~Fekete Angyal I~

~40~

|Bucky szemszöge|

Mi? Szeret engem? Utána futottam és viszonylag hamar be is értem, lévén hogy volt egy mély szúrás hasában. A vibránium kezemmel a csuklója után kaptam. A kezem érintésére összerezzent. Szembe fordult velem, mire gondolkodás nélkül megcsókoltam. Először meglepődött de aztán viszonozta. Pár perc múlva elváltunk.

-Én is szeretlek.-suttogtam a fülébe, mire libabőrös lett.

-Tessék? Vagyis... mi?-nézett rám értetlenül.

-Szeretlek Stark. Pedig nem szabadna. Az apád ki fog nyírni engem.-mondtam neki, majd megöleltem őt.

-Nem fog. Megmentem a segged Barnes. Mint mindig.-mosolygott rám, majd újra ölébe simultunk.

-Szóval akkor mi...?-kérdeztem tőle félénken.

-Igen.-vágta rá egyből boldogan.

-Vissza viszlek.-mondtam majd felkaptam őt a kezeimbe.-Egyenlőre nem szeretném nagy dobra verni. Szerintem elég ha a csapat tudja.

-Egyet értek.-puszilta meg az arcom, majd vissza értünk a szobához amiben volt.

-Szívesebben mennék a saját szobámba.-jelentette be, mire oda vittem őt.

-Kicsit többet kellene enned. Nagyon sovány vagy, pedig már majdnem egy hónapja kerültél vissza ide.-tettem őt le az ágyára.

-Nem esik jól az étel. Nem kell kaja.-jelentette be, mire felvont szemöldökkel néztem rá.

-Akkor mit akarsz enni?-kérdeztem tőle, miközben az ágyán ültem.

-Semmit. Ha éhes leszek akkor eszek.-vont vállat, majd felállt az ágyáról.

-A többieknek mikor akarod majd elmodnani.-érdeklődtem tőle.

-Talán ma, talán holnap. Nem tudom.-volt vállat, majd a szekrényéhez lépett és keresett magának ruhákat, amiket átvett a fürdőszobában.

Egy szürke rövidnadrágban volt, amiből kilátszptt egy picit a feneke. A felsőtestét csak egy bő póló fedte. Befeküdte az ágyába, majd kérdően nézett rám. Én csak megráztam a fejem.

-Bucky, tudom, hogy nem akarod hogy féljek tőled de szeretlek.-mosolygott rám, mire félve ugyan de bemásztam mellé az ágyba.

Hozzá értem a fémkezemmel, mire összerezzent.

-Sajnálom.-mondtam ilyedten, majd fel akartam állni de visszahúzott.

-Semmi baj. Csak hideg volt de nem zavar. Bucky a kezed is hozzád tartozik. Az is te vagy.-nézett mélyen a szemembe.

-Köszönöm.-mondtam majd nem sokkal később Tessa elaludt.

|Tessa szemszöge|

Hangos kiabálásra keltem fel. Apa hangját hallottam.

-MI AZ, HOGY EGYÜTT VAGY A LÁNYOMMAL?-kiabált apa Buckyval.

-Stark, nyugodj meg. Nem csináltam vele semmit.-mondta a fémkezű, miközben én alvást színleltem.

-KOMOLYAN MONDOM ELŐSZÖR A SZÜLEIMET ÖLÖD MEG, MOST MEG ÖSSZE JÖSSZ TESSA-VAL. 100 ÉVES ELMÚLTÁL Ő PEDIG MÉG CSAK NAGYKORÚ SINCS.-mi az, hogy megölte apa szüleit? Azok akkor a nagyszüleim voltak?

-Mi?-néztem Buckyra értetlenül.

-Tessa az nem én voltam. Mármint én voltam de nem én voltam. A Hydra tette.-mondta lehajtott fejjel, mire feláltam és oda mentem hozzá.

-Semmi baj.-öleltem magamhoz, mire apa értetlenül és egyben dühösen nézett rám.

-Tessa Stark!Te nem vagy normális. Az Isten szerelmére 100 éves elmúlt és te még a 20-at se töltötted be.-mondta nekem dühösen.