~Fekete Angyal I~

~12~

|Tessa szemszöge|

Könnyezve száguldottam el Brooklynig. Dühös voltam és nem is kicsit. Láttam hogy hova kell mennem, hiszen egy helyen robbanásokat láttam. Ledobtam a motort és kibontottam a szárnyaimat. A szemeim feketévé változtak és a kezem körül füst jelent meg. Odarepültem a többiekhez, miközben a haragom egyre csak nőtt.

-Tony, lehet mégis csak kellett volna hozni Tessát.-hallottam meg Nat hangját.

Erre a mondatra a földre szálltam, mosolyogva. Egyből 30 katona kezdett el közeledni felém, de egy erőlökettel mindegyiket megöltem.

-Utállak titeket jelenleg.-mondtam Tonyéknak majd tovább harcoltam.

Úgy repítettem a katonákra a tankokat, mintha valami tollpihék lettek volna. Phö, méghogy elboldoguknak nélkülem. Még mindig nagyon dühös voltam, viszont ez a teljesítményemen is meglátszott, mivel kb. a katonák felét én öltem meg. Az egyik megszúrta Wandát, dühömben megfojtottam, majd odarohantam a lányhoz és a sérült felületre tettem a kezem, majd meggyógyítottam. Neki ez fájt de nem nagyon mutatta. Azután tovább harcoltunk. Végül mi győztünk, mint mindig és felrobbantottuk a helyet.A végéig nem foglalkoztam Pietroval és mindennel, de utána eszembe jutottak a dolgok. Kibontottam a szárnyaimat és szó nélkül elrepültem, egészen a toronyig, vagyis vissza New Yorkba. A többiek is akkor érkeztek meg.

-Tessa, én sajnálom hogy...-kezdett volna bele apa de félbeszakítottam.

-Mit sajnálsz? Azt hogy leráztál? Azt hogy nem akartad hogy veletek menjek?Vagy azt, hogy elküldted velem Pietrot randizni?-vontam fel a szemöldököm, mire lehajtotta a fejét.

-Pietrot ne okold. Ő nem tehet semmiről, én kértem meg rá.-próbálta őt védeni Tony.

-Ő pedig szó nélkül belement, annak ellenére hogy tudja milyen multam van. Ti pedig mind hazudtatok nekem.-
fordultam körbe mérgesen.

-Csak meg akartunk védeni.-mondta Nat, miközben a könnyeit törölgette.

-Megvédeni? Nem tudom mennyire tudtok úgy megvédeni ha magatokra se tudtok vigyázni. Ha ma nem vagyok ott kitudja hányan haltatok volna meg. Emellett elküldtétek velem randira Pietrot úgy hogy tudjátok hogy nehezen bízok meg férfiakban. Mégis vele aludtam és meg is csókolt. És csak aludtunk mielőtt bármit mondanátok. Hát ha nektek ez a védelem akkor inkább ne védjetek meg.-mondtam, majd sírva felrohantam a szobámba és bezártam azt.

-JARVIS, senkit se engedj be.-szólaltam meg sírós hangon, majd a földre rogytam remegve.

Szuper, mostmár csak egy pánikroham hiányzott tőlem. Nagyon régen volt már de nem tartozik a kedvenc dolgaim közé. Hirtelen nehezen kaptam levegőt és jobban elkezdtem remegni és sírni.

-JARVIS hívd ide Thort és engedd be, de csak őt.-mondtam halkan, akadozva.

Ezután zúgni kezdett a fejem és a remegésem felerősödött, ugyan úgy mint a sírásom. Levegőt már alig kaptam. Mintha a tüdőm hangya méretűre nőtt volna. Ez így ment 5 percig amikor is Thor bejött a szobába. Elszörnyedve nézett végig rajtam. A padlón feküdtem, az egész testem remegett, az arcom könnyáztatta volt és levegőért kapkodtam. Gyorsan felkapott és szorosan megölelt.

-JARVIS mi baja van?-nézett a plafonra Thor.

-Súlyos pánikrohamot észlelek Ms. Starknál.-mondta az android.

Thor mégszorosabban magához ölelt én pedig zokogva bújtam bele az ölelésébe.
Simogatni kezdte a hátamat.

-Tessa, nyugodj meg. Minden rendben lesz. Shhhhh-simogatta a hátamat továbbra is.

Ez így ment még vagy 20 percig amikor végre abba maradt a regemésem és a sírásom. A fejem se zúgott már és levegőt is kaptam.

-Te is tudtad?-kérdeztem halkan a legjobb barátomtól.

-Nem, én csak annyit tudtam, hogy ma küldetésre megyünk.-mondta, miközben még mindig engem ölelgetett.

