Belenéztem gyönyörű barna szemeibe. Odahajoltam hozzá és óvatos csókot leheltem ajkára.
Aztán megszólalt az ébresztő én meg felriadtam. Gyönyörű álmom sajna hamar véget ért. Iskolába kellett mennem....amiben csak annyi a jó, hogy Lixie ott van.
Lerohantam reggelizni. Közben végig a szeplős fiú járt a fejemben. Vajon ma mi lesz rajta? Hogy lesz belőve a haja? Milyen zenét fog hallgatni? Ezek és ezekhez hasonló gondolatok cikáztak az agyamba.
Ha egyszer beleszeretsz nem tudsz nem rá gondolni. Állapítottam meg.
Az iskola előtt Felix hangját hallottam meg a hátam mögött. A barátaival nevetett valamin. Integettem neki, mire ő jelezte, hogy menjek oda. Akaratom ellenére elmosolyodtam. Odaszaladtam a baráti társosághoz.
- Sziasztok – köszöntem még mindig fülig érő mosollyal.
- Cső T/N – köszön Felix és nyújtja a kezét egy ökölpacsihoz. Lepacsizok vele, mire a többiek is ökölpacsira emelik a kezüket.
Folytatták a beszélgetést, amire én nem igen figyeltem. Azzal voltam lefoglalva, hogy Felix milyen közel áll mellettem. Aztán elkezdtem feloldódni és hallgattam miről és van szó. Sajnos rosszkor kezdtem el odafigyelni...
- Stephanie olyan jó csaj – szólalt meg az egyik fiú, Felix meg bólintott.
- Egyetértek.
- Felszeded? – kérdezte Lix-től egy másik srác.
- Persze. Tudod, hogy milyen jól értek a nőkhöz. Jövőhéten már a lábaim előtt fog heverni – mondta pimaszul mosolyogva. Én körmeimet kezdtem bámulni, mintha olyan érdekesek lennének. Próbáltam én is mosolyogni, több kevesebb sikerrel.
- Oh, már ennyi az idő – csapott homlokára Felix – Menjünk be! Te is jösz? – először nézett rám mióta ott voltam ezért széles mosolyra húzodott a szám. Bólintottam. Együtt mentűnk be az iskola kapuján, aztán elbúcsuztúnk egymástól. Felix-szel nem egy osztályba járunk. A többi srác és Lix röhögcsélve mentek végig a folyosón. Kuncogva néztem utánuk. Vajon én szóba jövök? Kérdeztem magamtól...nem tudtam rá választ adni, de a nem felé hajlottam.
Felix-en nem lehet kiigazodni. Egyszer úgy érzem oda van értem, máskor meg azt, hogy csak barátok vagyunk. Kétes jeleket küld, és ez bosszantó. Méltatlankottam gondolatban.
Az óra nagyon lassan telt el. Vártam már a szünetet, mert tudtam, hogy Felix minden szünetet egy helyen tölti. Legjobb barátnőm kérdezgetett órán suttogva mit csináltam reggel, hogy majdnem elkéstem. Én meg elmeséltem az iskola előtti álldogálást a fiúkkal. Persze kiszínezve. Rossz szokás amikor minden apró kis rezdülést romantizálsz. Ezért elhiteted magaddal, hogy tetszel az illetőnek, miközben neki a szemébe egy senki vagy, esetleg barát. A tudat alattim viszont úgy érezte, bogy Yongbok-nak csak egy közeli barát vagyok. De a szívem ezt nem akarta elfogadni. Ezért hitegettem magam, és erre legjob barim is igen rásegített.
- Szerintem szerelmes beléd – mondta meggyőzödve miután elmeséltem mi volt reggel.
- Lehet – tűrtem szégyenlősen fülem mögé egy kósza hajtincsemet.
Szokásomhoz híven kimentem olvasni a folyósóra. Pont szembe ültem le Felix-ékkel. Néhányszor két oldal között felnéztem a könyvből. Elmosolyodtam amikor láttam, hogy Felix mosolyog és nevet. Boldog. Ha ő boldog én is az vagyok.
Belemerültem a könyvbe, és amikor újra felnéztem egy lány állt Felix mellett. Nagyon szép lány. A mosolya elragadó...szebb mint én. Sokkal szebb.
Gondolkodtam el.
Már rég óta bámultam őket, és Felix elkezdett nekem integetni. Visszaintegettem neki, mire édesen elmosolyodott. Imádom ezt a mosolyt...
Még volt pár perc ezért gondoltam odamegyek hozzájuk. Felix és a lány külön beszélgettek. Az ütő megállt bennem. Úgy tűnt nagyon egy hullámhosszon vannak, és nem most beszélgetnek először. Nem tilthatom el őt minden lánytól. Ő nem az enyém. Nem lehetek féltékeny.
Kirázott a hideg attól, hogy belegondoltam Felix és ez a lány együtt vannak.
A csengő hangja zökentett ki a gondolataimból. A fiúk szétszéledtek...én is a termünkbe mentem.
Iskola után rohantam, hogy elérjem őket a kapuban. De akkor beleütköztem valamibe. Vagy hát, valakibe. Megnéztem ki volt az a szegény akibe belementem, és Felix-szel néztem farkasszemet.
- Ahj, nagyon sajnálom – mentegetőztem, és arcomon pir jelent meg. Láttam, hogy barátai nincsenek vele.
- Most veszem észre milyen csinos vagy – hebegte Felix az orra alatt. Olyan aranyos.
- Köszönöm – hebegtem én is.
- Szia! Sietek – mondta és elrohant. Néha annyire furcsa, és vegyes jeleket küld. Bárcsak tudnám mit érez irántam.
Funfact: nekem soha nem tetszett olyan srác akivel egy iskolába jártam volna. Azért remélem realisztikus lett.
Ennek lesz második része is ha van rá igény😏
Csumi!💖
