~Fekete Angyal I~

~5~

|Tessa szemszöge|

Este hatkor indultak el a többiek. Nem hiszem el, hogy nem vittek magukkal. Bucky kilenckor elment a szobájába. Én gyorsan felvettem magamra egy bőrdzsekit, egy converset, egy pólót, egy bőrgatyát, természetesen feketében mindent. Nem is én lennék én. A hajamat úgy hagytam ahogy volt majd lerohantam a nappaliba.

-JARVIS. Hova mentek Tonyék küldetésre?-kérdeztem a mesterséges inteligenciától.

-Bostonba, Miss Stark.-mondta.

Najó muszály lesz megszoknom hogy Tessa Strak a nevem nem pedig Tessa Stan.

-Készíts elő egy motort.-mondtam, majd lerohantam a garázsba ahol ugyan az a motorbicikli várt mint a múltkor csak megjavítva.

-Köszönöm JARVIS.-mondtam, majd felültem a motorra és elhajtottam.

Bepötyögtem a GPS-be az uticélt. Három és fél órás volt az út de leröviditettem háromra mivel gyorsan mentem. Ahogy beértem Bostonba egyből megláttam hol lehetnek. Robbantgattak egy helyen. Gyorsan elhajtottam még odáig, majd leparkoltam a motort és a többiekhez mentem. Pontosabban Nathoz, aki 7 emberrel harcolt. Nem nagyon állt nyerésre. Felkaptam egy fegyvert a földről (az okos fejemmel nem hoztam), és lelőttem hármat, de utána elfogyott a töltény ezért a maradék négyet megfolytottam az erőmmel.

-Mi a jó eget csinálsz itt?-kezdett el velem kiabálni Nathasa.

-Megmentem a seggeteket.-mondtam neki, majd belerohantam a harcba, mert miért ne.

Nagyon sok embert megöltem de meg mindig sokan voltak. Aztán megláttam Tonyt, miközben tehetetlenül feküdt a földön. Az erőmmel felemeltem két tank szerűséget, majd miután elég magasan voltak a földhöz vágtam őket, így mindenkit eltiporva kivéve Tonyt.

-Mi a jó szent szart csinálsz itt? Mit mondtam neked? Azt hogy maradj a bázison erre te idejössz. Nagyon felelőtlen vagy.-veszekedett velem a nevelőapám.

-Majd a bázison leordíthatod a fejem, de először meg kéne ezeket állítani. Nem gondolod?-vágtam rá, majd tovább mentem.

Nat, Steve, Tony és Thor boldogultak. Clint egy torony tetejéről lőtt. Wanda egy nagyobb "osztagot" ölt meg, pontosabban rájukdobott egy teherautót. Pietro és Sam embereket mentettek. Hulk zúzott. De hol van Peter? Nagyon sokat harcoltunk de végül mi győztünk. Istenem ha nem jövök el Nat és Tony meghalt volna. Viszont Peter nem volt sehol. A keresésére indultunk. Már legalább egy órája kereshettük, amikor megtaláltam egy kissé romos épületben. Meglőtték a hasát. Legalabb egy liter vért vesztetett. Odamentem és legugoltam mellé.

-Győztünk.-mondta elhaló hangon.

-Peter ne merj meghalni mert kinyírlak.-fenyegettem meg a fiút, majd a sebre tettem a kezem.

Meg tudom csinálni. Éreztem hogy meg tudom. Elképzeltem, hogy kirepül a sebből a golyó. Ez így is történt. Aztán azt képzeltem el, hogy a seb rendbe jön és összeforr. Hirtelen nagyon forró lett a kezem alatti terület. Szegény Peter már ordított a fájdalomtól én pedig az erőm határát feszegettem. Elkezdett összehúzodni a bőre, majd amikor már teljesen beforrt a seb elvettem a kezem. Peter nagyon gyorsan vette a levegőt Én pedig nagyon kimerültem.

-Köszönöm. Mi volt ez?-kérdezte miután megköszönte nekem.

-Nem tudom.-mondtam neki fáradtan.

-Én most vajon tudok járni?-kérdezte inkább magától majd felállt, mintha mi sem történt volna.

-Ezek szerint igen.-mosolyogtam rá.

Felkapott az ölébe, majd a quinjezhez kezdett rohanni. Mindenki ott volt már.

-Parker?-hallottam meg Tony hangját.-Mi történt a lányommal??

MI VAN??
Kb. mindenkinek ilyen reakciója volt.
Közben felmentünk a quinjetre. Én is meg akartam szólalni de nem volt erőm.

-Mi történt?-kérdezte Tony idegesen.

