Felkértek osztályfőnöknek.
Mesélem anyósomnak, hogy valószínűleg nem fogom elfogadni. Ó, de hát miért nem, kérdezi ő, aki egy neves egyházi gimnázium tanára. Hiszen az a legjobb, az megéri, elég sok pénz (nettó 30 🤣) és az adminisztráción kívül nem is olyan sok munka.
Persze. Elmeséltem neki, hogy nálunk más a helyzet. Mert nálunk az osztályfőnök szociális munkással egyeztet, nálunk igazolatlan órákon vitatkozunk, nálunk wcpapírért kell emailben könyörögni, nálunk pszichiáterekkel kell levelezni, meg szakértői bizottsággal veszekedni.
Ja, hát náluk igazolatlanja sincsen senkinek.
Na ezaz.
Aztán persze hiába mondom, hogy nem fogom elfogadni, tudom, hogy végül úgyis el fogom, mert nem szeretném, hogy az új osztályfőnök, aki nem ismeri úgy a gyerekeimet, mint én, tönkretegyen mindent, amit elértem az elmúlt két évben.
Mert minden szünetben azt hallgatom, mások mennyire utálják az osztályomat. Néha én is, zizik, autik, nehezen kezelhetők, hangosak, adhdsok, de mindegyiket ismerem, tudom ki miért olyan, amilyen.
Szóval szeptembertől osztályfőnök leszek.
KAMU SEDANG MEMBACA
Tanárnak lenni, amikor
NonfiksiAz LMBTQ könyvem fele nagyjából a tanárságról szól. Ma rájöttem, minden nap tudnék ezzel kapcsolatban írni valamit. Hát akkor miért ne, legalább addig, amíg a hosszabb lélegzetű művek készülnek a háttérben. A borítókép a munkahelyemről van.
