~43~

326 19 12
                                    

|Tessa szemszöge|

*3 nappal később*

Pepper ma jön haza a kórházból. Jelenleg apa házában vagyok. Pontosabban az ott lévő szobámban. Bucky a toronyban van, én pedig tegnap óta itt gubbasztok. Az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Kipattantam az ágyamból majd lerobogtam a földszintre.

-Sziasztok.-köszöntem Peppernek és apának.

-Szia Tess.-mosolygott rám apa, majd oda jött hozzám és puszit nyomott a hajamba.

-Szia.-köszönt nekem Pepper is, majd oda jött hozzám és megölelt.

Morgan apa kezében volt és nézelődött. Pont olyan mint őt. Sötétbarna szeme van és barna haja.

-Szia Morgan.-vettem őt a kezembe, majd puszit nyomtam az arcára.

Erre nevetni kezdett megint. Annyira aranyos.

-Itthon vagy. Bizony. Ez a házunk és itt fogsz lakni. Ez itt a nappali.-vittem be a helységbe, majd következett a konyha, a fürdőszobák, apa műhelye, a garázs, és úgy az összes létező szoba az emeleten.-Ez volt az én szobám. És ez, itt az enyém mellet a te szobád.

Halvány rózsaszín falai voltak és minden bútorja fehér volt. Volt pár játék a szobában az ágya mellett de ezen kívül ki volt alakítva egy külön játszó sarok is minden félével.

-Na, hogy tetszik?-kérdeztem tőle.

Csak bámészkodott a nagy barna szemeivel. Lentről beszélgetés hallatszott. Tudtam, hogy apa lefeküdt, hiszen fáradt volt. Lementem Morgannal a kezemben. A nappaliban Pepper beszélgetett Buckyval. Az illető ahogy meglátott engem elmosolyodott.

-Szia.-köszönt mekem mire odaadtam Peppernek a picit, aki felment vele, én pedig Bucky karjaiba rohantam, majd felugrottam rá.

Ezután megcsókoltam, amit ő viszonzott.

-Hiányoztál.-suttogta, miközben a fenekemnél fogva tartott.

-Álmos vagyok.-mondtam egy ásítás kíséretében.

Erre elkezdett sétálni a szobám felé.

-Bucky, tudok járni.-néztem rá nevetve.

-Ha rajtam múlna akkor nem tudnál.-mondta halkan, de szerintem azt hitte hogy nem hallottam.

Persze nem akartam elrontani a kis gondolatait ezért inkább nem mondtam semmit csak elmosolyodtam. Mikor felértünk a szobámba, bezártam az ajtót és hangszigeteltem a szobát. Nem másért de nem tudom mit akar csinálni. Szépen letett az ágyamra, majd bemászott mellém. Erre automatikusan hozzábújtam.

-Szeretlek.-öleltem őt magamhoz.

-Én is téged.-suttogta az ajkaimra, majd puszit nyomott a számra.

Ezután nem sokkal később elaludtam de rémálomra ébredtem. Valjuk be elég rég volt már.

-Semmi baj. Itt vagyok.-húzott közelebb magához Bucky.

De elhúzódtam. Szerintem ebből mindenki le tudja vonni, hogy miről álmodtam. Arról amikor egyszer megerőszakoltak.

-Én vagyok az.-nézett a szemembe, ami könnyes volt.

-Nem akarom megint átélni.-bújtam bele az ölelésebe zokogva.

-Nem fogod. Megvédelek.-simogatta a hátamat.-Gyere, egyél valamit.

Ezzel kimásztam az ágyból és lementem enni.

-Mit kérsz?-kérdezte Bucky, miközben kinyitotta a hűtőt.

~Fekete Angyal I~Where stories live. Discover now