~Fekete Angyal I~

~13~

|Tessa szemszöge|

-Na szóval miről van szó?-kérdezte Nat,  de a hangjából hallani lehetett, hogy sejti mi a helyzet.

Pietrora néztem aki bólintott, jelezve, hogy mindegy mert úgyis rájönnének, vagy Wanda elmondaná nekik.

-Együtt vagyunk.-jelentettem be, mire síri csend lett, aztán egyszerre kezdtek el nekünk gratulálni.

-Maximoff ha összetöröd a lányom szívét saját kezűleg foglak kibelezni, arról mérget vehetsz!-fenyegette meg őt apa, mire egy mérges pillantást küldtem felé, Pietro pedig bólintott.

-Abban segítek.-mosolygott Pietrora Thor.

-Apa, beszélhetnék veled?-kérdeztem mire ő bólintott és lementünk a laborjába.

-Valamj baj van Tess?-kérdezte mikor leértünk.

-Itt a suli augusztus elején kezdődik?-néztem rá értetlenül.

-Igen.-válaszolt nekem, mire szomorúan lehajtottam a fejem.-Hé mi a baj?

-Ha megtudják, hogy Stark vagyok és szuperhős akkor csak olyan "barátaim" lesznek akik kihasználnak.-motyogtam lehajtott fejjel.

-Igen, ezen már gondolkodtam. Mivel még egy Tv műsorban vagy híradóban sem voltál benne ezért, ezentúl lesz egy maszkod a ruhád mellé, így nem fogják megtudni, hogy te vagy az, majd kapsz szuperhős nevet. Furyval is beszéltem és beleegyezett, hogy segíts nekünk, úgy hogy ne tudja senki se hogy te vagy az. A neved miatt pedig ne aggódj. Már megvan minden papírod Tessa Stark névre de vannak olyan papírok is amiben csak befogadtam egy Tessa Stan nevű lányt, szóval nem kell aggódj, de azért 18 évesen be foglak mutatni a nagyvilágnak, mivel Romániában akkor lennél felnőtt. És a lakásod Queensben közel lesz Peterékhez, szóval majd átmehet hozzád vagy te hozzá, hogy ne legyél magamányos ha nem sikerülne egyetlen barátot se találni. Ha akarod holnap elmehetünk és megmézhetjük.-magyarázta apa, mire tátva maradt a szám.

-És te ezt 3 hét alatt rendezted le?-vontam fel a szemöldököm csodálkozva.

-Befolyásos ember vagyok.-mondta, mire szorosan megöleltem.-Menjünk vissza.

Ezután visszamentünk a többiekhez, akik még mindig nagyban falatoztak. Leültünk és mi is elfogyasztottuk a vacsoránkat, majd mindenki felment a szobájába. Gyorsan át szaladtam a közös fürdőnkbe és lezuhanyoztam, majd vissza mentem a szobámba és átöltöztem a pizsamámba. Leültem az ágyamra és el akartam kezdeni tévét nézni, de nem tudtam kezelni a távirányítót. Igazából eddig ezt a tévét nem használtam és másikat sem. Aztán egy idő után bejött Pietro.

-Szia!-mosolygott rám kedvesen.

-Szia.-mosolyogtam rá én is, majd megpaskoltam magam mellett a helyet.

Gyorsan bemászott mellém az ágyba, majd magához ölelt.

-Aludhatok itt?-nézett rám bociszemekkel.

-Igen.-mondtam, majd puszit nyomtam a homlokára.

-Amúgy miért nem megy a tévé?-vonta fel a szemöldökét.

-Nem tudom használni a távirányítót.-hajtottam le a fejem.

-Mindig elfelejtem, hogy csak 3 hete vagy itt és hogy milyen múltad van.-mondta, majd elekzdte megtanítani nekem a távirányító müködését.

Végül egy Netflix nevű alkalmazáson kezdtünk el nézni egy sorozatot aminek Riverdale volt a címe. Az első évad negyedik részéig jutottunk, amikor Pietro egyenletes szuszogására lettem figyelmes. Kikapcsoltam a tévét, majd nem sokkal később én is elaludtam. Reggel, mikor felkeltem Pietro már nem volt mellettem, viszont a hasam pokolian fájt. Na vajon kinek volt kedve meglátogatni engem? Hát persze, hogy az én drága piros barátomnak. Szerencsémre az ágyneműmre nem ment. Gyorsan elvettem tiszta fehérneműt és ruhákat, majd átmentem a fürdőbe. Levetettem a szennyest és kerestem betétet. Gyorsan átöltöztem, megmostam az arcom és megfésültem a hajam. Ezután lementem a konyhába, fájdalomcsillapító után kutatva. A konyhában csak Wanda, Nat, Steve, Bucky és Sam tartózkodott, míg az utóbbi három értetlenül nézett rám a lányok együttérző tekintetet vágtak, majd Wanda adott nekem fájdalomcsillapítót. Miután azt bevettem, felmentem a szobámba és elterültem az ágyamon.

