A 14-es játékos [ ~Isaac Lahey ff.~ ] SZÜNETELTETVE

Természetfeletti (7. fejezet)

Isaac szemszöge:

Arra keltem, hogy valaki a nevemet ismételgeti.

-Isaac! ISAAC ÉBREDJ! ÉBREDJ FEL! GYERÜNK! - egyre csak mondta vagyis inkább ordította egy hang. Mivel még nem nyitottam ki szemeimet, mert szemhéjaim nem engedték így nem tudtam azonosítani hang alapján az embert. Mikor végre sikerült Deaton kétségbeesett arcát láttam meg.

-Végre felébredtél!. Isaac. Camilla eltűnt. - mikor ezt kimomdta szemeim tágra nyíltak és elkezdtem körbe nézni. Nem találtam sehol. Eltűnt. És ez az egész miattam van.

-Isaac nyugodj meg! - parancsolt rám Derek. De nem tudtam eleget tenni neki.
-De Derek! Eltűnt! Eltűnt! És ez az egész az én hibám! Azért, mert elaludtam! És ki tudja, hogy most hol van és mi történik vele?!
-Jogos Isaac jogos. De, ha nem nyugszol akkor csak hátráltatod a keresését. Mindjárt itt lesznek Scott-ék. Körbeszaglászunk és utána elindulunk megkeresni őt. Rendben? - zavarodotságomban, és idegességemben csak bólintani tudtam.

Pár perc múlva meg is érkeztek.

-Jól van srácok. Tudjátok mi történt. Camilla eltűnt. Meg kell keresnünk. Aki vérfarkas vagy préri az kezdjen el szagmintát keresni. - s ekkor mindenki elkezdett fel-alá járkálni.

-Srácok. Én nem érzek semmit. Mindent elfed a vegyszer szag. - jelentette Malia.

-Igaza van. - helyeselte Scott.

-És, ha elmennénk a lakására. Ott találnánk szagmintát. - mondtuk szinte egyszerre Lydiával.

-Jó. Ez még be is vállhat. Rendben indulás! -Parancsolta Scott, majd mindenki be szállt abba a kocsiba, mellyel a klinikára jött.

Lydia beszállt a jeep-be Stiles-szal, Scott Malia-val, én pedig beültem Derek camaro-jába, majd indítottunk is.

Egész úton csak Milo-n kattogott az agyam. 'Vajon hol lehet? Még életben van? Remélem nem esett baja.' Gondokataimat Derek hangja zavarta meg.

-Most is csak rajta kattog az agyad ugye?
-Miért? Ennyire feltűnő? - jöttem zavarba. Mondjuk szerintem is túl egyértelmű, hogy rajta kattog az agyam.
-Igen. De ne aggódj megtaláljuk.
- Oké.
-Nos meg is érkeztünk. Kiszállás. - majd ezzel a mondatával szinte már ugrottam is ki az ajtón.

Gyorsan felsiettem az emeletre mindenkit hátam mögött hagyva, majd mikor odaértem szinte feltéptem az ajtót.

-Hé, hé, hé! Mit csináltok! - förmedt rám Mr. Argent.
-Elnézést uram, de Milo ma reggel eltűnt, és gondolom önnek is feltűnt, hogy nincs itthon.
-Igen. Pont ezért indulok a keresésére. Már csak ő maradt nekem. Nem hagyhatom, hogy ő is elmenjen.
-Mi is a keresésére indulunk, de előtte szag mintát kéne vennünk. - erre a mondatomra meg is érkeztek barátaim.
-Rendben. Tudod hol a szobája. Vegyetek csak szag mintát utána pedig elindulunk megkeresni őt. - mindenki aki természetfeletti szaglással rendelkezett az belépett szobájába, majd pár ruháját meg is szagoltuk.
-Rendben. Most már indulhatunk. - jelentette ki Scott, majd vissza siettünk az állat klinikára.

Odaértünk, majd gyorsan el is kezdtük keresni, hogy merre mehetett el, vagy rabolhatták el.

Követtük azt az elképesztő mangós illatát, mitől mindig kiráz a hideg. Egyenesen az erdőbe vezetett minket. Mentünk és mentünk. Kb. fél órája követhettük már az illatát, mikor megláttuk a Beacon Hills-i víztárolót. (Bocsika nem tudom, hogy mi a neve. Elfelejtettem, de remélem nem haragszotok. 😅) Gyorsan beszaladtunk, majd eszeveszettül elkezdtünk rohangálni a csatorna/cső rendszerben Camillát keresgélve. Lassan egy órája keresgéljük már, de sehol sincs nyoma. Már vagy százszor körbe mentünk. Ezt megelégeltem, s elkezdtem beszélni.

-Nem hiszem el! Már vagy egy órája körözünk itt! Vagy száz kört tettem, de eddig nem találtam semmit csak azt a szaros kígyót vagy sárkányt aki a farkába harap! Ennek így nincs semmi értelme! - fakadtam ki.
-Bocsánat. Csak kiakadtam egy kicsit.
-Várjunk csak. Mit is mondtál? Mit láttál? -kérdezte Derek.
-Egy kígyót vagy sárkányt ami a saját farkába harap. Miért?
-Oda tudsz vezetni?
-I-igen. Gyertek.

Elvezettem őket egészen addig a szimbólumig, majd Derek megszólalt.
-Ez remek.
-Miért?
-Megtaláltuk Camillát.
-Hogyan? Ez lett belőle? Na ne viccelj!
-Nem nem érted Isaac. - majd elforgatta azt, s megnyílt a fal.
-A-azta. - csak ennyit tudtam kinyögni.
-Na? Mi lesz? Gyertek.

Elidnultunk befelé. Nagyon sötét volt.

Egyszer csak megláttunk és meghallottunk valamiféle bugyborékoló nagy tartályt benne egy emberrel, de amit alatta láttunk az mindannyiónkat megrázta. 'Ez lehetetlen. Nem ez képtelenség! Ez nem lehet ő! ' mondam magamban. Camilla ült alatta eszméletlenül. Kezében egy vaskos cső volt, mi a vérét vezette egy mellette lévő tartályba. Azonnal oda rohantam hozzá nem törődve a többiekkel. Szegény nagyon sápadt volt. Ajkain látszott, hogy elszineződtek a sok vérvesztés miatt. Megpróbáltam kihúzni, de nem sikerült. Viszont akkora fájdalmat okoztam neki, hogy eszméletlenül is felordított egy óriásit. Szinte olyan volt mintha Lydia sikított volna banshee ként. Rémesen hangos és fülsiketítő volt. Mindannyian befogtuk füleinket. Mikor abba hagyta sikítását vissza dőlt a háta mögött elhelyezkedő tartálynak, majd újra esznéletét vesztette. Viszont ezzel bajt hoztam magunkra. Hirtelen 4 alak rajzolódott ki oldalról. Egy folyosón keresztül lassan haladtak. Az egyiknek egy sétapálcája is volt. Közeledésükkor recsegő és kattogó hangok vettek minket körül. A 4-ből 3-on furcsa gázmaszk szerű maszk volt. A 4. viszont egy egyszerű tininek nézett ki. Nekik rohantam, de a sétapálcás egy nagyot rugott belém, ezzel lefejelve a tartályt, s elsötétült előttem a világ.

Nos itt is az új rész! Remélem nem haragszotok, hogy csak most hoztam részt, de nem volt mostanság sok időm. Remélem tetszett. Jöhetnek nyugodtan az építő kritikák is, és, ha tetszett nyugodtan hagyhattok egy vote-ot is. További szép napot! A kövi résznél találkozuk. Addig is PUSSZANCS! 😘❤