~Fekete Angyal I~

~29~

|Tessa szemszöge|

Miután kimondtam azt a mondatot,ami megváltoztatja az életem kérdések özönlöttek rám.
-Irányították amikor megölte azokat az embereket?
-Mi hozta vissza az emlékeit?
-Sajnálja a történteket?
És ezekhez hasonlók. Persze mindegyikre válaszoltam.Miután vége lett az egész cuccnak,még maradtunk egy órát apával,mivel "fontos" emberekkel kellett társalogni. Elég sokan támogatnak és nem ítélnek el annyian mint amennyire számítottam. Miután beszálltunk a limuzinba, egyenesen a toronyba mentünk, mondjuk bárhol szívesebben lettem volna,mint ott.Út közben levettem a ruhám és átöltöztem.Persze apa beült előre Happy mellé és beszélgettek,majd mikor kész voltam,vissza jött hozzám.

-Büszke vagyok rád.Holnap megyünk Wakandába,hogy kiszedjék a fejedből a programot. Barnest 2 évig lefagyasztották, viszont a te esetedben erre nem lesz szükség,mivel akkor nem tudták a megoldást.Úgy 2 napot leszünk ott.-mosolygott rám apa,majd megérkeztünk a toronyhoz.Nem akartam bemenni.

-Mi a baj?-kérdezte tőlem, miközben furcsán nézett rám.

-Mindent tudnak.-hajtottam le a fejem.

-Semmi baj nem lesz.Gyere.-mondta, majd megragadta volna a kezem,de nem engedtem.

-Bocsi.-vágtam rá,majd megfogtam a kezét,mondjuk nem szívesen tettem.

Ezt észrevette,ugyanis most ő vette el a kezét.

-Nem fogom erőltetni.Az apád vagyok,és hidd el örülnék neki,de látom,hogy félsz ezért nem akarok ráderőltetni.-mondta, majd bementünk a toronyba.

Mindenki sajnálkozva nézett rám. Nem akartam látni vagy hallani,ahogy szánakoznak értem.Szó nélkül felmentem a szobámba,viszont jöttek velem.

-Mit csináltok?-kérdeztem tőlük idegesen.

-Elmondhattad volna.-szólalt meg Thor úgy 5 perc után.

-De nem tettem és annak oka is van.-vágtam rá idegesen.

-ÉS ELMONDANÁD HOGY MI? MIÓTA KIDERÜLT,HOGY ÉLSZ 0-24-ben AZON GONDOLKODUNK A FIÚKKAL,HOGY MIÉRT FÉLSZ TŐLÜNK?-ordibált rám, mire ilyedten zárkóztam be a szobámba.

Féltem tőlük.Tudom,hogy nem bántanának de akkor is.2 évig Hydra fogoly és katona voltam.Meg se tudnám mondani,hogy hányszor vertek meg, vagy kínoztak ájulásig.Szóval miután bezártam a szobám ajtaját,Barnest pillantottam meg a fotelemen ülve. Ilyedten kezdtem hátrálni tőle,amíg el nem értem a falat.Mivel hátrébb nem tudtam menni,ezért lekuporpdtam a földre és a fejemet eltakartam a kezeimmel.

-Nem foglak bántani,nyugi.-mondta Barnes.

-Ne gyere közelebb.-vágtam rá remegve.

-Ne félj.-állt meg egy helyben,de én továbbra is csak remegve ültem a földön.

-Menj ki a szobámból!-emeltem fel a fejem.

-Nem foglak egyedül hagyni.Vedd észre, hogy szükséged van segítségre én pedig segíteni akarok.-nézett rám együttérzően.

-Barnes.Egyedül akarok lenni.-néztem a szemeibe.

-Hát jó.-mondta,majd kiment.

Folyamatosan kopogtattak az ajtómon miután Bucky kiment,viszont én nem óhajtottam kinyitni.Elmemtem és lezuhanyoztam,de csak miután lemostam a sminkem és megcsináltam az ágyam.Amúgy a szobámat összekötötték a fürdővel és Wandának van új. Viszont mikor kiléptem a fürdőből,apát pillantottam meg. Automatikusan hátrálni kezdtem.

-Tess,kincsem.-kezdett bele de félbeszakítottam.

-Félek tőletek.-vallottam be lehajtott fejjel.

-De nem bántunk.-mondta apa szomorúan.

-Tudom.De akkor is félek.-válaszoltam neki majd tovább hátráltam.

-Megértem. Csak tudod aggódunk érted és hiányzol a csapatnak.-nézett a szemembe,majd elhagyta a szobámat.

Gondolkodtam azon amiket apa mondott, úgy 2 óráig.Rájöttem,hogy igaza van.Nem kellene félnem. Hiszen ha úgy vesszük ők a családom. Muszáj lesz változtatnom ezen. Ők nem akarnak nekem rosszat,de én mégis ellököm őket magamtól.

