A múlt héten sírtam a tanáriban, hogy mennyire elfáradtam, ugyanis én vagyok az egyetlen, aki egyedül viszem az osztályomat, és az igazgatónk kitalált valami hülyeséget, ami megnehezíti a szülőkkel való kommunikációt.
Ezzel kapcsolatban mondtam sírva, mennyire fárasztó, hogy mindig válaszolok minden szülőnek, felveszem a messenger hívást, elérhető vagyok a hétvégén is. Mire az egyik kollégám (aki sose volt osztályfőnök), azt mondta, hogy szerinte ez túlzás és nem kellene ezt megcsinálnom.
Elgondolkodtam ezen, de aztán rájöttem, én ilyen osztályfőnök akarok lenni.
És ma, amikor kórházba került az egyik diákom, és anyuka rám írt, hogy felhívhat-e, mert a gyerkőc velem akar beszélni, rájöttem, hogy igen, én ilyen akarok lenni. Talán ennyivel is kevésbé fél, talán tudtam neki segíteni. És ez abszolút megér bármit.
Szurkoljatok neki. Feldagadt a fél arca a foga miatt, a szeme alatt lett egy tályog, úgyhogy altatásban műtik a fogát és a szemét is. Nagyon kis édesen mesélte, hogy kapott infúziót, meg hőemelkedése van.
Legcukibb kisdiákom ❤️
DU LIEST GERADE
Tanárnak lenni, amikor
SachbücherAz LMBTQ könyvem fele nagyjából a tanárságról szól. Ma rájöttem, minden nap tudnék ezzel kapcsolatban írni valamit. Hát akkor miért ne, legalább addig, amíg a hosszabb lélegzetű művek készülnek a háttérben. A borítókép a munkahelyemről van.
