~Fekete Angyal I~

~32~

|Tessa szemszöge|

Végül Barnes kiment én pedig újra elaludtam,viszont most is rémálomra keltem. Jelen esetben arra,amikor egy családot kellett megölnöm. Először az apával végeztem,aztán az anyuka életét oltottam ki.A gyerekük úgy 15 éves lehetett. Könyörgött,hogy ne öljem meg, viszont én rezzenéstelen arccal belelőttem a lábába,majd a másik lábába is aztán a kezeibe küldtem egy-egy golyót és végül sziven lőttem. Ismét sikítva ébredtem fel. Viszont most Nat futott be a szobámba. Reggel 9 volt.
Mikor meglátott szó nélkül ide jött hozzám.

-Rémálmod volt?-kérdezte,miközben leült az ágyamra.

-Igen.-válaszoltam neki sírva.

-Semmi baj. Tessa,az aki megölte őket nem te voltál.-nézett a szemembe.

Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem. Nos szerintem nem kell mondanom, mennyire leptem meg de végül visszaölelt. Majd úgy 5 perc múlva elengedtem.

-Ez meg...?-nézett rám értetlenül.

-Ne haragudj Nat én csak,nem is tudom. Hiányzol. Mindannyian hiányoztok.-néztem rá kissé idegesen és félve.

-Én? Haragudni? Normális vagy? Azt hittem soha nem kaplak vissza.-vágta rá mosolyogva,majd újra megölelt.

Ez mosolygásra késztetett és nagyon hosszú idő után, pontosabban 2 év után, igazi volt a mosolyom.Talán nem voltam boldog de igazi mosoly volt az arcomon. Pár perc múlva Nat elengedett. Aztán ránézett a kezeimre. Nem mondott semmit és ezt értékeltem is.Majd nem sokkal később kiment a szobámból. Magamra vettem egy fekete bugyit és egy fekete sportmelltartót, majd még egy leggingst is felhúztam és egy fekete Nike edző cipőt. A hajamat felkötöttem,majd leindultam a terembe. Most nem vettem fel pólót,vagy felsőt a sportmelltartómra hiszen a szuperkatonaszérum nem csak erőt adott nekem, hanem azt is, hogy tökéletes legyen a testem. Hiszen tényleg az. A hasam lapos és valamikor kockás volt viszont annyira sovány vagyok, hogy az izomzatom nem is látszik, a bőröm sima és puha, a női idomaim tökéletesen kidomborodnak és bizony a magasságom is megváltozott azóta,mivel 9 centivel magasabb lettem.Jelenleg 170 centi vagyok és 52 kg. Igen nagyon sovány vagyok,hiszen éheztettek. Szóval mikor leértem a terembe Steve, Pietro, Sam, Bucky és Peter volt ott. Gyorsan bemelegítettem, majd oda álltam a boxzsák elé. Mivel kesztyűt nem találtam ezért puszta kézzel kezdtem el ütni a boxzsákot.Szerintem nem kell mondanom,hogy ugyan az történt mint ma éjjel.A kis barátságos edzésből az lett, hogy leütöttem a boxzsákot a helyéről. A fiúk mind rámkapták a tekintetüket. A kezeimen a bőr felszakadt és mind a kettőből folyt a vér. Dühös voltam,oda mentem és felkaptam egy másik boxzsákot, majd felhelyeztem a helyére és azt kezdtem el ütni. Majd úgy 45 perc elteltével az is lekerült a helyéről. Nyugodt voltam. A boxolás az egyetlen dolog ami meg tud nyugtatni.A harmadik boxzsákét indultam de Bucky megállított.

-Tessa,elég lesz.Ömlik a kezeidből a vér.-nézett rám aggódva.

-Mhmm.-mondtam,majd felhelyeztem a harmadik boxzsákot is és azt is püffölni kezdtem.

Viszont ezt már nem tudtam befelyezni, ugyanis 2 erős kar lefogott. Tudtam, hogy Pietro az és, hogy nem akar nekem rosszat de én akkor is féltem. Natasha, Wanda vagy Pepper más. Ők lányok. Éppen ezért nem féltem tőlük. Viszont Pietro és a fiúk más. Talán Pietrotól féltem a legjobban,mert vele lefeküdtem úgy háromszor amikor még együtt voltunk és most félek, hogy rámerőltetné. És lehet, hogy valahol mélyen tudom, hogy ez nem igaz de akkor is félek. Nem akartam bántani, viszont tudtam, hogy nem engedne el, ezért az erőm segítségével leszedtem magamról.

-Na jó. Elég. Meguntam. Megerőszakoltak, vágom. De soha sem erőltettem rád semmit és nem is fogok. Ezt te is tudod. SZÓVAL NE FÉLJ TŐLEM.-kiabált rám a végén,mire ilyedten kezdtem el hátrálni, majd kifutottam a teremből.