-Szóval, a lényeget mondom. Harcoltam, de meglőttek, aztán kb. 3 óráig egy helyben ültem, hogy minnél kevesebb vért veszítsek, aztán Tessa megtalált és rátette a kezét a sebemre, majd kirepült belőle a golyó, meggyógyult és beforrt a seb. Nagyon fájt de utána nem éreztem semmit. Olyan volt mint a lövés előtt de Tessa nagyon kimerült és utána visszahoztam. A többit már tudjátok.-magyarázta el Peter a lényeget a többiek pedig ledöbbenve néztek engem.

-Na de Stark. Mi volt az hogy a lányod?-nézett rá kérdőn Steve.

-Hát, nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb hely hogy elmondjam de akkor elmondom. Szóval 16 évvel ezelőtt, volt egy egyéjszakás kalandom egy nővel. Mint megtudtam terhes lett tőlem. Azt monda, hogy a gyereket nem tudja eltartani ezért gyerekothonba fogja tenni. Persze én magamhoz akartam venni de nem engedte akár mit mondtam. Szóval gyerekotthonba adta, de onnan kivették őt. Aztán én ugye elhoztam nem rég Tessat, de az ereje miatt mert meg akartam védeni. Aztán vettem tőle DNS mintát mikor megvizsgáltam az erejét és rájöttem hogy megegyezik az enyémmel. Szóval Tessa vérszerint a lányom.-mondta Tony nyugodtan mire Én úgy néztem rá mint valami idiótára.

-Asszem, nem te fogod leordítani az Én fejemet ha visszaérünk a bázisra hanem fordítva.-mondtam neki majd minden elsötétült.

A sok stressz, Peter meg gyógítása és még ez is. Túl sok volt nekem. Elájultam. A szobámban ébredtem fel. Nagyon fájt a fejem, aztán hirtelen minden beugrott. A harc, Peter meggyógyítása, Tony az apám.
MI VAN,TONY STARK A VÉRSZERINTI APÁM?!?!
A szobába hirtelen Bruce jött be, de Én idegesen kitéptem az perfúziót a kezemből majd felpattantam.

-Hol van Tony?-kérdeztem tőle dühösen.

-Látom jól vagy. A laborjában. Miért?-kérdezte Bruce unottan, mire szó nélkül elkezdtem rohanni Tonyhoz.

-ANTONY EDWARD STARK!-csörtettem be idegesen, majd megáltam előtte.

-Látom felébredtél.-mosolygott rám majd meg akart ölelni de elcsaptam a kezeit.

-Na na na. Van mit megmagyaráznod nekem.-mondtam idegesen.-Mikor akartad elmondani hogy nem csak a mostoha apám vagy.

-Hát ööööö....a közeljövőben. Nem is örülsz hogy én vagyok az apád?- csodálkozott el.

-De, hidd el nagyon, csak..csak.-hebegtem össze vissza, mire csak megölelt.

Jól esett. Benne volt 16 évnyi szeretet.

-Sajnálom hogy nem mondtam el. De hidd el nagyon örülök annak hogy megtaláltalak. Mindig is kerestelek de soha nem gondoltam, hogy Romániában lettél volna. Minden este úgy feküdtem le hogy van egy lányom, akiről Isten se tudja hogy hol van vagy egyeltalán él-e.
Nagyon szeretlek Tessa, remélem meg tudsz nekem bocsátani.-mondta,  miközben még mindig engem szorongatott.

-Még szép, hogy meg tudok neked bocsátani.-mondtam, mire egy nyugodt sóhaj hagyta el a száját.

-Na menj Thor már 2 napja rágja a fejem, hogy elvisz Asgardba és ott felébresztenek.-tessékelt ki.

-2 napig voltam kidőlve?-csodálkoztam el.

-Igen.-mondta,mire én elhagytam a labort és Thor keresésére indultam.

-Thooooooor!-mondtam boldogan, miközben a nekem háttal álló férfire ugrottam.

-Te élsz?-nézett rám boldogan.

-Nem Thor. Ez a szellemem én amúgy meghaltam. Igen élek te idióta.-mondtam,  mire nagy boldogan megölelt.

Aztán sorra megölelt mindenki. Wanda több percig szorongatott, ugyan úgy mint Nathasa és Peter is. Peter folyton azzal jött, hogy megmentettem és hogy nagyon hálás. De amúgy mindenki más is megölelt kivéve Buckyt aki kissé mérgesen nézett rám.

-Na Bucky, ne haragudj. Ha nem megyek el Tony, Peter és Nat meghalt volna, az pedig nem lett volna túl jó.-mondtam,  mire ő lemondóan sóhajtott és megölelt.

A fém kezével nem mert hozzám érni. Az orromba belecsúszott az illata. Férfi parfüm és cigi. Persze ez az ölelés 30 másodpercnél nem tartott tovább.  Fáradtan mentem fel a szobámba és döltem el az ágyamban.