~Fekete Angyal I~

~34~

|Tessa szemszöge|

-Seggfejek, hol vagytok?-kezdtem el kiabálni dühvel teli hangon.

Erre az egyik folyosóról 4 katona közeledett felém.

-Halihó.-mosolyogtam rájuk ördögien.- Tudjátok,szerettelek titeket de... najó csak vicceltem.

Ezután megfojtottam őket és tovább mentem.Aztán még találtam párat az épületben,persze azokkal is gond nélkül végeztem,majd kimentem az udvarra. A többiek Hydrásokkal harcoltak. Az egyik meglőtte Thort. A dühöm még nagyobbra nőtt.

-Ki lőtte meg?-néztem a Hydra katonákra ordibálva.

Mintha megállt volna az idő. Mindenki lefagyott és abbahagyta a harcot.

-Jó,tudjátok mit?Úgyis mindegy. Hisz egyessével foglak megölni titeket.-vágtam rá, majd az erőmet összegyüjtve nyitottam ki a szemem ami most fekete volt és tűzlángok égtek az íriszeimben.

A kezemben a fekete füst és a lángok összeolvadtak. Ilyen még sohasem történt de tudtam, hogy erősebb voltam mint valaha. Azt akartam, hogy minden Hydrást megfojtsak vagy elégessek. A kezemben levő füst és láng kombó csíkokra oszlott és mindegyik megtámadott egy Hydrást. A testem a levegőbe emelkedett én pedig csak élveztem az ereimet átjáró erőt. Miután az összessel végeztem odarohantam Thorhoz. Sok vért vesztett.

-Nem, nem. Nem engedem meg, hogy itthagyj engem te idióta. Thor ne csináld ezt.-néztem rá,miután negnéztem a pulzusát.

Alig vert a szíve. Az erőmet összegyűjtve tetten a sebére a kezeim és kezdtem el begyógyítani azt. Miután végeztem éreztem, hogy legyengültem. Megpróbáltam lábra állni de nagyon gyenge voltam. Thor már ébren volt.

-Tessa én sem adtam engedélyt arra, hogy te meghalj.-kezdett el idegeskedni, miközben a földön heverő testem mellett állt.

-Csak adj egy percet.-néztem rá nyugodtan.

-Egy perc? Normális vagy? Épp most ölted meg úgy az összes létező Hydrást és gyógyítottál meg engem. Amúgy meg mik azok a lángok? Mikor akartad elmondani hogy van egy új mutációd?! Esküszöm te meghülyültél. Agyadra ment a nikotin.-kezdett el veszekedni velem, mire halkan felnevettem.

-Hiányoztál.-válaszoltam egyszerűen majd felálltam a lábamra.

Ezután vissza mentünk a palotába, mondjuk én inkább csak bicegtem. Viszont megláttam egy tucat katonát akik Barnest vitték ki. Bucky ájult állapotban volt. Az összes Hydrást akit ismertem megöltem kint kivéve őket. Pedig őket utáltam a legjobban. Az egyik volt az aki folyton az aktákat adta nekem,a másik a nagyfőnök,a harmadik egy orvos aki folyton kínzott. Ő adta be nekem a szérumot,ő ültette be a fejembe a programot és ő vette ki a méhem. Aztán még megláttam pár katonát akik a feletteseim voltak és folyton vertek. Majd megláttam azt a 6 embert akik megerőszakoltak. Könnyek szöktek a szemembe. Viszont nem a féléstől hanem a dühtől.

-Ne öljetek meg senkit. Ők az enyémek.-mondtam, majd a Hydrások felé kezdtem el közeledni.

-Őt is hozzátok.-nézett a többiekre a nagyfőnök az orvossal az oldalán.

-Nem ma van az a nap.-nevettem el magam, majd a feletteseimmel és az aktás emberrel kezdtem el harcolni.

Kaptam pár ütést de tűrhető volt.  Aztán elégettem őket az erőmmel. Ordítva haltak meg. Aztán azok rontottak nekem akik megerőszakoltak.

-Haton egy ellen?-néztem rájuk kérdően, majd eggyssével folytottam meg őket.

Már csak az orvos és a nagyfönők volt hátra.