-Jó reggelt napsugár!-lépett be Pietro a szobába.

Csak a fal felé fordultam, mire ő bemászott mellém az ágyba és hátulról megölelt.

-Minden rendben?-kérdezte tőlem aggódóan.

-Fáj a hasam.-mondtam, mire szembe fordított magával.

-Megjött?-kérdezte, mire bólintottam ő meg az alhasamat kezdte el simogatni.

Nagyon jól esett, hogy ennyire törödik velem. Nagyon aranyos.

-Wanda is mindig ilyen morcos szokott lenni. Mikor még a Hydránál voltunk vele is ezt csináltam és imádta, szóval gondoltam neked is segít.-mosolygott rám szomorkásan, mire megöleltem.

-Még nem mondtam ki egyszer sem, de szeretlek.-suttogtam a fülébe.

-Én is szeretlek téged.-suttogta ő is a fülembe.

Ezután puszit nyomott a homlokomra és tovább simogatta a hasam. Aztán pár pillanat erejéig kiment, majd egy nagy tábla tejcsokival tért vissza. Szó nélkül elkezdtem majszolni a csokit. Nagyon finom volt.

-Nekem most mennem kell. Majd még jövök.-mondta, majd puszit nyomott az arcomra és kiment.

Én is átmentem a fürdőbe, és...igen, majd mentem vissza a szobámba.

Aztán Steve jött fel.

-Nem akarsz főzni? Tudtommal felesküdtél rá, hogy szakácsnő leszel itt és szuperhős.-nevetett fel, mire én is nevetni kezdtem.

-Ma rendeletek. Nincs kedvem.-területen el az ágyamon.

-Rendben. Amúgy minden rendben?Reggel is olyan morcosnak tűntél.-ült le mellém.

-Minden rendben, nyugi.Csak...-itt nem tudtam mit mondjak.

Most hogy mondjam azt egy 102 éves szuperkatonának aki a 40-es évekből jött. Vagy mit tudom én mikorról.

-Megjött?-kérdezte tőlem, mire kissé csodálkozva néztem rá.

-Itt mindenki ennyire nyugodtan kezeli ezt?-vontam fel a szemöldököm.

-Először is 102 éves vagyok, nem pedig semmittudó. Másodszor pedig a múltkor Wanda hozzám vágott egy poharat, mert megkértem, hogy töltsön nekem egy pohár vizet. Nehéz lett volna nem rá jönni mi baja.-erre a mondatra röhögni kezdtem.

-Na, most hogy ezt kibeszéltük és kiröhögted magad, nekem mennem kéne küldetésre Nattel, Wandával és Pietroval.-mondta, mire kissé elszomorodtam.

-Vigyázz rá. Oké?-kérdeztem, mire ő bólintott majd elhagyta a szobát.

Visszadöltem az ágyra, majd olvasni kezdtem. Úgy egy órán belül elnyomott az álom.

|Tony szemszöge|

Délután 2-kor Rogersék elmentek küldetésre én pedig felmentem Tessához, mivel ma kellett volna megnéznünk a Queensbeli lakását. Mikor felértem csak annyit láttam, hogy nyugodtan szuszog egy könyvel a kezében. Biztos elaludt. Kivettem a kezéből a könyvet, majd betakartam, adtam egy puszit a homlokára és kimentem a szobájából. Változott a terv, mégsem megyünk ma Queensbe. Na lássuk a csapatot. Négyen küldetésen. Barton a családjával. Tarzan Asgardban van. Kölyök suliban van, ez az utolsó hete. Rhody Afganisztánban van 1 hónapja. Barnes és Sam tévét néznek. Bruce a laborjában. És vagyok én aki halálra unja magát.

|Tessa szemszöge|

Nem tudom mennyit aludhattam, de amikor felkeltem akkor érkezett meg a Quinjet. Gyorsan leszaladtam -pontosabban lelifteztem- a bejáratig, majd ki az udvarra. Először Nat szált le, majd Wanda és végül Steve. Aztán Steve után egy ágyon tolták ki Pietrot. Térdre rogytam majd sírni kezdtem. Nem tudom mikor és miért de kötődőm a fiúhoz. Nem tudtam felállni. Nem volt erőm. Wanda odajött hozzám és megölelt.

-4 lőtt seb. 2 szúrás. Életfunkciók instabilak.-mondta Wanda szintén sírva.

Szó nélkül felálltam és bementem, mindent vagy mindenkit ami az utamba került vagy elpusztítottam, vagy félrelöktem. Abba a szobába mentem ahol Pietro volt. Szó nélkül bementem és kilöktem onnan az orvosokat, akik meg akarták műteni. Összegyűjtöttem az erőmet és Pietrora tettem a kezeim. A hatalmas feszültség és adrenalin ami bennem volt sokat segített ebben. Az erő átjárta az ereimet majd kitörtem. Pietro testéből abban a másodpercben repültek ki a golyók, majd ugyan olyan gyorsasággal forrtak be a sebei, ellőttem pedig elsötétült minden.