyok s szerintük ez anya hibája. Apát nagyapa minden nap szíjjal várta. Honnan a fenéből tudnák mi az az érzelmi támogatás a szülőtől? Mindent megpróbálnak, még úgy is, hogy fogalmuk sincs mi sül ki belőle. Ezért hálás vagyok nekik.

Miután beszéltem anyuval, átültem az ablak előtti kis pihenő helyemre, nézni a sötétedő eget... Annyira szép! A fényes eget lassan, de biztosan beboritja a sötétség majd azt a csillogó csillagok. Ha jobban belegondolunk...az élet sem különböző. A jó után jöhet rossz, amiben majd meglássuk a kijutó fényt, aztán ismét fényes lesz. Megjött a reggel. Aztán ugyanezt újra. Kell a  sötétseg és a világosság egyaránt. Nem lenne jó ha csak nappal vagy csak este lenne. Mindkettőnek megvan a saját értéke. Mindeközben megtanuljuk értékelni a jelenlétüket, az értéküket.

_____________________

- Jól vagy Hwa? - Min Hae rátette két kezét a vállamra kizökkentve saját világomból.

- Ahmm...persze, csak elgondolkodtam. - villantottam egy egyszerű mosolyt.

- Mostanában nagyon el vagy bambulva. Biztos minden rendben? Nekem elmondhatod mi bántsa a lelked.

Vettem egy nagy levegőt letéve a kávés bögrém.

- Boldog vagyok Min Hae... - hajtottam le fejem mintha szégyen lenne boldogságom.

- És evel mi a gond. Mindenki megérdemli a boldogságot.

- Köszönöm, hogy mellettem maradtál. Azok után ami kettőnk között történt, azt hittem soha többé nem leszünk jóba, vagy egyáltalán nem is fogunk egymás életemben semmilyen szerepet betölteni. Ez megrémisztő gondolat jelen pillanat, azonban...akkor... mindkettőnk hibája volt. Bocsánat! - néztem bele szemébe. -  Bocsánat azért amiért nem tudtalak megérteni és ezért inkább cserben hagytalak.

- Ugyan már Jae Hwa! Nagyon jól tudjuk mekkora egy picsa voltam. Én kéne elnézést kérjek helyetted. Te mindvégig támaszom voltál. Soha nem hagytál el nehéz pontjaimban. Aish! Mit érzelősködünk itten?! Mindjárt sírok a picsába veled Ja Jae Hwa! - vágta be a durci arcot

A múlt hibáját csak titokban szerettem volna tartani. Magammal vinni a sírba, de jó, hogy nem csak titok, hanem valami amiből tanultam és végre kigyógyulhattam belőle.

Köszönöm, hogy velem tartotatok ily sokáig. Remélem az " If I was You" is kap majd szeretettet, amint lehet update-olom azt is. Hálás vagyok a türelemért. Puszi~( ˘ ³˘)♥