Ülünk a padban. Én meg két fiú a Ki nevet a végén fölött, egy másik lány messzebb. Nyár van és már majdnem hetedikesek, amit mindig elfelejtek, mert olyan babák még. Ezért teljesen villámcsapásként ért a mondat két kockadobás között, hogyaszongya:
Abigél néni, én tudom, mi az a szex.
Abigél néni erre: szuper, csukd be az ajtót, aztán utána megbeszéljük.
Nem mintha nagy titok lenne, de a termünk a tanári mellett van, és az egyik kollégám épp egy anyukát látott vendégül. Random szülőkben meg nem bízunk.
A fiú egyébként csak félig tudta jól, fel kellett világosítanom, hogy nem egymáshoz teszik, hanem egymásba. (Pedig erről már volt szó.)
Fúúúúúúúúj!
Imádom amúgy, ahogy faarccal mondok ilyeneket, hogy pénisz (aztán mellé gyorsan magyarázom, hogy kuki, fütyi), teljesen kikészülnek :D
Kell, hogy tudják, értsék, legyenek szavaik és legyenek tudatosak és okosak. Az meg vicc, hogy minden ilyen beszélgetés miatt (is) az állásommal játszom.
A múltkor az is volt, hogy: Abigél néni, maga hisz istenben? Haha.
Vagy: Maga kire szavazott a választáskor?
Imádom. Szoktam rájuk őszintén felelni, azért ügyelve arra, hogy ne az menjen haza, hogy Abigél néni egy ellenzéki-ateista picsa.
(Elnézést a language miatt, éppen új regényt írok, ahol a főszereplőmnek nagyon mocskos szája van. Benne vagyok a narrációjában mostanában.)
KAMU SEDANG MEMBACA
Tanárnak lenni, amikor
NonfiksiAz LMBTQ könyvem fele nagyjából a tanárságról szól. Ma rájöttem, minden nap tudnék ezzel kapcsolatban írni valamit. Hát akkor miért ne, legalább addig, amíg a hosszabb lélegzetű művek készülnek a háttérben. A borítókép a munkahelyemről van.