Akkora egy hülye vagyok.
Egy hiba.
Bárcsak ne lennék életbe.
Miért kell nekem ezen átmennem? Egyeltalán mi vagyok én?
Egy ex Hydra bérgyilkos.
Egy mutáns,szuperkatona ex bérgyilkos. Egyre jobb. 

Ezek a gondolatok cikáztak az agyamban. Dühös voltam. Utáltam magam. Vissza mentemna fürdőbe és tükörbe néztem, viszont annyira ideges lettem, hogy az öklömet összeszorítva ütöttem bele a tükörbe, ami hangos csörömpöléssel tört szét, megvágva a kezemet több helyen. Csak úgy folyt le a vér a kezemről. Mint ahogy annak a kb. 1000 embernek a vére is lefolyt róla, mikor megöltem őket. A nagy csörömpölésre apa jött be a szobába.

-Ne mondj semmit.-vágtam rá mielőtt megszólalhatott volna.

-MI AZ, HOGY NE MONDJAK SEMMIT? LÁTOD MAGADAT? A LÁNYOM VAGY!-kiabált velem apa.

-NEM VAGYOK A LÁNYOD! NEM ÉRDEMLEM MEG, HOGY AZ LEGYEK. TE EGY SZUPERHŐS VAGY, ÉN PEDIG EGY EX HYDRA BÉRGYILKOS MUTÁNS SZUPERKATONA!-vágtam rá ordibálva.

-NE HISZTIZZ MÁR.-nézett rám dühösen. -ÉPPEN AZON VAGYOK, HOGY NE DUGJANAK TÉGED BÖRTÖNBE MERT ÚGY DÖNTÖTTÉL, HOGY ÉLETBEN MARADSZ ÉS HAGYOD A HYDRÁNAK, HOGY AZT A GYILKOLÓGÉPET CSINÁLJA BELŐLED. MEGÖLTÉL EGY CSOMÓ EMBERT, ÁRTATLANOK VOLTAK.

Viszont miután realizálódott benne mit mondott, elhalgatott.

-Szóval ezt gondolod?-kérdeztem tőle mostmár halkabban.

-Tessa én...-kezdett volna bele de nem vártam meg amíg befejezi.

-Ha azt gondolod, hogy én akartam ezt akkor nagyon sajnálom, de azt hiszem tényleg nem vagyok a lányod.-néztem a szemeibe megtörten, majd elhagytam a szobámat.

Amennyire gyorsan csak tudtam, leszáguldottam a lépcsőn, egy bőrdzsekit felkapva magamra, majd felhúztam egy pár cipőmet és elhagytam a bázist. Felültem egy motorra és elhajtottam. Nagyon fájtak azok amiket apa mondott. Apa... na igen. Nem tudom hogy ezek után még apa-e, vagy csak Tony. Megbántott. Konkrétan azt mondta, hogy jobb lett volna ha meghalok és nem ölöm meg azokat az embereket. Mondjuk egyet értettem vele. Ahogy elértem a Central Parkba, a motort letettem a parkolóba és elindultam sétálni. Miközben sétáltam gondolkodtam. Egyre idegesebb lettem. Már este 9 volt és sötétedett. Leültem egy padra és halkan sírni kezdtem. Nem akartam de nem tudtam irányítani. Bár jó lett volna. Majd egy fuvallatot éreztem meg magam mellett. Nem hiszem el, itt sem hagynak békén.

-Pietro, most kérlek hagyj békén.-mondtam neki miközben a földet kémleltem.

-Hé, te sírsz? Mi a baj? Beszélhetsz hozzám.-fogta meg a kezem, de elvettem azt.

-Azt mondtam, hogy hagyj békén!-mondtam neki dühösen.-Menj és kérdezd meg Tonyt. Ő majd elmondja.

De mivel nem akart egyedül hagyni, ezért fogtam magam és felálltam, majd tovább sétáltam. Lehet,hogy rájött,hogy tényleg jobb ha békén hagy,ugyanis nem követett.Majd úgy éjfélkor vissza mentem a bázisra. Senki nem volt sehol. Gondolom mindenki aludt. Elmentem a konyhába,majd kerestem egy üveg whiskey-t és azt kezdtem el kortyolgatni. Igen,viszont az a baj,hogy nem tudok berúgni a gyors anyagcserém miatt. Fasza. Miután megittam az üveget ledobtam a földre ami hangos csattanással tört szét mint a tükör úgy 3 órája.Felsiettem a szobámba.Gyorsan felértem viszont meglepődtem, amikor a  többiekkel találtam szembe magam. Mindenki ott volt. De tényleg mindenki.  Pierto,Wanda,Nat,Bucky,Steve,Thor, Apa, Pepper,Sam,Rhodey,Peter,Clint és Bruce is.Ebből semmi jó nem fog kisülni...