Tanárnak lenni, amikor

04.16.

Lejött a Telexen a cikk, hogy az idén harmadik nevelőszülőknél meghalt gyerek anyja 17 éves. És a kommentek...

Persze, ha nem dolgoznék gyógypedagógusként, lehet én se tudnám elképzelni, de elég sok aspektust észre se vesz a legtöbb ember.

1. A 17 éves lány is gyerek még. Valaki az apja is a gyerekeinek (3 is van - vagyis volt). Az apát miért nem szidja senki, hogy miért éjt teherbe egy hivatalosan még nem felnőttet?

2. Lehet az apa is fiatalkorú. Akkor nyilván kilyukadunk a fantaszikus felvilágosításhoz, amit amúgy senki sem tesz meg az iskolában. És ez a réteg nem nézi a Sex Educationt.

3. A romák. Tény, de egy 17 éves roma lány egészen más kvalitásokkal rendelkezik. Testileg is érettebbek, és a tanult mintáik alapján is normális, ha ennyi idősen gyereket szülnek. Ez nem mentegetés, ez tény.

4. A mélyszegénységben élő lányoknak nem sok lehetősége van. Vagy szülnek, vagy mennek az út szélére. Kevés az, aki eljut az iskola végére és esetleg szakmát szerez. Ha nincs szakmád, vagy dolgozol, vagy kapsz családi pótlékot. Ennyi, élni kell valamiből. És az, aki sosem látott még mélyszegénységben élő családot, az sose fogja ezt elhinni és megérteni.

Lépjünk ki a buborékból. Oktatás és felzárkóztatás. Illetve roma integráció helyett közösségépítés és hagyományápolás kellene, mert ha az ember elveszíti a gyökereit, akkor nem fogja megtalálni a helyét a társadalomban. Ez minden kisebbség legnagyobb problémája.

A meghalt kisgyerek meg olyan téma, amiről már nem térek ki, tudjuk, hogy mennyi probléma van a nevelőszülői rendszerrel, mennyire kevés ember dolgozik a családsegítőnél vagy csak akármelyik másik szociális ágazaton. És odamehet a friss pályakezdő, de néhány év alatt úgyis kiég, nem fog kijárkálni ellenőrizni senkit, úgy ahogy hozzám se járt ki sose a védőnő. És havonta felröppen egy-egy ilyen hír egy meghalt kisgyerekről, mindenki morog, szörnyülködik, mégse változik semmi.

Ó és amit majdnem elfelejtettem. A gyerek nem az anyánál halt meg. Nem tudom milyen anya ő, de végtelen sok esetben ok  a családból kiemelésre a mélyszegénység. Holott, ha szegényen is, de szeretetben nő fel a gyermek, az mindennél jobb, mintha kiveszik és a nevelőotthonban vagy nevelőszülőknél él. Sosem felejtem el a nevelőotthonos látogatásomat, azóta is fáj a szívem azokért a rácsoságyban folyamatosan síró picikért, akikhez nem volt elég ember, hogy odamenjen felvenni és megölelni őket.