~Fekete Angyal I~

~54~

|Tessa szemszöge|

-Na és Cassi. Mi is a kedvenc színed?-kérdezte Nat mosolyogva.

-A fekete.-válaszolta egyszerűen, majd a hasára tette a kezét és hátradőlt.

Ezután a többiekkel is beszélgetni kezdett. Nagyon jól kijöttek.

-Oké, szerintem átmegyünk hozzám.-néztem Cassire, majd a többiekre.

-Hát jó.-sóhajtott a kislány egy kicsit csalódottan.

-Bármikor átjöhetünk ide, amikor csak akarsz.-mondtam neki, mire egyből felvidult.

Ezután elköszöntünk a többiektől és hazavittem őt. Lepakoltam a kaját és felvezettem őt az egyik vendégszobába.

-Most ideiglenesen így lesz berendezve, de majd lesz egy nagyobb szekrényed, íróasztalod és mindened amit akarsz. Megkérem Brucet, hogy tanítsa meg neked azt, amiről lemaradtál, mivel suliba fog kelleni járnod. Aztán elmegyünk neked ruhákat venni. Akármit akarsz szólj és megkapod.-mosolyogtam rá kedvesen, miközben ő félve leült az ágyára.

-Nem mehetek suliba. Egy vámpír vagyok.-kezdte el a padlót vizslatni.

-Megtanítjuk neked, hogy hogyan irányítsd. Majd csak utána.-ültem le mellé, majd a vállára tettem a kezem.

-És akkor most adoptálni fogsz?-nézett rám kérdően és egyben értetlenül.

-Nem tudom, de nagy valószínűséggel igen. Tudod, van valaki akivel még meg kell ismerkedned. Nem tudom hogy, hogy fogadná.-mondtam, miközben felálltam és az ajtó felé kezdtem sétálni.-Ne haragudj, hogy megkérdezem de neked van méhed? Nem másért, de nekem kivették minden szaporítószervemet és nem tudom, hogy vegyek betéteket meg ilyesmit vagy ne.

-Nem. Nekem sincs méhem vagy petefészkem.-vágta rá kissé szégyenlősen.

Ezután lementem a konyhába, hogy csináljak egy kis ebédet. Főztem levest és sütöttem húst krumplival. Mire végeztem az ajtó nyitódását majd csukódását hallottam. Aztán pedig megláttam Buckyt. Jól volt. Oda futottam hozzá, majd felugrottam rá és megcsókoltam.

-Szia.-mosolyogtam rá boldogan.

-Szia.-mosolygott vissza rám.

-Ó.-hallottam meg egy meglepett hangot a konyha bejáratától.

-Ő meg ki?-nézett rám kérdően James.

-Ő Cassiopea.-mondtam, majd James homlokára tettem a kezem, ezzel megmutatva neki a sikátorban történteket, majd amiket elmondott az autóban. Bucky csak megértően bólintott.

-Bucky vagyok.-mosolygott rá a gyerekre egy kissé szomorkásan.

-Tudom, hogy ki vagy.-mosolyodott el Ő is szomorkásan.-Szóval ebben a házban csak ex Hydrások vannak?

-Ha úgy vesszük.-nevetett fel keserűen Bucky.

-Na jó, gyertek enni, mert kihül a kaja.-vágtam rá, ezután pedig nevetve elfogyasztottuk az ebédet.

Bucky és Cassi nagyon jól kijöttek szerencsére.

*2 évvel később*

Éppen most megyek haza munkából. Az elmúlt 2 évben egy csomó minden történt. Bucky eljegyzett engem egy és fél éve, aztán rá egy évre megtartottuk az esküvőt a szűk baráti körünkben. Szóval fél éve házasok vagyunk. Cassit adoptáltuk és most egy családként élünk együtt. Találtam munkát a S.H.E.I.L.D.-nél és Cass 14 éves korától iskolába jár. Mostanra a 15-öt is betöltötte. Egyszóval összejött nekem az élet. Lehet, hogy sok mindenen mentem át, azért, hogy mindenem meglegyen és hogy itt tartsak, de sikerült. Ezért kell az álmaidat kergetni bármennyire nehéz is legyen elérni azokat.

~Vége~