Az este (8. fejezet)

97 4 6
                                    

Camilla szemszöge:

Teljes sötétségben voltam. Nem tudtam egy porcikámat sem mozgatni. Nagyon idegesített.

Úgy egy órával később meg bírtam mozdítani ujjaimat. Szépen lassan ki nyitottam szemeimet. Ahogy végre is hajtottam ezt a cselekedetemet sikolyokat kezdtem el hallani. Fület siketítőek voltak. Fejemhez kaptam kezeimet. A sikítás kerülgetett, mikor elhallgattak. Halk sutyorgást kezdtem el hallani. Olyan volt, mintha tudnám, mit mondanak. Elindultam a hangok irányába. Nem is igazán figyeltem, vagy voltam tudatában annak, hogy hol vagyok, de valahogy nem mozgatott engem ez a kérdés. Annyit tudok, hogy az állat klinikától, át az erdőn egy víztelepre vagy, hova érkeztem. Ekkor szörnyű recsegést és sikolyokat hallottam meg. Nem bírtam, hogy ne sikítsak, de mielőtt ezt végbe vihettem volna 4 alak jelent meg előttem, s az egyik a nyakamba döfött egy nagy injekciós tűt, mitől elsötétült előttem a világ.

Nem voltam tudatában annak, hogy hol vagyok, s annak sem, mi történt velem. Csak sikolyokat hallok és suttogásokat. Annyira, de annyira hangosak voltak, hogy szinte már szétrobbant a fejem. Még egy diszkóban is hallkabban megy a zene. Éreztem, hogy valami hideg padlón ülhettem, s neki voltam támaszkodva egy tartálynak vagy valami ilyesminek. Hirtelen egy nagy fájdalmat éreztem, meg jobb kezemben. Mintha valami cső lenne. Már nagyon fáradt voltam, s éreztem, hogy erőm elhagy, majd hirtelen érezni kezdtem, hogy valaki megpróbálja kihúzni a csövet kezemből. Akkora fájdalmat okozott, hogy nem bírtam tovább és elsikítottam magamat, majd ájultan estem vissza a tartálynak.

Lassan kezdtek felnyílni szemhéjaim, s Isaac-et megláttam, ahogy a hasamon fekszik. Olyan aranyos volt. Hozzá szerettem volna érni hajához, hogy játszadozzam kis göndör, szőkésbarna fürtjeivel. De, amint felemeltem volna kezem belenyilalt az az iszonyú fájdalom, amit szemügyre is vettem, hogy mi okozott. Igen. A sejtésem bevállt. Egy nagy, vaskos cső volt benne. Ami.....ami egy kis tartályba irányult benne a véremmel. A nagy fájdalomban felnyögtem egyet. Majd egy hang szólt hozzám.

-Mi az? Ennyire fáj? - jelentette ki egy fiatal, kb. velem egy korú srác. Habár inkább szemre hányó volt és nem csak úgy kijelentette.
-Elvitte a cica a nyelvedet? - gúnyolódott tovább rajtam. Épp nyílásra bírtam volna ajkaimat, de amint szólaltam volna egy hang sem jött ki a torkomon. Ki voltam száradva. Nem tudom mennyi ideje lehettem itt, de abban biztos vagyok, hogy vagy egy fél napja már nem ittam egy korty vizet sem.
-Úgy látom kiszáradtál. Adnék vizet, de sajna csak ennyi maradt. - majd megitta a kezében lévő palackból az utolsó két kortyot. Ajkait ismét gúnyos mosolyra húzta, s kicsit felkacagott.
-Na viszont sajna nekem mennem kell. Plusz nem szeretnék a szemtanúja lenni annak, hogy egy leányzó meghal, mert "kiszívták" belőle szinte összes vérét. No meg az se lenne jó, hogyha egy helyszínen találnának egy halott lánnyal. Azonnal lecsukatnának. - majd ezzel a mondatával befejezte monológját, s tovább eredt. Na én még soha nem láttam ekkora parasztot. Ez a srác úgy felhúzott, hogyha nem vagyok ennyire gyenge akkor simán elvertem volna. Gondolatmenetemet a hasamon fekvő Isaac szuszogása és mocorgása zavarta meg.

-Szia! - köszöntött a kis rekedtes hangján. Úr istenem! Most még aranyosabb, mint valaha!
-Szia! - köszöntem vissza.
-Jól vagy? Nem bántottak? - kérdezte aggódó tekintettel.
-Igen persze. Azon kívül, hogy egy cső van bennen semmi bajom. - felemeltem volna kezemet, hogy megérintsem arcát, de nem sikerült, s felnyögtem egyet.
-Mi az? A cső? - kérdésére csak egy bólintással reagáltam.
-Kihúzzam?
-Ne, ne, ne! Csak rosszabb lenne. És mi van khm khm , ha idejönnek rá azok a fura maszkos csávók!? - kérdeztem, bár beleköhögtem mivel kezdtem kiszáradni.
-Oké. De biztos jól vagy? Úgy tűnik, hogy kezdesz kiszáradni.
-Nem nem semmi bajom. Csak kicsit fáradt vagyok. Legjobb, ha lehunyom a szemem egy kicsit.
-Ne, ne, ne! Milo ne tedd ezt! Tarts nyitva a szemeidet! Kérlek! - mivel gyenge voltam csak bólogattam neki, hogy értem mit mond.

Pár perccel később felkelltek a többiek. Scott és Lydia azonnal odarohantak hozzám megnézni, hogy vagyok.

-Nyugi srácok! Jól vagyok!
-Nem Lo, nem! Nézz magadra. Ki fogsz száradni! Azonnal kell egy kis vizet adni neked! Vagy ki kell húzni a csövet a kezedből! - idegeskedett barátnőm.
-Lydia! Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj. - próbáltam nyugtatni őt.
-Szerintem húzzuk ki a csövet a kezéből. - javasolta egy kicsit idősebb borostás férfi. Kb. 25 lehetett.
-Nem azt nem tehetjük. Nincs annyi ereje hozzá plusz ő egy banshee nem pedig egy vérfarkas. Nem tud olyan gyorsan gyógyulni, mint mi.
-Csináld! Kibírom. - mondam egy bólogatással kísérve.
-Rendben. Akkor húzom 3-ra. 1....2.....3... - majd egy hirtelen rántással kihúzta a csövet. Akkorát ordítottam, mint még soha. Ömleni is kezdett a vérem. Sikításomra viszont egy ember felpattant a földről. Apa volt az.
-Kicsim! Úr istenem!
-Nyugi apu! Nem lesz semmi baj. - majd amint kimondtam ezt a mondatomat el is ragadott a sötétség.

A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVEWhere stories live. Discover now