Eleged volt, hogy mindenki Wooyoung után koslat, mintha ő lenne az Isten. Már néha abban sem voltál biztos kap levegőt a sok ember között. Persze csak egy tipikus fasza gyereknek tartottad, aki kinézetével szerez "barátokat". Ezeknek a "barátoknak" nagy részét lányok teszik ki. Végűlis ki az aki visszautasítana egy Wooyoung féle pasit.
Wooyoung már kb végigment az egész iskolán. Kevés olyan lány volt akivel még nem járt, ezért te voltál a következő "áldozata". Az első lépése az volt, hogy melletted ült le az egyik órán. - Csá T/N. Hogy vagy? - kérdezte miközen levágta magát a melletted lévő üres székre. - Eddig jól. Most, hogy ide jöttél kevésbé. Egyébként, mit akarsz? - kérdezted tőle mire ő felhúzza a szemöldökét. - Miért, nem ülhetek le az egyik számomra kedves osztálytársam mellé? - Szerintem reggelig a nevemet se tudtad. Csak az egyik csicskád elmondta neked. - mutadtál körbe "barátain". - De, tudtam. Már rég figyellek. Nagy benyomást tettél rám az utóbbi időben. - válaszolta és átkarolt. Te egy mozdulattal le tetted a kezét. - Persze, én meg az angol királynővel szoktam ebédelni, de titokban tartom mert ha elmondom megtámadják az emberiséget a zombie űrlények, akiket az angolok irányítanak. - mondtad neki, mire ő felnevetett. - Nem csak csinos vagy, hanem a humorod is jó. - Te meg nem csak hülye vagy, egyszerűen nincs agyad. - mondod mire ő horkant egyet. - Na, idefigyelj kislány! Tudom, hogy akarsz engem mint minden másik lány ebben az osztályban. Ne kéresd magad! - Szerintem az egódból vegyél vissza miellőtt akkora lesz az arcod, hogy nem férsz ki az ajtón. - vágod hozzá. Ő csak grimaszol egyet. Beszélgetéseteknek a csengő vetett véget, mely után nem sokkal a tanár is betoppant.
Utána egész nap követett téged, neked meg egyre jobban az idegeidre ment. Hiába próbáltad nem tudtad lerázni. Szinte levegőt se kaptál tőle, de ő csak követett mindenhova.
Végre vége lett a napnak. Örűltél, hogy végre megszabadúlhatsz Wooyoung-tól. Persze ez nem volt ilyen könnyű. Haza felé menet is utánad jött. Neked ebből teljesen eleged volt. - Na jó. Ebből most lett elegem. Ne játsz velem! Nem vagyok holmi játékszer, akin kiszórakozhatod magad, aztán félre dobhatsz. Te vagy az egyik legszarabb ember akit ismerek. Neked senki se számít. Mindenkit csak kihasználsz. Tudod mióta utállak? - megrázta a fejét mire te folytattad. - Elsőnap láttam ahogy csókolózól az egyik évfolyam tarásunkal. Aztán egy harminc perc múlva láttam ahogy egy felsőbb évfolyamba járó lánynak nyalogadtad a torkát. Azóta tiszta szívből gyűlőllek és ez nem változik addig amíg így bánsz az emberekkel. - köpkedted idegesen a szavakat felé. Monológod végére sarkon fordúltál és ott hagytad a döbbent fiút.
Másnap Wooyoung a közeledbe se jött. Nem akartad beismerni, de hiányzott. A napod átlagos volt és pont ezért volt lehangoló, Wooyoung még rád sem nézett. Végre kicsöngettek az utolsó órádról is. Gyorsan szedted össze a cuccod amikor egy ismerős hang szólított meg. - Tessék. - Nyomott a kezedbe egy borítékot Wooyoung. - Olvasd el otthon! Te csak bólintottál és a terem kijárata felé vetted az irányt. Egész haza fele menet a boritékot tanulmányoztad. Amint haza értél első dolgod volt felbontani. Egy levél volt benne.
Amikor beolvastál nekem teljesen összetörtem. Tudod miért? Azért mert te vagy az egyetlen ember aki valamennyit számít nekem. Te vagy az első lány akit azért akartam felszedni mert valólyában tetszett. Tudom, eztígy nehéz elhinni és nem is kell elhinned. De azon leszek, hogy jobb ember legyek és megérdemeljelek téged. Szeretettel: Wooyoung
Meghatottan olvastad a sorokat. Nyílván nem akartad elbízni magad, lehetet volna ez egy újabb játék, de te érezted, hogy ez nem az. Ez őszinte volt. Wooyoung egy levél hatására beférkőzte magát a szívedbe. Ezt te magad se hitted el.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Várom a kéréseket privátban. Majd jövök a következő résszel, csumi!