Egyenesen a szobámba mentem és bezárkoztam oda. Azt hittem könnyebb lesz megbíznom bennük de nem megy. Félek...nem is, inkább rettegek attól, hogy megint megerőszakolnak.A szobámba érve lecsúsztam a fal mentén. Előkerestem a tőrömet, majd újabb vágásokat ejtettem magamon. Most nem annyira sokat. Előhalásztam a cigim a bőrdzsekin zsebéből, majd kimentem az erkélyre, persze nincs akkora szerencsém, hogy egyedül lettem volna. Bucky állt ott és legnagyobb meglepetésemre ő is egy szál cigit szorongatott a kezében és nagyban kereste a gyújtóját.Én csak leültem a földre és az erőm segítségével meggyújtottam a cigimet.

-Segítsek?-kérdeztem úgy 2 perc elteltével Barnestól.

-Az jó lenne.-nézett rám hálásan én pedig meggyújtottam az ő cigijét is az erőm segítségével.-A Hydra elinditott bennem egy újabb mutációt.Majdnem belehaltam de sajnos nem vagyok annyira szerencsés. Fogalmazzunk úgy, hogy kicsit tüzes lettem.

-A többieknek mikor akarod elmondani?-vonta fel a szemöldökét a fémkarú.

-Nem akarom,hogy tudjanak róla. Így is van esélye annak,hogy újra elvégezzék rajtam a kísérleket. Ha erről is tudnának akkor biztos újra megkapnám őket. Túl sokat szenvedtem már és nem bírok többet. 18 éves vagyok és kb. annyit szenvedtem mint egy tucat ember egész élete során összesen.-hajtottam le a fejem.-Tudod miért vágom a kezeimet? Így próbálom bűntetni magam a dolgokért amiket tettem.Félek tőletek, nem tagadom. De saját magamtól nem csak félek, hanem rettegek.

Barnes oda jött hozzám, majd megölelt. Nem volt erőm vagy kedvem ellökni őt. Hogy őszinte legyek jól esett. Már kezdem legyőzni a félelmemet és ez jó.
Úgy 3 perc után elengedett.

-Ne haragudj,nem gondolkodtam.-kért bocsánatot tőlem.

-Nem haragszom. Hidd el,ha nem akartam volna,akkor nem engedtem volna.-vágtam rá.-Fájt?Vagyis amikor kiszedték a fejedből a programot. Nem másért de úgy nagyjából 1 óra múlva indulok Wakandába.

-Nem fogom azt mondani,hogy fájdalom mentes,mivel nem az.Egy egytől tízes skálán egy ötöst mondanék,viszont lehet,hogy neked hetes,mivel te lány vagy és mégsem ugyan olyan a felépítésünk.-nézett végig a fémkarján.- Maga a folyamat úgy 2 óráig tart. Ha nem is a fájdalom miatt, de nagyon megterhelő és utána nagyon legyengülsz majd.

-Félek.-hajtottam le összesen a fejem, miközben az ujjaimat tördeltem.

-Semmi baj nem lesz. Miután lejár a folyamat 1-2 nap és teljesen jól leszel.-fogta meg bíztatóan a vállam,majd utamra engedett.

Mikor beértem a szobámba előkerestem egy sporttáskát és belepakoltam 2 napra ruhát, neszeszert, töltőt,cipőt, cigit és fülhallgatót.Miután kész voltam gyorsan átöltöztem egy szürke melegítőbe egy fekete haspólóba és egy szintén fekete cipzáros pulcsiba, majd még a lábamra húztam egy fekete converset, majd a táskát magamhoz véve indultam el a nappaliba.Mikor odaértem apa már várt én pedig gyorsan oda siettem mellé.

-Add a táskád.-mondta, majd el akarta venni.

-Erősebb vagyok mint te. Nem kell helyettem cipelned.-vágtam rá, miközben tovább sétáltam.

-Nem is azt akarom.-mondta, majd elvette tőlem és kinyitotta és elkezdte átnézni a dolgaimat.-Oké, ez marad,ezek is. Ez mi? Ez nem a legújabb Iphone, na mindegy veszek újat, szóval ez nem kell. Ezek maradhatnak, igen. 3 csomag cigi?Most komolyan?

-A mostani telefonom nagyon jó és a cigit szépen visszatesszük.-vágtam rá és visszapakoltam a táskámba.

Ezután kisétáltunk a toronyból majd felszálltunk apa egyik magánrepülőjére és elindultunk Wakandába. Happy vezette a gépet és ő apával beszélgetett. Zenét hallgattam,majd elnyomott az álom. Újabb rémálmom volt. Most az, amikor az egyik áldozatomat megfojtom a puszta kezemmel.Zihálva ébredtem.

-Nyugalom.-hallottam meg apa hangját.

Remegtem és sírtam. A pulzusom jóval nagyobb volt a normálisnál.

-Rémálmod volt?-lérdezte, miközben leült mellém.

-Igen.-hajtottam le a fejem.

-Semmi baj. Ne félj. Minden rendben lesz.-mosolygott rám, tudtam hogy meg akart ölelni, de nem akarta eröltetni.

-Megölelhetsz. Ma megölelt Nat is és Barnes is.-mondtam, mire a karjaiba zárt és úgy 5 percig el sem engedett.

-Annyira hiányzoltál.-nézett rám könnyes szemmel.

-Megérkeztünk.-hallottam meg Happy hangját, majd letette a gépet.