A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVE

Tervek (13. fejezet)

Isaac szemszöge:

Kicsit csalódott és mérges voltam Milo-ra, amiért hazudott nekem. Mondjuk azt is meg értem, hogy csak védeni akart minket, de akkor is. Na mindegy. Milo mit néz annyira az ablakon?
-Milo te mit csinálsz? - kérdeztem kicsit aggódva.
-Te nem látod? - kérdezte kicsit meglepődött arccal.
-Mégis mit?
-Hogy itt koszos az ablak. - biztos voltam benne, hogy nem ez az igazság.
-Milo....az igazat! - mondtam kicsit durvább hangnemben, mint ahogy azt szerettem volna.
-De hát igazat mondok!
-Tudom, hogy nem. - nem akartam goromba lenni, de ha nem mondja el az igazat, akkor nem tudunk segíteni, se neki se senkinek.
-Rendben. Csak egy kis vért láttam az ablakon ennyi. - közölte, mintha ez teljesen normális lenne, majd ásított egyet.
-Fáradt vagy?
-Egy kicsit. Megyek ledőlök egy kicsit a kanapéra.
-Jó. - tettem pontot a beszélgetésünkre, majd elváltak útjaink. Ő a kanapéhoz sietett én pedig a többiekhez.

-Srácok. Szerintem először hívjuk fel a többieket és utána kezdjünk el tervezgetni. - javasolta Lydia, ami egyébként eléggé jó ötletnek tűnt.
-Rendben. És hívom Liam-et. - mondta Scott.
-Én Stiles-t. - jelentette ki teljes határozottsággal Lydia. Teljesen egyértelmű volt, hogy ő fogja hívni azt a szarkasztikus idiótát.
-Én Malia-t. - válaszolt tömören Derek. Ezek szerint nekem maradt Kira.
-Én meg akkor Kira-t. - amint ezt megbeszéltük azonnal elkezdtük hívni a kapott/választott személyt.

3-at csöngött a telefon, majd azt hallottam, hogy Kira beleszól a telefonba.
-Szia Isaac! Miért hívtál?
-Szia. Kb. egy 20 perc múlva itt kéne lenned, mert kéne egy terv.
-Oké, de milyen te-
-A többit elmondjuk, ha mindenki megjött. Szia. - tettem le a telefont. Tudom néha elég bunkó tudok lenni, de ez van.
Mielőtt visszamentem volna a többiekhez ránéztem Milo-ra. Alszik. Semmi mocorgás, nyögdécselés, vagy szívritmus váltása nem volt. Végre nem látomása van, hanem csak alszik egyet. Megnyugodva tértem vissza a többiekhez.

10 perc múlva, már mindenki itt volt. Üdvözöltük őket, majd bele is vágtunk.
-Sziasztok. Szóval - kezdett bele Scott, majd elmagyarázta az egész történetet egy 20 perc alatt, mert nem volt egy olyan perc sem amibe nem kérdeztek volna valamit, ami megszakítja az eszmecserét.
-Nos, most, hogy mindenki tud mindent szerintem- mondta Scott, de én félbeszakítottam.
-Scott. Nem kéne előbb Milo-t felébreszteni?
-Ja igazad van. Felkelted?
-Persze. - válaszoltam nemes egyszerűséggel, majd odamentem hozzá, s elkezdtem keltegetni.
-Milo. Kellj fel. - válaszul csak egy nyöszörgést kaptam.
-Milo kellj fel! - nem mozdult ezért felkaptam, s át dobtam a vállamon, majd úgy lógott, mint egy zsák krumpli.
-Hé! Tegyél le! - kezdett el óvatosan ütögetni, miközben odaértem a többiekhez.
-Meghoztam a szállítmányt. - mondtam egy vigyorral az arcomon, majd letettem. Egymással szembe kerültünk. Csak egymást néztük. Szívem hevesebben kezdett el dobogni, s arcomra valószínűleg halvány pír szökött.
-Na most, hogy a gerle pár is itt van megkezdthetnénk a tervet tervezni.(ez a megfogalmazás😂) Ötletek? - zavarta meg a csendet Stiles.
-Én utána néztem a Rém doktoroknak, és egy kisebb könyvet találtam róluk. Ki kéne nyomtatni, és el is kéne olvasni. Lehet, hogy megtudunk róluk néhány dolgot. - folytatta az eszmecserét Scott.
-Mi lenne, ha a suliban nyomtatnánk ki. - javasolta Milo.
-Rendben. Csak figyelni kell nehogy egy tanár észre vegyen minket. A végén még vetet velünk egy nyomtatót. - mondta Liam, amit egy kis kuncogással díjazott.

Még egy óráig dolgoztunk a terven, majd mind haza indultunk. Vagyis indultunk volna, ha nem teszi fel Scott a kérdését.
-Várjunk csak! És ki viszi haza Camillát?
-Nem kell Scott. Majd felhívom apát és haza visz. - felelte nemes egyszerűséggel.
-Nem kell. Majd én haza viszlek. - felelte Derek. Kicsit zavart, de tudtam, hogy nem tetszik neki Milo szóval elengedtem a gondolatot.
-Köszönöm Derek.
-Jó akkor ezt is megoldottuk. Jó éjszakát mindenkinek! - majd ezzel el is indult Scott, akit a többiek követtek.

Camilla szemszöge:

Elmentünk, mind Derek lakásáról, majd egyenesen elindultam kocsija felé. Helyet foglaltam az anyós ülésen ő pedig beült a kormány mögé, s indította is a motort. Az út csendben telt, míg meg nem szakította azt Derek.
-És..(hatás szünet xd😂) tetszik neked Isaac?
-M-mi?
-Úgy értem, helyes srác meg minden.
-És mit érdekel téged, hogy ki tetszik nekem és ki nem? - mondtam kicsit fennhangon.
-Csak valld be. Látszik rajtad.
-És, ha igen akkor mi van zsenikém? - mondtam gúnyosan.
-Semmi. Csak kíváncsi voltam. - mondta közömbösen egy kis mosollyal az arcán.
Az út további része csendben telt.

-Megjöttünk.
-Köszönöm Derek!
-Nincs mit.
Kiszálltam a kocsiból, és elindultam a lakásom felé.
-Szia apu!
-Camilla! - rohant oda hozzám.
-Hogy vagy?
-Most már jól.
-Rájöttem, hogy a szoba fogság egy hülyeség. Nem tudlak távol tartani a természetfelettitől, mert már te is a része vagy.
-Igen.
-DE! Ez nem jelenti azt, hogy bárhova is elmehetsz az engedélyem nélkül. - erre a mondatára csak mosolyogva forgattam meg a szememet, majd megöleltem.

Gyors' lezuhanyoztam, majd befeküdtem ágyamba, s azonnal elnyomott az álom.

Sziasztok! Szóval itt is lenne a kövi rész! Bocsi, hogy megint sokáig nem volt rész. 😅🥺 Remélem nem haragszotok. Próbálom folytatni a többi könyvet is és ezt is. Nagyon szépen köszönöm azoknak akik még mindig olvassák. Nagyon sokat jelent ez nekem. Legyen további szép napotok/estétek! A kövi résznél tali addig is PUSSZANCS! 😘❤