Az LMBTQ könyvem fele nagyjából a tanárságról szól. Ma rájöttem, minden nap tudnék ezzel kapcsolatban írni valamit. Hát akkor miért ne, legalább addig, amíg a hosszabb lélegzetű művek készülnek a háttérben.
A borítókép a munkahelyemről van.
Ma reggel úgy keltem, hogy nem akartam bemenni dolgozni. Sosem volt még velem ilyen. Tudtam, hogy az osztályomban mindenki a fideszre szavazott, látni sem akartam őket, mert tudtam, téma lesz és féltem, nem tudok nyugodtan reagálni. (Tényleg téma lett és tudtam jól reagálni.)
Aztán persze mentem, és rájöttem, nem tudnék mást csinálni. Nekem ez a hivatásom.
Öt óra van, fél órája végeztem és éppen az egyik anyukát istápolom, rakom össze lélekben, hogy jó anya, a gyereke jó gyerek, minden rendben lesz. És nem érdekel, hogy a fideszre szavaztak-e, hogy mit ikszeltek, mert ugyanolyan anya mint én, akinek a gyereke a legfontosabb a világon.
Sokan vagyunk, sokfélék.
Tanárnak lenni pedig megéri, mert ha jól csinálod a dolgod, ezt kapod:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És most pont ez kellett nekem, hogy holnap is fel tudjak kelni. És ha ez a szülő ezt gondolja, ha bízik bennem, akkor lehet párbeszédet folytatni. Mindenről.
Legyetek nyitottak. Én is az maradok.
(De azért a homofób és náci ismerőseimet jól letöröltem a Facebookról. A saját lelki békém miatt.)
