Lefeküdtem, de nem tudtam valahogy elaludni. Még forgolódtam egy ideig hátha attól, majd elalszom, de sajnos mindhiába nem ment, így fogtam magam és főztem magamnak egy bögre meleg teát. Mivel én ébren voltam gondoltam benézek Isaac-hez hátha ő is ébren van és max, majd beszélgetünk valamiről. El is indultam a szobám felé teámmal a kezemben és hallkan benyitottam. Szerencsémre még ébren volt, így beszélgetést kezdeményeztem.
-Szia Isaac, még ébren vagy?
-Igen, de úgy látom te sem alszol még. - majd mondata végén egy kisebb kuncogást hangoztatott, ahogyan én is.
-Öhmm...mivel még úgysem alszunk..gondoltam.....elmondhatnám, amit.....amit a rendelőben szerettem volna. - mondtam kicsit, ugyan kit hülyítek, nagyon dadogva a mondatom zabaromban.
-Tényleg, mit is akartál nekem elmondani?
-Öhh..én öhhm...... - hirtelen megakadt a nyelvem. Nem bírtam egyszerűen kimondani, hogy tetszik nekem. Végül összeszedve a bátorságomat újra nekiláttam mondandómnak.
-Szóval Isaac....amit mondani akartam az az volt....., hogy.... - de ekkor elhallgattam mert az ajtó kinyílt mögöttem és meghallottam apámat.
-Camilla..Ő mit keres itt?!! - hangoztatta a kérdését, habár ez inkább számon kérés volt.
-Isaac? Mi csak éppen kémiát tanulunk. Mert holnap lesz egy doga és nem nagyon értem az anygagot, ezért Isaac segít nekem.
-Aha értem. - és ekkor azt hittem, hogy megfordul és szépen kisétál a szobámból, viszont hinni a templomban kell szóval ez az elmélet nem igazán jött be. - Csakhogy, neked sokkal jobbak a jegyeid, mint Isaac-nek kémiából. - na igen ezt pont elfelejtettem.
-Ez igaz, viszont nemrég Stiles elmagyarázott mindent Isaac-nek így gondoltam kérem a segítségét. - egész jó kamut találtam ki, amin meg is lepődtem egy kicsit. Hátra pillantottam a vállam fölött és láttam, hogy Isaac helyeselően bólogatott.
-Akkor miért nem Stiles-tól kérsz segítséget? Ha ő magyarázta el Isaac-nek neked is biztos rendesen el tudná.
-Na EZ egy igazán jó kérdés....Viszont erre nem tudok mit mondani, úgyhogy menj ki nyugodtan és, majd, ha megvan rá a válaszom szólok neked és elmondom. - mosolyodtam el a végén kínomban.
-Rendben, akkor most mondd el az IGAZI okát annak, hogy miért van ITT a TE szobádban Isaac. - hangsúlyozta ki az igazi, itt és a te szavakat, amitől görcs keletkezett a gyomromban. Az arcom már szinte, majdnem felgyulladt annyira zavarban voltam. Szerintem még egy paradicsomnál is pirosabb voltam.
-Szóval...csak azért van itt Isaac...., mert már késő van.....és gondoltam ne menjen egyedeül haza a sötét és hideg éjszakában. - nagy nehezen, de sikerült elmondanom. Féltem, hogy erre is rákomtráz, de eléggé csöndben volt szóval reménykedtem a legjobbakban.
-De Isaac egy vérfarkas, szóval meg tudja védeni magát, ha esetleg rátámadna valaki. Ráadásul van "farkas látása" is szóval elég jól lát a sötétben is.
-Szerinted én nem tudnám megvédeni magam?!! - háborodtam fel.
-Ne térjünk el a tárgytól! - ekkor már egy kis haragot véltem felfedezni hangjában.
-Most mit problémázol apa?!! Miért zavar téged, hogy itt aludna nálunk Isaac?!! Nem fog megharapni vagy megölni!!! - kezdte egyre jobban felnyomni a pumpát bennem apa. Isaac próbált közeledni, hogy megnyugtasson, de jeleztem neki, hogy nem kell segítség, majd megnyugszom. Még reagálni sem tudott a szövegelésemre, de már folytattam is. - MI BAJOD VAN ISAAC-KEL?!! - és ekkor úgy éreztem minden energiám elhagyott. Simán hátra estem volna, ha Isaac nem léppett volna oda segíteni nekem. Mikor már éreztem, hogy tudok egyedül is állni megveregettem a vállát, majd szépen hátrasétált. Amint visszanéztem apára rögtön lelkiismeret-furdalásom lett és bocsánatot is kértem volna, ha nem kezd el előbb beszélni.
-Igazad van. Menj Isaac aludj az én szobámban. Én majd alszok a nagyszobában. - majd megfordult, s elindult kifelé.
-Apa várj!
-Hagyd. Majd holnap megbeszéljük. Most menjetek aludni. -és ezzel le lett zárva az egész. Isaac elköszönt tőlem, majd némán apu szobájába sétált, s becsukta az ajtót. Én is becsuktam a sajátomét és azonnal az ágyra vetettem magamat. Kb. 4:25-ig forgolódtam, majd sikerült végleg elaludnom.

YOU ARE READING
A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVE
FanfictionCamilla Argent egy 17 éves lány. Nem rég érkezett vissza Beacon Hills-be a szülővárosába. A lány megérkezése után furcsa dolgokat tapasztal, amikre nagyon is jól tudja a választ, hogy miért történnek. Nagyon hiányolja ikertestvérét, de tisztában van...