-Most mit csináljak?-néztem rá kérdőn.

-Szerintem menj és beszélj velük.-mondta, majd kitessékelt a szobából.

Lerobogtam apa laborjáig és ott meg találtam őt. Csöndben bementem,majd megálltam vele szemben.

-Sajnálom.-mondta nekem szomorúan.

-Fáj. Átvertetek. Megbíztam Pietroban.-hajtottam le a fejem könnyezve.

-Igen, ezt előbb el akartam mondani. Szóval először elé álltam, hogy: Hívd el Tessát randizni. Erre ő azt kérdezte: Ennyire látszik, hogy tetszik nekem? Na azt hittem ott helyben megpukkadok. Na de lényeg ami lényeg, Maximoff tényleg szeret téged. Amióta visszajöttünk a szobájában ül. Még Wandát se engedte be.-mesélte nekem apa, mire már rendesen sírtam.

-Most én megyek.-mondtam, majd felrohantam az emeletre, Pietro szobájához.

Bekopogtattam. Semmi válasz. Ez így ment még vagy háromszor.

-Wanda menj el!-hallottam meg rekedtes hangját.

-Pietro, engedj be.-mondtam, mire kinyilt az ajtó.

A szemei ki voltak sírva, az arca nyúzott volt és könnyáztatott. A szobájában minden össze vissza volt dobálva. Szó nélkül megöleltem a fiút.

-Sajnálom.-kért tőlem bocsánatot.

-Apa mindent elmondott. Nem haragszom rád.-mosolyogtam rá kedvesen, majd bementem a szobájába.

Ő elment megmosni az arcát, én pedig rendet raktam. Már majdnem kész voltam, amikor megláttam egy kést, amin néhány csepp friss vér volt látható.

-Pietro mutasd a kezed!-mondtam neki könnyezve.

-Mi, minek?-nézett rám értetlenül.

-Mi az a kés? Mond hogy nem bántottad magad. Kérlek mond hogy nem.-sírtam el magam.

-Nem gondolkoztam.-hajtotta le a fejét szomorúan.

-Miattam nem kellett volna. Én nem haragszom. Meggyógyítom.-mondtam, majd a kezeire tettem a kezeimet és elkezdtem begyógyítani a vágásokat.

Néha felszisszent de egész jól bírta. Mikor végeztem elvettem a kezeim, majd az ajkaira tapadtam. Váratlanul érte a cselekedetem de viszonozta. Mikor elváltunk ő szólalt meg.

-Nem pont így és itt akartam megkérdezni de, lennél-e a barátnőm?-kérdezte szégyenlősen Pietro.

A pulzusom duplájára nőtt és a hasamban újra életrekeltek a pillangók.

-Igen.-mosolyogtam rá, majd újra az ajkaira tapadtam.

Még beszélgettünk egy keveset, majd vissza mentem a szobámba. Szóval foglaljuk össze az elmúlt 3 hetet. Bizony már 3 hete itt vagyok. Szóval lássuk csak, bosszúálló lettem, de nincs hivatalosan kimondva.Voltam kb. 5 küldetésen. Megmentettem egy csomó embert, beleértve Petert, Wandát és még sorolhatnám. Megöltem egy csomó rossz fiút. Kiderült hogy Tony az apám. Elmondtam nekik mindent magamról. Majdnem meghaltam egyszer. Lett egy legjobb barátom, aki egy Isten. Van egy pasim aki egy mutáns szuperhős. És még sorolhatnám. Hát tartalmas 3 hét mit ne mondjak. Ezekkel a gondolatokkal indultam le a konyhába főzni. Mikor leértem elhatároztam sütök krumplit és csirkemellet. 1 óra alatt meg voltam, majd szokásos módon megterítettem és hívtam a többieket. Még egy picit dühös voltam rájuk de már nagyjából megbékéltem.

-Jó étvágyat!-mondtam, miután Clint is megérkezett és leült enni.-Nem vagyok mérges, szóval ne legyetek ennyire búskomorak.

Erre a mondatra vagy 4-en felnevettek. Nem értem mit találnak ezen ennyire viccesnek. Na mindegy. Aztán hirtelen Wanda felállt az asztaltól és elkezdett ugrálni.

-Tudtam! Tudtam tudtam tudtam!-ugrándozott a Maximoff lány, mire a többiek értetlenül néztek rá.

-Wanda halgass.-rivallt rá Pietro.

Biztos turkált a bátyja fejében és megtudta, hogy együtt vagyunk.

-Miről maradtunk le? Tudod drága boszink mi nem tudunk mások fejében olvasni.-forgatta a szemét Tony, mire mindannyian nevetni kezdtünk.