- Milyen szép napunk van ma – mondtad egyik barátnődnek és mélyet szippantottál a tavasz illatából.
- Néha olyan elvarázsolt vagy – ingatta fejét barátnőd, te meg csak forgattad a szemed. Az iskola felé ballagtatok, közben beszélgetettek. De aztán egy bicikli hajtott el melletted majdnem felborítva téged. Sajnos vagy szerencsére nem vagy egy beton idegzetű ember ezért azonnal orditozva kezdtél a bicikilis után szaladni, aki amikor meghallotta, hogy neki szólnak megállt.
- Szia! Új vagyok a környéken. Úgy tűnik egy suliba fogunk járni – köszönt neked a fiú.
- Leszarom – sóhajtottad – Kérj bocsánatot! Egy, kettő...– utasítgattad.
- Előszőr is; Miért kérjek bocsánatot? Másodszor; cuki vagy ha parancsolgatsz.
- Előszőr is; Majdnem kinyírtál. Ha egy centivel arrébb mész el, nekem ütközöl. Másodszor; ne nevezz cukinak! – toporzékoltál, a fiú meg csak kuncogott.
- Nagyon szimpi vagy cica. Eric vagyok – nyújtotta feléd a kezét. A becenevet nem tudtad hova tenni, ezért az elején csak megszeppenve néztél rá, de végűl megráztad a kezét.
- T/N vagyok.
- Ülj fel hátra cukorfalat. Innen beviszlek – mivel szegény barátnődről megfeletkeztél, felültél a bicikli csomagtartójára és így vitt be Eric az iskolába. Mondjuk még akkor sem értetted miért hív ilyen beceneveken. Amikor megérkeztettek leszálltál a kerékpár csomagtartójáról.
- Még mindig tartozol egy bocsánatkéréssel – méltatlangodtál.
- Igazad van. Bocs.
- Ez volt aztán a bocsánat kérés, meg is hatódtam. De tök mindegy – mondtad, és elindultál befelé az iskolába. Eric meg rohant utánad.
- Melyik terembe mész? – kérdezte, te meg nagyot sóhajtottál.
- Mostantól követni fogsz?
- Eltaláltad baby – mosolygott pimaszul. Fejedet ingattad.
- 21-es – mondtad végűl.
- Én előszőr az igazgatóhoz megyek. Tudod merre van? – nézett rád segítség kérően.
- A folyosó végén jobbra – mondtad, majd intettél és bementél a termedbe.
Kicsivel utánad barátnőd érkezett meg zihálva.
- Hova a faszomba tűntél te idióta – kérdezte tőled, miközben levegőt is alig kapott.
- Egy új diákkal jöttem ide. Új a környéken, segítettem – vontad meg a vállad.
- Máskor szólj ha segíteni akarsz valakinek, mert akkor nem fogok tüdőmet kiköpve utánad futni.
Leültetek szokásos helyetekre (ahova minden évben leültök az első tanítási napon), és vártátok az óra kezdetét. Osztályfőnökötök Eric-kel karöltve lépett be a terembe. Te tátott szájjal néztél, ide is követett.
- Oh, szia édibédi – integetett neked, mire mindenki "húúúzni" kezdett.
- Látom T/N-t már ismered. Ülj le mellé – természetesen barátnődet kilakoltatták, és melléd Eric kerűlt.Próbáltál koncentrálni az osztályfőnöki órára ahol a tanár elmondta mi várható az évben. De egyszerűen nem ment. Nem tudtad figyelmen kivűl hagyni azt, hogy Eric folyamatosan téged néz.
- Miért nézel? – suttogtad oda neki.
- Olyan szép vagy – válaszolta.
Egész órán téged stírölt, ami egy kissé zavart, de a végére kezdtél vele megbarátkozni.Elkezdett kialakulni köztetek a kémia, ami tagadhatatlan volt. Hónapok teltek el, de semmi nem történt. Hiába bolondultatok egymásért. Főleg azért, mert Eric átváltott félénkbe. Ami nagyon fura, mert az elején igazán közvetlen volt. Ezért sem haladott kapcsolatotok előre semmit. Eric minél szerelmesebb, annál félénkebb lett. Szinte már beszélni se tudtál vele, mert azonnal elrohant.
Egy helyen tudtad elkapni, már kissé részegen...az egyik osztálytársad házi bulijában.
Természetesen először is kérdőre vontad miért ignorál, amire nem adott választ. Kezdtél ideges lenni és kiabáltál vele.
- Sajnálom – szakított félbe dühkitörésed közepette. – Sajnálom, oké? De tudod milyen rossz érzés amikor bemegyek az iskolába és tudom mennyi fiú van oda érted rajtam kivűl? Hogy szeretném bevallani az érzelmeim de nem merem? Közben meg azon rettegek, hogy egy másik fiú hamarabb megteszi nálam...
- Akkora egy gyökér vagy – nevettél. – Szeretlek – mondtad és rákacsintottál. Aztán egyszerűen megforultál és elsétáltál.
- Nem kapok filmbe illő csókjelenetet? – kiabálta utánad.
- Bocsi, részeg vagy – vontad meg a vállad.
A buli után hétfőig alig birtál várni, de végűl az a nap is eljött. Barátnődet meg sem várva a házatok előtt rohantál az iskolába, hogy Eric-et a kapuban várhasd.
Oda is értél, a fiú nem sokkal utánad érkezett. Azonnal oda rohantál hozzá, aztán fénysebességgel tapattál ajkaira. Miután elhajóltál tőle csak annyit mondtál: Itt a csók jeleneted.***
- Emlékszel az első csókunkra – kérdezte Eric miközben a kanapén feküdtetek.
- Hát hogy felejthetném el – nevettél és feidéztétek az emléket évfordulótokon, hogy hogy is találkoztatok és jötettek össze:
- Milyen szép napunk van ma...
Hú de rég volt rész, azta rohadt. De nem baj, visszatértem az urammal. Szerettem ezt a részt írni, de ezzel szerintem nem lepek meg senkit. Szóval remélem ti is szeretni fogjátok olvasni.
Ez a haj teljesen kinyír😭😭😭. Csumi!💖