A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVE

Kicsit sokkos állapotban (10. fejezet)

Camilla szemszög:

Most eléggé összezavarodtam. Pár percig összenézet mindenki, majd közösen Isaac-re pillantottak. Nem kicsit lepődött meg.
-Jól van. Szóval nem tudom, hogy mit csináltál este az erdőben, de gondolom gyakoroltál. Na térjünk a lényegre. Miután egy alfa szétmarcangolt elájultál. Viszont Derek pont arra futott aho-
-Elnézést, hogy félbeszakítalak, de..ki az a Derek?
-Én vagyok.
-Oh....oké csak tisztázni akartam ezt a kérdést. Folytathatod.
-Kösz, hogy megengeded..hahaha... - itt egy kicsit én is elkuncogtam magam.
-Tehát Derek pont arra futott, s megérezte a vér szagát, majd meglátott téged. Azt gondolta, hogy meghaltál, úgyhogy elindult, de pár lépés után meghallotta a szívverésedet. Felhívott minket, majd idejöttünk mind Deaton-höz. Ééés mielőtt megkérdeznéd, ki Deaton elmondom, hogy ő az. - Mutatott egy férfira, aki épp pakolászta a természetfeletti gyógynövényeket.
-Aztán hagytunk pihenni, de Derek meg én itt maradtunk vigyázni rád. De én elaludtam és később Derek is. Mikor felkeltünk-
-Én asszem tudom mit csináltam. - sokkolódtam kicsit le. - Csak annyira emlékszem, hogy sikolyokat hallottam. Nagyon hangosak voltak. Éppen sikoltottam volna, mikor elhallkultak. És sutyorgásokat kezdtem el hallani. Elindultam és..és az erdőn keresztül valami víztelephez érhettem. Már annyira fájtak a hangok, amiket hallottam a fejemben, hogy sikítottam volna, de......de akkor megjelent 4 alak. 3 masz-
-3 maszkos és egy tini..igaz? - kérdezte asszem Stilinski.
-I-Igen..akkor ti is találkoztatok velük?
-Igen. - válaszolt Lyds.
-Várjunk,várjunk,várjunk....te vagy az a Stilinski gyerek ugye?
-Igen. Stiles Stilinski vagyok. De hívj csak Stiles-nak.
-Oké. Na hol is tartottam....ja megvan. Szóval éppen sikítottam volna, mikor megjelentek és valami altatós cuccot bele nyomtak a nyakamba egy bazi nagy tűvel. És...a többit már ti is tudjátok.
-Szóval Deaton felkeltett minket és elindultunk mindenkivel megkeresni téged. Aztán eljutottunk mi is a víztelepre, s bementünk. Körbementünk egy cső rendszerben vagy százszor. Utána jöttünk rá, hogy, amit láttunk kígyót vagy sárkányt, ami beleharap a saját farkába azt, ha elforgatjuk, akkor megnyílik a fal és eljutottunk egy hosszú folyosóra. Mentünk egy ideje, majd megláttalak. Odarohantam hozzád, majd megpróbáltam kihúzni a csövet, de felsikoltottál. Olyasmi volt, mint Lydiáé. Aztán megjelentek, és nekik támadtam, de ellökött a sétapálcás, aminek köszönhetően nekiestem a tartálynak, s elájultam. És innen már tudod valamennyire.
-Szóval..én mostmár egy banshee vagyok, mint Lydia?
-Igen Camilla. - válaszolta Deaton.
-Okéé. - egy banshee vagyok. Mostantól meg fog változni az életem.
-Öhmm...kimehetek egy kicsit. Cs-csak levegőzni.
-Menj csak. - mondta Deaton.
-Öhh..veledmenjen valamelyikünk. - kérdezte Scott. Annyira aranyos meg védelmező, de most kell egy kis magány.
-Nem kösz. Most csak egy kicsit egyedül szeretnék lenni. Kicsit sok volt ennyi infó. - mondtam, majd kimentem.

'Kb. reggel 6 lehet. Még nem volt a legvilágosabb, de elkezdett esni. Szóval egy banshee vagyok. Lyds is az. És azok a fura maszkosok. Meg az a srác. Ki kell derítenem, hogy kik ők. Meg valahogy el kéne mondanom Isaac-nek, hogy többet érzek iránta, mint barátság. De jó. Mennyi mindent kell még csinálnom. Hajjj. Na mindegy.' gondoltam végig magamban, majd vissza mentem a többiekhez.
-Sziasztok! Apa én most hazamennék, és eléggé fáradt vagyok, meg nem vagyok a legéppebb állapotban szóval ma nem mennék suliba.
-Persze kicsim. Menj csak haza. Nekem még úgy is van néhány elintézni valóm. De nem szeretném, hogy egyedül legyél otthon szóval megkérném Isaac-et, hogy menjen veled és vigyázzon rád.
-Oké. - Isaac. Szerintem most megint nagyon kipirultam. Úr istenem. Na mindegy. Legalább bevallhatom neki, hogy mit érzek iránta.
-Akkor indulhatunk Milo? - Milo. Jajj, annyira imádom amikor így hív.
-Igen.

Elindultunk. Sajnos eléggé messze lakunk a klinikától, úgyhogy sokat gyalogolhatunk. Jejjj.

Már kb.20 perce megyünk. A lábaim úgy döntöttek, hogy feladják a szolgálatot, s összeesnek. Majdnem a talajon landoltam, mikor megéreztem Isaac meleg és biztonságot nyújtó kezeit megnyugodtam.
-Úr isten! Jól vagy Milo? Nem esett bajod?
-Igen, igen. Jól vagyok...csak kicsit fáradt és gyenge vagyok most. - erre Isaac fogta magát, s felkapott menyasszony pózban és vitt tovább. Olyan aranyos. Úgy érzem minden egyes pillanatban egyre jobban beleszeretek.
-Köszönöm Isaac. - mondtam egy eléggé fáradt hangon, majd meggondolatlanul fogtam magam és egy puszit nyomtam arcára. Mire lereagálhatta volna, hogy mi is történt addigra elaludtam karjai gyengéd szorításában. Csak annyit éreztem még, hogy lágy puszit lehel homlokomra.