Új kezdet, avagy irány Beacon Hills-be (1.fejezet)

224 6 6
                                    


Néztem az eget abból az icipici ablakból, ami az ülésem mellett volt található. Elképesztő volt látni azt a gyönyörű szép, babakék, üres eget, amely alatt domborultak a nagy, pihe-puhának kinéző, vattacukor felhők. Alig vártam már, hogy leszálljon a gép a Beacon Hills-i reptéren. Mikor ránéztem a telefonom képernyőjére az még csak 17:30-at mutatott ami azt jelenti, hogy még minimum 2 óra van a leszállásig. Úgy gondoltam felteszek egy fülvédőt, ami szerencsére, puha és vastag volt így kizárt minden külső zajt. Lehunytam a szemeimet, majd pár perc mulva már el is ragadott az álmok világa.

Mikor felkeltem gyorsan megnéztem a telefonom ami azt mutatta, hogy már 19:29 van. Fogtam magam és gyorsan levettem a fülvédőm, majd elkezdtem összepakolni.

Mikor kiértem a repülőből a kijáratnál megláttam egy viszonylag magas, a 40-es éveiben járó férfit, majd odafutottam hozzá minden bőröndömet és táskámat félredobva. Karjaiba borultam és egy szoros ölelésbe vontam, mellyet ő is viszonzott. Az örömtől elsírtam magam, ugyanis nagyon rég láttam már az apámat. Nagyon hiányoltam őt. Pár perc múlva elengedtük egymást, majd letörölte könnyeimet.

-Nagyon hiányoztál nekem kincsem! - mondta lágy hangon, de hallani lehetett a hangján, hogy visszafojta könnyeit.

-Te is hiányoztál nekem apu! Nagyon is. - mondtam elcsukló hangon, visszafojtva sírásomat.

Vissza mentünk a csomagjaimért, majd kimentünk és bepakoltuk őket a kocsi csomagtartójába, majd beszálltunk. Pár perc néma csönd után apa szólalt meg először.

-És....milyen volt a kollégium Mexikóban?

-Nagyon jó volt....csak azt sajnáltam, hogy nem volt időm hazautazni hozzátok ünnepekkor. - mondtam ezzel megválaszolva a kérdését. - Apu?

-Igen kincsem.

-Kérdezhetnék valamit?

-Bármit.

-Neked is hiányzik? - azért kérdeztem így, mert tudtam, hogy tudja, hogy kiről beszélek.

-Igen. Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá. De tovább kell lépnünk. Nem ragadhatunk le a múltban, mert mire észbekapunk addigra már felemésztett minket. - az utolsó mondatára elmosolyodtam. Ezért is imádom őt. Mert mindig fel tud vidítani, és mert mindig mond valami bölcsességet.

-És....öhmmm...apu? Elkészítsem vacsorára a kedvenc kajádat? - itt elmosolyogta magát jelezve azt, hogy persze és nagyon örülne neki.

Mikor hazaértünk az első dolgom az volt, hogy kipakoltam a bőröndjeimet. Allison szobáját kaptam meg aminek örültem is, mert így legalább olyan mintha velem lenne.

Miután bepakoltam a szekrényembe és az íróasztalomat is rendbeszedtem, bepakoltam a táskámba a holnapi sulira való cuccaimat, elindultam lefürödni.

Gyorsan átöltöztem a pizsamámba, majd elindultam a konyhába, hogy elkészítsem apum kedvenc kajáját. Mikor elkészült a lasagne kivettem és szeltem belőle két normál adagú kockát. Tálaltam, majd engem megsem várva apukám úgy vetette rá magát a kajára, mint egy éhes farkas. Nagyott nevettem ezen a mozdulatán. Imádom az apukámat. Játékos, aranyos, gyerekes ugyanakkor határozott és kemény is.

-Nem akarok egoistának tűnni, de szerintem ez lett a legjobb lasagne amit életemben ettem. - nagy mosolyra húztam a számat.

Apával egymásra néztünk, majd úgy ahogy voltunk elfogott minket a röhögőgörcs. Majdnem félrenyeltem a kajámat, de szerencsére ez nem következett be.

Vacsi után elmostam a tányérokat és evőeszközöket. Mire elkészültem addigra apám kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, és bekapcsolta a TV-t, majd elkezdtünk nézni egy filmet.

A film végére nagyon elfáradtam. Elmentem a szobámba fogatmosni, majd egy jóéjt puszival el is köszöntem apumtól. Még gyorsan átnéztem néhány anyagot, majd a holnapi napon gondolkodva merültem mély álomba.


~Sziasztok! Itt is van az első rész. Remélem tetszett nektek. Próbálom minnél hamarabb hozni a részeket. Ha tetszett azt nyugodtan jelezhetitek egy vote-tal vagy egy kommenttel. Nyugodtan írjatok a kommentekbe kritikákat és, ha van ötletetek akkor azt is nagyon szívesen várom! Legyen további szép napotok/délutánt/estét nektek! A kövi részben talizunk addig is PUSSZANCS😘❤! ~

A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVETempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang