Arról, miért nem megyek el máshová dolgozni:
Az egyik gyerek felrúgta a székét tegnap, majd mikor azt mondtam, nem ülhet le rá a napköziben, tojt a fejemre. Elvettem hát tőle és felírtam a táblára, hogy "Kedves kollégák XY gyerektől elvettem a széket, nem ülhet le rá. Köszönöm." És arra mentem be, hogy a gyerek mind az első négy órát végigállta.
Ez. Ez az, amiért maradok. Mert ha egy kolléga egy ilyet mond vagy kiír, annak oka van, és hiába nyafogott, könyörgött a gyerek, senki sem könyörült meg rajta. Csak én könyörülhettem, és meg is tettem az ötödik óra elején.
Persze nem mindig értek mindenkivel egyet száz százalékban, de a mi csapatunk mindig kiáll egymásért. ❤️
Ha csak egyvalaki mondta volna, hogy jaj, olyan sokat álltál, ülj le, már sérült volna a tekintélyem, de mindenki bevédett. A gyerek azóta nem rugdal széket (rosszalkodik máshogy) 😄
KAMU SEDANG MEMBACA
Tanárnak lenni, amikor
NonfiksiAz LMBTQ könyvem fele nagyjából a tanárságról szól. Ma rájöttem, minden nap tudnék ezzel kapcsolatban írni valamit. Hát akkor miért ne, legalább addig, amíg a hosszabb lélegzetű művek készülnek a háttérben. A borítókép a munkahelyemről van.
